Sziasztok!
Hirtelen nem is tudom hol kezdjem, annyi mindenről volt szó mostanában.
Ildikó,
Gratulálok a szép nagy babádhoz és a gyors szüléshez! Irígykedem rendesen!
Nagyon jó egészséget kívánok nektek!!!
Giga,
Szurkolok, hogy minden rendben legyen veletek. Megértem, hogy milyen nehéz lehet abbahagyni a szopit. A Szabó viselkedése pedig biztosan engem is nagyon idegesített volna. Remélem sikerül beszélned vele és tisztázni a dolgokat. Ha pedig továbbra is kétségeid vannak, szerintem inkább válassz egy másik dokit!
Szantre,
Zsófi uyanezt csinálja a lábaival mint Márk!
Ez a légy hasonlat nagyon találó! Azóta csak kis "légylábúnak" becézzük Zsófit mikor rákezd ő is a lábdörzsölgetésre.
Jutta,
Igaza van nircee-nek! Az egész élet aggódás. Legalábbis amikor az ember felnő és ráébred a dolgokra onnantól kezdve nincs megállás. Én is egyfolytában aggódom a gyerekemért, a férjemért, a szüleimért stb... De hát ilyen az élet!
Tüccs,
Tök jó, hogy Dóri ekkorát alszik! Remélem ez így is marad. Irígyellek is rendesen! Úgy rám férne már egy kiadós alvás!
Zsófi este 7-8 körül eszik és utána 4-5 körül reggel. Szerintem ez is elég hosszú idő, csak az a baj, hogy én éjszakai bagoly vagyok és hiába alszik Zsófi már most én sajnos nem tudok aludni. Na meg a másik az, hogy ilyenkor tudok netezni, megnézni egy filmet stb.
Egyébként hogy van Dóri? Remélem minden OK! (A szívzörejre gondolok)
Andi,
Nagy-nagy drukk!!! Csak nem marad bent az a baby!
Piroska,
Én is borzasztóan féltem a szüléstől. Szerintem ez teljesen normális. Főleg, hogy annyi rémtörténetet hall az ember. De muszáj pozitívan gondolkodni!!!
Én mindíg arra gondoltam, hogy ezt az egészet át kell élni! Igaz, hogy nekem is vannak rossz emlékeim, de a csöppség kárpótol mindenért.
Ettől függetlenül, amikor hajnalban megindult a szülésem egyáltalán nem féltem. Sőt, inkább izgatott voltam, hogy végre eljött a nagy nap! Azután pedig már tényleg sodródik az ember az eseményekkel. De majd meglátod, hogy amint bent leszel a kórházban nem lesz semmi gond! Legalábbis velem nagyon kedves volt mindenki és ez nagyon megnyugtató volt.
Én is azt gondolom, hogy teljesen igazad van. Biztos vagyok benne, hogy te fogod a legjobban tudni, hogy mi jó neked és a gyerkőcödnek. Persze a véleményeket meg lehet hallgatni, aztán az ember azt fogadja meg amit maga is helyesnek tart. Én legalábbis így szoktam.
Szerintem a többiek se bántásként írták le a történetüket, csak egyszerűen meg akarták veled osztani. Hiszen minden egyes sztori más és más.
Én is mindíg próbáltam sokat pihenni szülés előtt, de azt ugye soha nem tudhatja az ember, hogy mikor jön el az idő.
Én aznap éjszaka fél órát aludtam. Hajnali 2-kor kezdődött az egész és délután háromra lett meg Zsófi.
Én sem éreztem magam fáradtnak. Inkább azt mondanám, hogy megkönnyebbülést éreztem amikor megszületett a csöppségünk, de azt is azért, mert vége lett a fájdalmaknak.
Én se hittem el előtte, de ilyenkor az embert egyszerűen megszállja valami földöntúli erő. Lehet, hogy tényleg az és odaföntről küldik az anyáknak!
Sajnos velem nem lehetett ott Zsófi, mert fertőzést kapott és inkubátorban volt elég sokáig. Így én tudtam volna pihenni, de persze mindíg történt valami ami miatt nem sikerült rendesen. Aztán amikor megindult a tejem elkezdtem fejni és azt kapta Zsófi üvegből amíg nem volt elég erős, hogy egyedül szopizhasson. Na nekem onnan indult a rémálom. 3 óránkét jártam szoptatni, addig kivették az inkubátorból. De mivel nem volt elég ügyes ezért mindíg pótolni kellet. Így nekem minden időmet kitöltötte a szoptatás, büfiztetés, aztán mikor kijöttem Zsófitól akkor meg fejtem és fejtem. Így legalább tudtam, hogy nem tápszert kap, hanem a tejcsit. Viszont így abszolút nem volt időm pihenni, mivel ezt csináltam éjjel nappal.
Viszont kellemes meglepetés is ért. A koraszülött osztályon, ahová Zsófi is került egyetlen egy csecsemőssel volt gondom, de azzal nagyon. Ő kétszer volt éjszakás míg ott voltunk. Aztán egyszer pont ő volt az aki segített. Akkor már kihozhatták Zsófit a szobámba és ott etethettem csak vissza kellett vinni mérlegelni. Persze akkor sem evett eleget pedig nagyon sokáig nyammogott a cicin. Így bevittem, hogy segítséget kérjek. Pedig tudtam, hogy ez a nő van bent,de egyszerűen nem volt erőm tovább szenvedni. Ő meg látta rajtam, hogy teljesen kész vagyok és azt mondta, hogy vigyek be lefejt tejcsit, azt majd ő odadja pótlásként én meg menjek gyorsan és aludjak egyet. Hát mondanom se kell ez borzasztóan jól esett.
Nekem rendesen megváltás volt hazamenni. Igaz, hogy akkor is 2-3 óránként kelni kellett, de legalább a férjem is felkelt pelenkázni, büfiztetni, így volt, hogy szoptatás után visszaájultam és aludtam.
De tényleg meg lehet szokni ezt is. Ehhez is kapjuk azt a bizonyos "ERŐT". Aztán persze egyszer csak kimerülnek a tartalékok.
Én is rengeteget sírtam a kimerültség miatt. Pl. Ma reggel is teljesen kész voltam, mert hiába nem eszik Zsófi éjszaka, tegnap pl. 2 óránként felsírt. Valószínűleg a fogacskája miatt. Nappal pedig ugye már nem alszik annyit, hogy én is tudnék vele pihennni.
Szóval ma reggel is anyukám szánt meg és mondta, hogy feküdjek le, ő addig foglalkozik Zsófival. Hát az a két óra nagyon jól jött!
Hú, hát ez jó hosszúra sikeredett! Bocsi!
De olyan rég voltam és igyekeztem mindent bepótolni.
Végezetül egy kép Zsófiról az "UFÓ"-jában.
Jó éjt!
Márti