Sziasztok!
Szantre:
az én védőnőm azt mondta, hogy nagyon finom ételeket le tudunk mi is gyártani és akkor legalább tudjuk, mi van benne. Ha gondolod, megkérdezem, miket lehet főzni ilyen picinek.
Kistesó: hogy mikor jöjjön, az valóban egyénileg változik, de az is tény, hogy anyukák milliói megküzdöttek több gyerekkel és én biztos vagyok benne, hogy egy anya úgy van összerakva, hogy tud két vagy több gyereket úgy szeretni, hogy egy kis odafigyeléssel egyik se sérüljön. Megadni több gyereknek is lehet sokat és egynek is keveset, tehát szerintem ez nem ezen múlik, hanem azon, hogy milyen a szülők hozzáállása. De adja Isten, hogy a hozzátok hasonló anyukák szüljenek sok gyereket, mert ti itt mind nagyon fontosnak tartjátok a gyereketek sorsát. Inkább ezek a gének maradjanak a következő generációkban, mint .... inkább nem is sorolom, tudjátok, láttatok ti is már szerencsétlen sorsú gyerekeket, nem kell részletezni. Gondoljatok bele, ha azok a gyerekek nem lesznek többen, akikkel törődtek a szüleik, akkor mi lesz a világban? Azonkívül megadni a gyereknek mindent, az egy kicsit relatív : MI AZ A MINDEN?? Mi úgy nőttünk fel, hogy nem voltak drága ruháink, nem voltak extra dolgaink, játékaink, de mindig volt, mit ennünk (édesanyám nagyon finoman főz
. a semmiből is képes iszonyatosan finomat csinálni
), mindig volt tiszta ruhánk, nem jártunk szakadt ruhában, mindig voltak könyveink, tanszerek az iskolába, mindenünk megvolt, ami kellett. Nyáron nem Korfura mentünk, hanem nagymamáékhoz, ahonnan leszedtük a gyümölcsöt a fáról és ettük (milyen finom is volt az
), de szeretetet kaptunk, illemre és megértésre neveltek, tudtunk viselkedni, és bár kamaszként azt hittem, hogy az én szüleim a legrosszabbak, most már tudom, hogy nekem ők a legtökéletesebbek a földön. Azt gondolom, ennyit kell megadni a gyereknek, ez a minden!
Nővérem a gyereknek egy csomó játékot megvett, nagyon drága játékokat, de egyedül van a kisfia és szerintem neki mindennél többet ért volna egy kistestvér. Ő mindent megkapott :sok-sok drága játékot, sok szeretetet, törődést, odafigyelést, kedvességet, nagyon jó nevelést, de alig várja, hogy megszülessen a mi babucink, hogy legyen, kivel foglalkoznia. Szóval szerintem a legtöbb, amit adhatunk, az relatív. DE TI ITT SZERINTEM HÁROM GYEREKNEK IS A LEGTÖBBET TUDJÁTOK MEGADNI, VAGY TÖBBNEK IS!
:):) EGYÉBKÉNT TÖKÉLETES SZÜLŐ NINCS, CSAK OLYAN, AKI IGYEKSZIK!
És ez így van rendben szerintem. Ha nem hibáznánk, gépek lennénk!
Verna:
én az első gyereket fogom 35 évesen szülni (most sikerült végre összehozni a babucit négy év után), de szerintem még 40 évesen sem leszel lemaradva. Mi a garancia arra, hogy nem leszel 50 évesen beteges? És arra, hogy 90 évesen fitt és vidám? Szerintem semmi. Minden valahol rajtad múlik. Ha te vigyázol magadra, akkor nem leszel beteg, ilyesmin nem érdemes gondolkodnod. Az én történelem tanárnőm 72 éves (imádom
), van egy tornapadja, azon tornázik, hogy karbantartsa magát, minden nap vagy takarít, vagy visz a madaraknak enni, vagy az egyik, vagy a másik szomszédnak, barátnőnek bevásárol, mert ők már nem képesek rá (szinte mind fiatalabbak, mint ő), egész életében másokkal törődött, imádott tanítani, még lehet, hogy idén is fog tanítani és még ő megy segíteni takarítani a barátnőinek, mert szegények, jajj, mi lesz velük!
Hát van ilyen is, szerintem nem feltétlenül kell betegnek lenni időskorban, ez nem törvényszerű
. Ne törődj te semmivel, szülj gyereket és megfiatalodsz
Na, megint jó hosszúra sikerült!
Bocsi!
Szép napot kívánok nektek!
Piroska