Sziasztok!
Piroska,
teljesen igaz, a 10ezer nagyon sok, de ahogy Verna, én sem tudnám elképzelni máshol. Szerintem a születés és a családdá válás annyira intim dolog, hogy nekem nem fér bele, hogy ezeket az első napokat egy idegen emberrel, és ne a férjemmel töltsem! Így ő már Marcit 2 naposan (!) pelenkázta, végignézte a fürdetést, és órákig gyönyörködhetett a fiában. Azóta is nagyon szoros a kapcsolatuk és nincs olyan dolog, amit nem csinálna meg a baba körül. Csak azért nem aludt ott, mert itt lakunk Csömörön, így nem lett volna értelme, csak jobban tudott pihenni itthon. De reggeltől estig velünk volt! Ettől függetlenül persze ha a második babánál nem lenne családi szoba, akkor kibírnám máshol is, tragédia nem lenne, de ha választhatok, akkor csakis ezt! Úgyis olyan sokmindenre elköltünk 40-60ezer forintot, és ha ezt már az elején belekalkulálja az ember, akkor talán kibírható. De ne értsen senki félre, tudom, hogy sok pénz, nekünk is az!
Hozzátápi,
a darabossal nekem is vannak fenntartásaim, de hát tényleg mindenki úgy csinálja, ahogy jónak látja, biztosan mindenki a legjobbat akarja a picinyének. Én mostanában kezdtem csak Marcinak babánt adni, azt nagyon édesen majdszolja, bár még nincs foga. Tegnap próbálkoztam almával is, és bár egész kicsi szeleteket adtam, a végén az egyiket annyira félrenyelte, hogy a nyelőcsövéből kellett kipiszkálnom!!! Én is, ő is nagyon megijedtünk, szörnyű volt látni, milyen másodperc alatt ellilult!!! Nem is tudom, hogy volt annyi lélekjelenlétem, hogy olyan mélyről kiszedjem, nem is gondolkoztam, csak ösztönösen cselekedtem. Szegénykém úgy sírt utána, hogy elhatároztam, az almával még egy ideig nem próbálkozunk. A banánnal nincs baj, mert az szédolvad a szájában. A keksszel is ugyanígy jártunk egyszer, mint az almával, így én azt még reszelem, majd később újra próbálkozunk. Egyébként mindenből kap már kóstolót, amit mi eszünk, kisebb darabokat (már nem pürésítek semmit), azokkal nincs gond, de ezek olyan kis darabok, mint amelyek a 8 hós bébiételekben is vannak- 2-3mm-esek.
Mikor el kellett idő előtt kezdenünk a hozzátápit a 4. hónapban, én is nagyon el voltam keseredve, de látva milyen nehéz a csak szopis babákkal, most már nagyon örülök, mert Marci mindent elfogad. Nemcsak minden ízt, hanem minden állagot és minden hőmérsékletet is. A gyümölcsöket pl. egyáltalán nem melegítem, hűtő-hidegen eszi, csak a főziket és a tápot kapja langyosan. És ezzel sem volt soha egyetlen gond sem.
Csakegy, én azért nem harapnék bele előtte, mielőtt odaadnám az almát a babának, a szánk ugyanis tele van rengeteg bacival, amit nem biztos, hogy a babának át kell adni, különösen, miután a foga is kijött, de egyébként sem. Inkább vágd le késsel. (csak egy tanács, persze úgy csinálod, ahogy a legjobbnak látod)
Andibab,
amit mond a védőnőd, az csak félig igaz. Tudniillik mikor én baba voltam és Anyunak 6 hét után nem lett teje, elkezdtek tápot adni, amit viszont nem voltam hajlandó megenni (akkor még nem volt ilyen választék), így 2 hónapos koromtól már főzelékeket adtak. Nem így akarták, de életben kellett valahogy tartani. Nassolásról persze szó sem volt, de én igenis nagyon keveset ettem, 1 évesen csak 7 kiló voltam (igaz, 2300g-mal születtem), és állandóan sírtam, hogy éhes vagyok, de mikor kajáról lett szó, nem ettem. Anyuék azóta is mesélik, hogy rémálom volt engem etetni, sokszor már sírtak tehetetlenségükben. Viszont pont amiatt, mert ilyen kis tömegű voltam, nem tehették meg, hogy kihagynak egy etetést. Meg akkoriban más is volt a nézet (szigorúan 3 óránként etetni stb.) Szóval tény, hogy sokszor affektálás a nem evés, de igenis van, hogy a gyerek rossz evő. Csóringereknél meg persze, megeszik mindent, mert eleve nagyon keveset kap. Igaz, csóringereknél általában betegek sem lesznek a gyerekek, pedig annyi mocsokkal találkoznak. Ha meg megbetegszenek, akkor sokszor meg is halnak, mert nincs pénz gyógyíttatni. De azért nem szívesen követném az ő példájukat.
No, jó sokat írtam, és semmi értelme nem volt, de mindegy, már nem törlöm ki.
Verna,
jó utat! Érezzétek jól Magatokat!!!