Hahó!
S valóban! A Krisztinának sok boldog névnapot kívánok! - Okriszti mizu veled?
Kavicska ma hallottam hogy, Egerszegi Krisztinának is terhességi diabétesze volt két terhesség alatt is. Ő világéletében sportolt. Csakhogy a génjeiben ott van ez a cukor dolog. Úgy mint a miénkben. S ha egyszer van olyan, hogy megszakadsz -mert ő is diétával kezdte ám - , s akkor sem rendeződik diétával a dolog......... marad az inzullin.
Habostorta..... Oh my god!
Már az ízére sem emlékszem bakker!
Nekem van egy elméletem egyébként: 77 kiló a 158 cm-mhez túl sok. Ennyiről indultam, de nyilván még többet kellett volna fogynom a télen, s akkor nem küzdenék ennyire. Lafi nem hagyta abba a ch diétáját, én meg ahogy teherbe estem csak a GI-t figyeltem. Csakegy meg víííkonyka alapból. Szóval nekem testsúlyból kellene/kellett volna leadnom nem keveset.
Egyébként nem mellesleg, párom velem együtt étkezik. Róla lecsúszott 5 kg.......
Én már eljutottam lelkiekben oda, hogy inzullin. Nem leányálom tisztába vagyok vele. De: mint ahogy írtad Kavicska, itt nem rólam van szó, hanem a dedemről. Fogalmam sincs mit él át. Ahányszor kiböki az oldalamat rögtön agyalok, hogy most azért kaptam egy tockost, mert szenved a kislelkem, vagy mert tök jól érzi magát?????? S napjába jópárszor folytat hancúrt...... Én lennék a világ legboldogabb embere, ha 7 alatt lenne a cuker, s nem kellene inzullin.
Rejoka ezen tájt az orvosok nagy része vaskalappal a szemükön élnek. Én már eleve khm... dupla adag (Petrányi javaslatára) Adimetet szedtem, mint amit előírtak. Aztán nem voltam 10 hetes, mikor közölte a doktornéni, hogy muszáj abbahagynom, mert őt veszik elő, ha szedem tovább. Készleteim eddig tartottak. A "háttér" készletem is megszünt - leépítették a barinőmet a kórházban, aki innen-onnan szerezte.
Ezt is szívtam.Lehet hogy hamarabb kellett volna abbahagyni? Hamarabb még úgy volt, hogy biztos a beszerzési forrás.....
Metre visszatérve: az első hónapok nálam több kajálással teltek. 8 hónap után fogytam - ekkor kezdtem a GI-be is bele. Úgyhogy hajrá, és kitartás! Jóóójjazzzaa bogyó, csak hagyni kell hatni.
Lafi gondold el, hogy miután a nődoki kiadta hogy diéta, s a köv. terhelésnél is ennyi, akkor belgyógyászat, én bepróbálkoztam a házidokimnál. Aki közölte, hogy ha jót akarok magamnak, akkor ne a helyi diabetológiára akarjak már menni. Várjunk pár hetet, s ha gond van, hát ír egy beutalót. Hát gond van, de hamarabb eljutok a nődokihoz - házidoki 3 hete szabin van..... Így aztán még most fogok eljutni - reményeim szerint - valahova. S ezt is megszívtam tképpen.
Szóval lehet itt tanakodni hogy smint, de sajna ez a PCO and inzullin and cukor dolog a génjeinkben vannak. Küzdünk ellene, ki így, ki úgy -kinek milyen, s mekkor a lehetősége van (ideértem az anyagi, lelki, s földrajzi dolgokat) -, de mindig az jut eszembe, amit Valkusz mondott: ha valami egyszer elromlott......... Arról nem beszélve, hogy sárga vagyok az irigységtől, hogy Pesten még válogatni is lehet az orvosok közül.
Itt mint már írtam, egyetlen egy embert találtam aki hajlandó volt felírni - mennyiségben már nem egyeztünk, de kénytelen voltam megoldani.... Elég meredek, hogy a háziorvos lebeszél a beutalóról, mert szerinte nem megfelelő ellátásba részesülnék. Pénteken Szegeden felhívtam két diabetológust - magánrendelés. Az egyik nyaral, a másik 2 hét múlva tud leghamarabb fogadni. Igen tök marha voltam, hogy nem a legelejétől fogva tartom a ch diétát. Meg hogy ha tudnám, bizti szedném a metet.
Mindesetre mint majom a farkának úgy örültem a reggeli utáni mérésnek: 8,0. Majd megy ez még lentebb is. Nem is a diéta a nehéz, hanem a tudat, hogy elég e a ch, nő e a ded, s milyen állapotban van a lepény, stb-.
Jó hogy megtudom osztani veletek ezeket a gondolatokat. Remélem senkit nem bántottam meg, mert nem távol áll tőlem a bántás.
Dimet ugrok át, s nézem lánykádat!
Bee