Kiemelt témák

Rambóka!
Nem igazán a kérdésedre válaszoltam.....de most!
Szóval,mivel anyukám se tudott és a tesóm se,csak 2hónapig......ezért elkönyveltem magamban,hogy még addig se fogok Én tudni!DE a csecsemősök,meggyőztek,hogy ez hülyeség...ez nem öröklődik!igazuk lett!

Szoptatás:

Hát én bevallom ezerszer elátkoztam azt az embert aki anno felhívta a figyelmem arra, hogy PCO-nál gond lehet a szoptatással... vagyis ahogy le volt írva abból nekem egyértelműen az jött le, hogy gond lesz - és hiába tudtam, hogy nekem lesz tejem, csak ott bújkált a kisördög....

Mondjuk ismertek annyira, hogy erre úgy reagáltam, hogy baromság, nálam nem lesz gond - csakazértsem.

Gyönyörűen indult a szoptatás, aztán észrevettem, hogy esténként egyre kevesebb a tej, aztán a 6. héten elkezdett fogyni mert megjött... és akkor volt az a pont, hogy azt mondtam, hogy mindenki le van xarva.

Onnantól kezdve volt, hogy Lilla fél óránként evett, miután lefeküdt akkor fejtem (először hajnalban aztán este lefekvés előtt), magasról xartam a GI diétára, nyomattam a szénhidrátot, 4-5-6 mellbl szoptattam... és lett tejem. Vettem Ovomaltine-t (maláta alapú szénhidrátbomba)... hát abból bizony reggelente meg szoktam inni 4-5 decinyit (mondjuk 30 -40 CH-nyit)... és cserébe van tejem.

Ez van.

Így jobban belegondolva NÁLAM!!! a tejtermelés 70%-ban lelki okokkal magyarázható, 30%-ban életmód... volt ugyanis, hogy se enni, se inni nem volt időm/energiám, viszont egész nap aludtam és tök nyugis voltam... és ömlött a tejem...

Arra viszont haragszom aki önbeteljesítő jóslatként elhintette azt az infót, hogy a PCO-soknál gond lehet a tejjel... A másik fórumban ahová írogatok ugyanúgy gondjai vannak a babásoknak a tejtermeléssel aminek az oka a stressz, a környezet!, a hülye elvárások, a trelmetlenség, az alacsony fájdalomtűrő képesség, a segítség hiánya stb. stb.

Én aztán ki nem tenném a honlapra. Legyen inkább egy külön fórum! a szoptatásról így ha valakinek kérdése van az oda is elnézhet, de ne szugeráljátok senkibe, hogy nála ha akarja ha nem gondok lesznek a szoptatás körül!!!!!!!!!!!!

(én mondjuk úgy voltam vele, hogy legalább 3 hónapig szoptatni akarom Lillát... aztán most már az 5. hónap felé közeledünk és még mindig csak anyatejes és már fejnem se kell... amit lefejek az a fürdetővízbe megy... igaz, nem ömlik a tejem, de Lillának pont elég és veszettül nő tőle.... és én is PCO-s vagyok...)

(hazahozatal = márc 18 talán)

Ja... és még mielőtt valaki azt hinné, hogy nálam ilyen simán ment minden ahogy leírtam... hát nem.

Nekem is véresre rágta Lilla a mellem, talán 1,5 hónapig visítottam ha "rácsatlakozott" mialatt a gátsebem is begyulladt így még ülni se tudtam normálisan úgyhogy azért keményen meg kellett dolgoznom nekem is a tejért... hetekig szó szerint félmeztelenül mászkáltam itthon mert a mellem még a melltartót se viselte el és 5 percenként kenegettem a mellbimbóm anyatejjel, mert az állítólag segít... Segített is, a sebek begyógyultak, a mellem ugyan érzékeny maradt de már nem jajgattam...

Mostanra meg már ott tartok, hogy hálát adok mindennek, hogy nem adtam fel, mert így, hogy csak szoptatok sokkal szabadabbak vagyunk mintha tápoltatnám (ld. csak a mellemre csapom akárhol is járunk... legutóbb pl. Martonvásárban a park közepén mialatt a IX. szimfóniát hallgattuk...)

Nekem ez így volt könnyebb... másnak meg a táppal könnyebb. Ez van. Viszont senkinek sincs joga jó előre beparáztatni az embereket, hoyg nem lesz tejük vagy túl kevés lesz mert ez baromság. A PCO lehet, hogy bekavar a dolgokba, de nem annyira mint amennyire anno nekem itt valaki sugallta (fogalmam sincs kicsoda).

Ui: asszem rendeződik végre a cukrom... reggel (hehe: 12-kor) mértem egy éhgyomrit (jó kérdés, hogy tud az ember 12-kor éhgyomrit mérni... szóval bukta... 1/2 12-kor keltem)... 5,0 lett... aztán megittam az Ovomaltine-omat és ettem 2 szelet Wasa kenyeret (összesen kb. 35 CH) és a 60 percesem 5,3 lett...

VISZONT: Lilla megint hajnali 6-kor ébred a megszokott 7:30 - 8 helyett (bár ez még mindig jobb mint a hajnali 2 esetleg 4 óra amit az elmúlt 2 hétben a hőség kezdete óta folyamatosan produkált...)... mondjuk a kaja után szerencsére azonnal visszaalszik kb. 8-9-ig, aztán megint kaja... és így vegetálunk amíg tudunk...

(megjegyzem a véresre rágásnak semmi köze a PCO-hoz... sokkal inkább Lilla lenőtt nyelvéhez amit a kórházban csak a hazaengedés napján voltak csak hajlandók felvágni...)

Sziasztok,

nem tudtam, hova írjam, így ide írom, engedi az endokrinológusom szedni a metet végig!!!!

Lafi!

Én nem kérek engedélyt!

Csak már találnám meg álmaim szülészét és akkor végre átbeszélhetném temérdek kérdésemet.

Vegyük úgy hogy öröklődik a tejelválasztás és leadás, akkor én tejcsárda leszek, mert anyukámnak is annyi volt, hogy nem bírtam megenni... bár állítólag nagyon falánk voltam...

Hol vagyok én még ettől????

Kavicska, én sem kértem, kijelentő módban mondtam, mert eltitkolni nem akartam a cukorambulancián, ott leszidtak, de a doki engedte végül!
Megtalálod majd nyugi!

na, lafi itt olvasom!!! részletekre is kíváncsi vagyok!!!! miket mondott. íííírj

De felélénkültetek!
Szopi téma:
- ha valaki szólt volna komolyan, nem rosszindulatból, hogy a szopival általában a nőknek gondjai vannak az elején, akkor sokkal jobban készültem volna rá, és nem lettvolna ennyi gond. Klassz lettvolna, ha mondjuk a terhesfelkészítőn ejtenek egy-két szót az LLLékről. Amíg nem találkoztam a tanácsadónőjükkel, addig csak gond volt a szopival,azóta egyre jobb minden. Már sajnálom,hogy lassan hozzáis kell táplálnom.
- ha csak annyit mondtak volna, hogy a pco miatt gondlehet, akkor ez önbeteljesítő jóslatként hatott volna, mert valszinű el se keztdem volna küzdeni.
- ha a pco miatt kevés tej lehet miatt rögtön segítséget is kaptam volna, hogy hogyan lehet növelni a mennyiséget, érdemes sokat fejni, stb..., az valszinű segített volna.

Aki még szopi előtt áll, szerintem érdemes rá készülni! Én amostani eszemmel LLLéknek hinnék, védőnő, gyerekorvos, anyós, stb.... már rég elavult nézeteket mondanak mind, egy szavukat se hinném.

Kórház: II női klinika. Nekem nagyon jó tapasztalatom volt, és legközelebb is ott fogok szülni, ha lehet. a doki végig figyelemmel kísért, nemvolt bent végig a vajúdás alatt, de bejött sokszor, nagyon jól állt hozzám, és nagyon jól ráérzett mikor kell biztatni, vagy egy kicsit keményebbnek lenni. A felszereltség csúcstechnológiás, még közvetlen a szülés előtt is volt biztonsági UH, egyszemélyes szuper szülőszoba, állítható ággyal, zuhanykabin, wc, elég nagy, hogy sétálgathass, minden ilyesmi. és ami a legfontosabb: marcinak a szülés után intenziv ellátás kellett, és ezt nagyon profin, azonnali segítséggel megoldották.
Negatív: a szopiban nem segítettek igazán.

Csillagfény nagyon igazad van, én is ezt írtam rambókának meg Norkának!

csak tudod ha ilyen cikket felteszel, sokan nagyon hamar feladják majd, és abbahagyják a próbálkozást, pedig lehet csak egy-két kritikus héten kell túlleni...mondván áááá, nekem úgysem fog menni. a másik meg, hogy így egy csomó tapasztalatot gyűjt az ember az első babánál, és a második ezmiatt jobban megy, mert felkészül, hogy elején lehet fejni kell, tudja hogyan KÉNE csinálni, tudja hogyan kellene jól mellretenni, és erre első perctől kezdve figyelni kell, ne tegyen magára bimbóvédőt, elején míg nincs tej 10 percnél tovább ne rágja a gyerek a mellét, az éjszakai szopi a legfontosabb leején, mert az indtíja be a tejet, stb. stb. ha az első babánál feladja hamar, ezeket nem tanulja meg, ergo nem tudja/fogja szoptatni a második babáját sem, a harmadikat sem...

ja, csakegy had kérdezzem meg, jól emlékszem, hogy te ittál, iszol kecskerutát?

Lányok helytálló a megfigyelésem, annak volt sok teje aki itta a kecskerutát, vagy szedte a metet szopi alatt?

Rambóka metet szedett, Almodo rutázott, én rutáztam, csakegy rutázott, és volt sok teje ezeknek az embereknek.

ivott még valaki rendszeresen ilyen teát?

én nem iszok kecskerutát (bevallom lusta vagyok... és igazából nálam szerintem nem befolyásolta a tej mennyiségét még az elején amikor ittam) és a metet is csak most fogom elkezdeni (kéééne)... nekem a szénhidrát + alvás csinál tejet... (fú... hízok is tőle úgyhogy mostanában el is kezdtem visszafogni a tempót)

És egyetértek Rejóval, sajna túl könnyű pl. a PCO-ra és arra hivatkozva, hogy PCO-snak úgyis kevés/nincs teje feladni a dolgot... (ó, hányszor mondtam én az elején, hogy mennyire jó a táposoknak...)

Egyébként meg nem hiszem, hogy nekem több gondom lett volna a szoptatással mint bárki másnak... az elején tényleg mindenki kínlódik vele amíg bele nem jön, rá nem jöna trükkjére, meg nem tanítja a babájának a helyes technikát stb. (akinek meg bazi sok a teje az a begyulladt mell miatt panaszkodik, sokan emiatt antibiotikumkúrákon esnek át stb. úgyhogy én maradok az épp/pont/cseppre elég tejem van kategóriában...)

(ja... közben rájöttem, hogy talán félreérthető vagyok... szóval szerintem is van, hogy fel kell adni a harcot... csak nem mindegy, hogy az ember azelőtt adja-e fel, hogy igazán elkezdte volna mert "úgyis PCO-s vagyok" vagy csak akkor amikor tényleg fel kell adnia a nyugodt babázás érdekében)

+ megcsípett egy szúnyog... úgyhogy elhúzok aludni... Lilla legkésőbb 6-kor ébreszt... (azzal, hogy elkolbászol egészen az ágy túlsó sarkáig ahonnan már nincs tovább és olyankor először jó hangosan nyekeregni kell majd amikor nincs válasz akkor óbégatni... legutóbb le is fényképeztük egy telefonnal a kis sumákot - mondjuk ez már a 2. visszaalvás után volt, a hajnal 6-os ébredésnél nem ilyen éber-... a kukkoláshoz bezzeg ki tudta operálni a fejét a sarokból... )

Rambóka és többiek!

Én is gondolkodtam ezen a dolgom, de egészen más aspektusból. Engem nem riasztott volna el, ha azt mondják, hogy a PCO-nál gond lehet a tejjel. DE az infó mellé még az kellene szerintem - nem tudom, mit tartalmaz a cikk -, hogy megtudjam, hol lehet "megszámláltatni" a tejmirigyeket, mert nekem az első babánál is meg a másodiknál is az a tapasztalatom, hogy mindent megtettem, és mégsem elég. És miközben "anyai érzékkel érzem ezt", mármint, hogy kevés a tej, és mégis kénytelen vagyok kivárni, míg a gyerek fogyni kezd stb., hogy más is elhiggye - orvos, védőnő -, és végre megkapom hozzá a tápszert. NEM A MEGNYUGTATÁSOM MIATT KELLETT!

Az első babánál napi 7 órát fejtem, amíg pl. 2 hónapig az intenzíven volt, és fenn tudtam a napi 500 milit, most Vilinél a 650 miliig jutottunk, de attól egy kanállal sem több. Nem tudom, hogy ezért növekedett-e 500-ról 650-re, mert nem bimbóvédővel szopik, és jobb az inger, vagy mert időközben "fejlődött" még a mellem (az életkor során növekszik a tejmirigyek száma???).

A kecskeruta, pihenés, táplálkozás valamit segít, de csak pár 10 milit - nálam. És több deci hiányzik. Mert azt látom, hogy ha jóllakik, igenis azt mondja, hogy kössz, anyu, elég volt.

Egyszóval, és a 3. gyerek születéséig szeretném megtudni, hogy beletartozom-e abba kis csoportba (a nők 1%-a?), akiknek pco vagy más okból kevesebb a tejmirigye. (Nagyon meglepődnék, ha nem...) És ha nem, akkor megtennék apait-anyait, mint eddig is, hogy minél tovább csak anyatejes legyen, és minél tovább csak szopjon.

Egyébként nekem rossz példám is volt (anyu csak 3 hónapig szoptatott mindhármunkat), és jó is, hogy pl. a nővéremnek is sikerült ennek ellenére tovább szoptatnia a lányait.

És még annyit, hogy nagyon sokat jelentett a segítségetek és biztatásotok a nem bimbóvédős szopigondok leküzdésében (begyulladás, kisebesedés, széjpenész stb.), akkor szinte feladtam, és egy gigászi küzdelemnek tűnt az egész, most meg naponta átéljük az idilli szoptatás élményét - kiegészítve tápival...


Vöcsök

És még csak annyit, hogy a 3. gyereknél, ha hasonlót éreznék, nem stresszelném magam annyit a dolgon, nem is várnám ki a környezet lassú rekacióját, hanem én magam megoldanám a problémát, ha kell kiskapukkal... Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egy önkezelős típus, de miközben nagyon sok jó orvossal találkoztam, mégis akkor követtem el -a gyerekeimmel kapcsolatban - életem két legnagyobb hibáját, amikor nem a saját (anyai) ösztönömre hallgattam, hanem a gyerekorvosra, illetve a kezelőorvosra.

Az egész hosszú szövegelésem - és két gyermekes anyaságom – tapasztalata, értelme egy mondatban: HALLGASSATOK ELŐSZÖR AZ ÖSZTÖNEITEKRE, akár szoptatásról, akár beteg gyerekről, akár bármi gyerekkel kapcsolatos gondról van szó - és csak azután a környezetre, szakértőkre. (Bocsika a "kiabálásért"...)

Vöcsök

sziasztok

láttam a feldobott körtémát,próbálok minél hamarabb irni
vagyis elkezdem aztán majd folytattom...kölköm mellettem nyafizik!

Azt kell hogy mondjam h nagy próblémánk nem volt soha a szopival,mikor elöszőr megkaptam a gyereket,már mellre tettem...kb 1 perc után már szivta is3. nap meg volt a tejbelővelés,abban a négy napban míg nem mehettem be hozzá a korára,csak fejtem+fejtem,mivel a tejcsit odaadták neki,teljesen eltudtam látni,nem egészitették ki tápival.sokszor sirtam,de az adot erőt,h nem mehet el a tejem,mert szoptatni akarom!!
Még mindig szopik ,ok adok már neki,gyümit,répát,de csak pár falatot.Remélem fog is jó darabig...mondjuk amilyen cici örült ,rajta múlik,nem hagyja elapasztani!
De a kérdésre:
Anyámnak rengeteg teje volt ,5-6 gyereket látott még el tejjel,rajtunk kivül(azt mondják attól még nem biztos h tudok szoptatni),férjem unszolására még terhessen megvettük a mellszivót,csak nagyon ritkán fordult meg a fejembe h nem lehet tejem.nekem vki azt mondja nem lehet tejem tuti kiröhögöm és ha igy is lenne ,mindent megtennék h amennyit tudok elővarázsolni,azt elővarázsoljam...itt és most ezt mondom ennyi idősen első gyereknél,mindenkit megértek akinek problémái vannak 6voltak a szopival,h már inkább feladná,meg a másiknál már nem stresszeli rajta magát stb....

Mindig azt mondom,ha már nem tudtam normál uton szülni(nagy szívfájdalmam ,sokan kinevettnek ez miatt),annak nagyon örülök h tudok szotatni,én imádom mikor Miron kaja után tejcsis pofijával elkezd grrrrgggg-ni és vigyorog h teli a poci!Ez kárpotol engem!

Egyébként a bebeszélésről annyit ...nem hallottam h a pco-nál gond lehet a szopival,viszont mindig is félve ittam a kecskerutát,h nehogy bekavarjon vmit a hormonoknál,és ne legyen tejem(ezt én gondoltam ki okos fejemmel)...lényeg mikor ittam nem is volt több, sőt..
viszont a sok pihi ,lazsálás,kiegyensúlyozott lélek+sok rostos,nálam csodákat művel(gondolom másnál is)....csak erre gyerek mellett nem nagyon van lehetőség ,de pl ha vendégségbe vagyunk és semmit nem csinálok,kőkemények a cicijeim.
sikerált befejeznem..igaz Miron végig a kezembe volt
Vmit vmiért!

Csók Mindenkinek!

Hú, hát micsoda vihart kavart a szopitéma...

Csakegy, lehet, hogy engem átkoztál el ezerszer , de őszintén mondom, fogalmam sincs, hogy én voltam-e az az ember, aki beszélt erről a feltételezett összefüggésről. (szerintem nem, mert végül a cikket most fordítottam le a nyáron, előtte meg nemigen foglalkoztam a témával)

A cikk nem azt mondja, hogy PCOS = szoptatni nem tudás. Dehogy. Azt mondja, hogy kb. harmaduknak vannak tejproblémáik, a kevés tejre nézve rizikófaktor LEHET a PCOS. Azt is mondja, hogy a kevés tejnek oka lehet a rossz technika is (akár a mamáé, akár a babáé). Amit leszűrtem belőle, inkább az volt, hogy az erősen PCO-soknál, akik kora kamaszkoruk óta küzdenek a tünetekkel, fordulhat elő, hogy a mell mirigyes szerkezete nem a legjobban fejlődHET ki, de ez esetben is mindent meg kell tenni a tejhozam fokozásáért, és a legtöbb esetben lehet is.

Én egy hétig ittam kecskerutát, kb. 2 hónapig sima szoptatós tejet, meg homeopátiáztam. Egyik se művelt csodát. Illetve. Ha ezeket sem ettem-ittam, akkor MÉG kevesebb tejem volt.
Nekem egyetlen egyszer volt olyan, hogy napi egyszeri tápival megelégedtünk pótlásnak. Amikor Bogival elmentünk Sonnentherme-be, mikor 3 hós volt. Hát ja. Éjjel fel kellett kelnem lefejni kézzel (!) a tejet, mert ömlött az ágyba. Mondtam is a férjemnek, ha ez kell, akkor hozzon nekem házvezetőnőt, aki mindent megcsinál, jól is főz, én meg fekszem mint a naccságák meg szaunázok és fürdőzök.

Szóval most én is elgondolkodtam, hogy ez a cikk lehet hogy többet árt, mint használ. Ugyanakkor viszont sajnálnám azokat, akik nem jutnak el a megfelelő infókhoz, akik már ott tartanak, hogy keveslik a tejet és jaj, mi lehet az oka és mit tehetnének. Mert a kecskeruta ha nekem nem is - talán tovább kellett volna innom -, de a többségnek hatni látszik.
Meg az is lehet, hogyha valaki tudatában van előre annak, hogy a tejhozamot el lehet cseszni, akkor a megfelelően irányított tanácsok segítségével előre felkészül egy stratégiára, miszerint már a kh-ban éjszakánként is szopiztasson, menjen fejőgépre stb. stb. Szóval ezekért az infókért meg kár lenne.

Az lllék nekem is mondták, hogy a pcosoknál előfordulhat kevesebb tej.
kecskeruta: ha úgy érzem kevesebb van, akkor iszom belőle, de nagyon nem merek, mert amikor 3 napig ittam majdnem mellgyulladást kaptam, annyi tejem lett.
laktoherb: nekem pont jó, ezzel pont annyi tejcsi van, amennyi kell.
homeos bogyó: 2x próbálkoztam, mind a kétszer majdnem elment a tejem.
mondjuk az tuti, hogy az első 2 hónapban kell valami segítség, ha másnem, hogy ne kelljen takarítanod, vasalnod, és ha lehet, mondjuk ne minden nap kelljen főznöd. nekem az elején nagyon el lett szúrva, kb a 8. hétre rendeződött a tejcsi. addig ha többet dolgoztam,vagy sokat voltam fent, akkor nagyon kevés volt. anyu nagyon sokat segített.
legközelebb viszont állítólag könnyebben megindul.

Csakegy!

Én sem hiszem, h. mi mondtuk volna, mert akkoriban megbeszéltük Norkával, h. lehet, h. jobb, ha nem kerül fel a cikk, ezért nem is nagyon emlegettük úgy emlékszem, de lehet, h. elszóltuk volna magunkat? Nem tudom.
Mindenesetre most jó, h. előjött a téma, és örülök minden véleménynek!!!!

Norka!

Lehet, h. konzultálni kéne azzal az LLL-es doktornővel, akit itt a topikon is írt vki. Hátha ő vállalná egy kifejezetten PCOS-sok számára összeállított cikk megírását! (Persze nem a standard Kismama Magazinos dumákkal!)

Senki sem tudja, hogy lehet megszámolni a tejmirigyeket??? (Ez a rögeszmém...) Ultrahanggal?

Azért a PCO-s nők is ezer félék szoptatásügyileg, ahogy így olvasgatom az előttem szólókat...

Vöcsök

A megígért képek - így örült egymásnak a két gyerek két hét után:

Vili: Tényleg te vagy az?

Vili: Még mindig szopod az ujjad?

Vili: Akkor is szeretlek!

vöcsök: jajj de aranyosak együtt ))))))

Dimetnek meg jó előre is: ÜDV A TOPIKBAN - MINT ÚJDONSÜLT ANYUKA ))))

Ja... ha meg valaki unatkozik (iszonyú... de én halálra röhögtem magam rajta... "kis" magyar valóságshow )) http://homar.blog.hu/2007/07/31/mire_lenne_hajlando_on_egy_plasztik_uzso#comments

Ui: tuti, hogy ezen a fórumon írta valaki TUTIRA BIZTOSRA, hogy aki PCO-s annak nem lesz elég teje... (megjegyzem én a mirigyeim miatt nem aggódtam volna (de ezt anno aki írta nem tette hozzá), mert mindigis elég mirigyesek voltak a melleim... sajnálni is fogom majd szoptatás után ha oda a jól megszokott feszességük...). Mondjuk én pont emiatt gondoltam, hogy nem lesz gondom később a szoptatással...)

Ui2: Nálatok nem nyűgösek a babák? Lillával 2 napja nem lehet bírni... ha kézben van az a baj, ha lerakom az a baj... Mondjuk ma nyakunkba vettük a várost és az tetszett neki...

Két napja Vili éhségsztrájkot kezdett - egészen pontosan nem hajlandó a tápszerét meginni, de vizet, gyümölcslevet sem. Csak szopik és gyümölcsöt eszik. Azaz annyit sikerült elérnem, hogy félálomban a cicit lecserélem cumira, és akkor valamennyit megiszik...

Volt valakinek hasonló tapasztalata? És milyen megoldást találtatok?
Létezik, hogy ugyanaz a tápszer más ízű? Két napja kezdtünk új csomagot, én nem érzek különbséget, de ő lehet, hogy igen...

(Az egész azért fontos, mert napi 1g sót kapott a 2-3 deci tápijába, amit a mellékvese-légtelensége miatt kell kapnia, és ezt most nem tudom beadni, csak ilyen kacifántosan, és így sem a teljeset...)

Vöcsök

Csakegy: köszönöm

Szopi téma:

én nem sokat foglalkoztam szülés előtt a szopi témával, anyukám annó nem tudott szoptatni, de nem azért, mert nem volt teje, hanem mert a mellbimbója nem volt túl jó. Nahát nekem pont ugyanolyan, úgyhogy azt gondoltam mindig is magamról, hogy jó eséllyel tartozom majd én is a nemszoptatók táborába. Azt elhatároztam, hogy megpróbálom, aztán lesz, ami lesz, én is tápszeren nőttem fel és semmi hátrányát nem tapasztaltam sosem...

Eredeti elhatározásomhoz képest aztán rengeteget küzdöttem, sokkal többet, mint valaha is gondoltam volna, mert ahogy már ott volt előttem a lehetőség, hogy talán mégis tudok szoptatni, sokkal fontosabbnak éreztem a gyerek szempontjából, mint ahogy azt korábban gondoltam.
És végül tényleg tudtam szoptatni: az első 3 hét után többet nem kapott tápszert Márk, és még most is reggel-este szopizik.

Én ittam kecskerutát, sört (alkoholmentes ), ettem szénhidrátot, szedtem homeos bogyót az első hónapokban, hogy legyen elég tejcsi, lehet, hogy segítettek is ezek valamit, de a lényeg a fejésen volt, ennek köszönhetem, hogy lett elég tejem. Minden szopi után fejtem még vagy 10-15 percet, este lefekvés előtt még vagy 30-40 percet és az első hetekben még éjjel is, szoptatás után. Rengeteg időmet elvette, amikor pihenhettem volna, vagy csak Márkkal foglalkozhattam volna, de így utólag azt gondolom, hogy megérte.

(Azért titkon reménykedem, hogy a következő gyerkőcnél már sokkal könnyebben fog menni )

Mindenesetre én sem örültem volna, ha valaki felhívja a figyelmemet rá terhesség alatt, hogy a szoptatás lehet, hogy nehezen fog menni a PCOS miatt. Azt gondolom, hogy sokkal hamarabb feladtam volna a küzdelmet, hogy legyen elég tejcsi. És szerintem sokaknak van szopi gondjuk PCOS ide-vagy-oda. Ha valaki elég elszánt, hisz benne, és kap segítséget, akkor szerintem fog tudni szoptatni.

Ha a PCO-ra úgy tekintünk, mint egy betegségre, akkor a betegnek joga van tudni az összes lehetséges hatását életére - beleértve a szoptatást is. Aki a nem tudás jogát fontosabbnak tartja magára nézve, annak nem kell mindent elolvasnia... Elég baj, hogy sok doki nem ért hozzá és nem megfelelően kezel, a valós információkat közzétételét legalább mi ne szavazzuk le.

Aki okot keres arra, hogy ne szoptasson vagy előbb feladja, az úgy is talál, akár PCO-s, akár nem. Aki meg mindent meg akar tenni, az akkor is mindent meg fog tenni, ha tudja, hogy esetleg hátrányosabb helyzetből indul.

Persze az lenne az igazi - ahogy már írtam is -, ha valamilyen módszerrel egyértelműen ellenőrizhető lenne, hogy az adott PCO-s beteg mirigyállománya milyen, vagyis hogy érinti-e a szoptatási nehézség, akkor mindenki tudná, mihez tartsa magát.

Vöcsök

vöcsök: nekem orvosi bizonyítékok kellenek kontrollcsoporttal ami egyértelműen bizonyítja, hogy PCO= valószínűsíthető szoptatási gond... mert én ezt nem találom sehol... (amíg pedig nincs 100%-os bizonyíték addig nem kell az önbeteljesítő jóslat...)

3333333333333333++++++++++k ujkk.......jőpáÁ 000000000000
0 hbt mmmmmmmmmmél89---V íyaccxssssssss_ , .-jm ,

ez Lilla véleménye volt )))))

szerintem a legtöbb anyának van szoptatási nehézsége. én olyannalmég nemtalálkoztam, akinek ne lettvolna legalábbis. alegnagyobb nehézségekkel küzdőkből lettek a tejleadóanyák,mivelőkfejtek a legtöbbet.
egyszerűen az az ok, hogy meg kell tanulni a szoptatást, nem mindegy a technika, hogy ki milyen tartásban szoptat, és az általánosságbanhangoztatott jótanácsok inkább károsak.
nekem pl az elején mindenki azt mondta, szoptassak 10-10 percig cicinként. akkor ment rendesen a szopi, amikor 1 órát szoptattam,akkor jólis lakott a gyerek. valakinek nehezebben átjárhatósak a csatornái, mega gyerek is gyengébb. ismertem olyat, aki 3 óránát szoptatott.
a 3 óránkénti szoptatás szintén egy nagy idétlen tanács.

Csakegy: igazad van. Viszont lehet, hogy az a cikk éppen a kontrollcsoportos orvosi bizonyítékokat taglalja Egyébként az önbeteljesítéshez kell azért az ember hozzájárulása/akarata is, egy cikk elolvasása még nem okoz szoptatási nehézséget....

Vöcsök

Csillag: abban egyetértünk, hogy egyénre szabott tanácsok kellenek. De pusztán a fejés nem mindig segít - legalábbis esetemben nem. Álmos után volt mit kifejni (talán mert bimbóvédőzött), Vili után nincs mit, mert mindent kiszív. Ezek után nekem nem megoldás a fejés, sem a hosszú szoptatás, mert a gyerek, ahogy ügyesedik, úgy gyorsul... (Az első hónapokban ő is órákat csüngött, most 10 perc alatt "kivégezi" a ciciket...)

Küldhetnél már egy fotót Marciról. Egyébként annyira örülök, hogy te (is) belejöttél, sőt, csak szoptatsz, mert emlékszem, hogy volt olyan, amikor nagyon vártad a 4. hónapot, hogy etethessed :):) Ha én adományoznám, és létezne, már megkaptad volna a Szoptatós Anyukák Nagykeresztjét...

Vöcsök

Vöcsök, LLLék is azt mondják, hogy van olyan anya, aki testi adottságai vagy egyéb ok miatt nem tud szoptatni. de sokan tudnak azok közül, akikre rásütik hogy nem.
bocsi, hogy mindent egybeirok néha, xar a billentyűzetem.
majd megpróbálok kicsinyiteni 1x, de egyenlőre csak annyi időm van, hogy néha rohanósan irogatok.

én már attól is bepipulok, hogy a kórházbna cukros vízzel itatják az újszülötteket. szopizzanak inkább egész nap, előtej elég, attól többnyire meg is indul. vagy max rendes babavíz.
érdekes, hogy a természeti népeknél ebből sosincs probléma, sír a gyerek, ciciés kész.

Nem tudom, h. mitől függ a tej mennyisége.

Én olvastam a cikket mielőtt szültem.
Plussz olyanokat is, h. a császárosoknak nincs teje. (nekem a 3. napon olyan tejbelövellésem volt, h. betonkemény lett a mellem és belázasodtam!!!!! )

Piszkosul felkészültem helyes mellretevésből, szükség szerinti szoptatásból, rooming in rendszerről, kölcsönöztünk mérleget. Totál pipa voltam, h. csak akkor kaphatom meg a gyereket, ha kiengedtek az intenzívről.
Ehhez képest a 2 nap intezív alatt 2X hozták fel megtekinteni a dedet, de vhogy meg sem fordult a fejemben, h. megkérdezzem, h. nem-e lehetne-e esetleg???
Olyan nem odaillőnek éreztem, h. büdösen és izzadtan mellretegyem azt a picike babát.
Amikor lekerültem a gyerekágyra első dolgom volt megnézni, h. melyik is az enyém, mégis szinte meglepetésként ért a mondat: "Anyuka nem akarja végre megszoptatni?"
Én? Szoptatni? Úristen?
Szerencsére volt ott egy csecsemősnővér, aki megmutatta, h. hogyan is kell, bár azért az LLL-es füzetes felkészülés is derengett!
Piszkosul fájt, de mivel szinte egész terhesség alatt fájtak a mellbimbóim, nem okozott meglepetést, meg a közben fellépő méhösszehúzódásokhoz képest igazán semmiség volt (mi császárosok ráadásul minden nap kaptunk méhösszehúzó szurit is!), úgyhogy nem nagyon maradt semmi az idilli szoptatás képből!
Szerencsére Gergő pár nap alatt profi morzsaporszívóvá képezte magát!

A rooming inből nem lett semmi, mert vhogy annyira fáradt voltam, meg annyira féltettem a gyereket, hogy nem mertem éjszakára ott tartani magam mellett. Meg vhogy mindenki visszavitte a kicsijét éjszakára, talán azért, h. a szobatársak is tudjanak aludni!
Nem is nagyon lehetett vele mit kezdeni, mert amint teleszívta magát és lecsatlakozott, szinte azonnal vissza is aludt. Alig lehetett megböfiztetni!

Aztán kezdődtek a gondok. Miután az első napok 10-20 grammja után egyszercsak 60, majd még aznap 100 grammot szopizott.
Akkor szóltak, h. ne hagyjam 20 percig szopni, csak 15 percig! De a 15 perc alatt is 100 g-ot szopizott!
Úgyhogy onnantól csak 10 percig szopizhatott.
Így kb. 60-90 g-okat evett egyszerre.
Beállt kb. 4 óránkénti evésekre magától, szerencsére ebbe nem ugattak bele.

Aztán hazavittük és mintha kicserélték volna! Az addig minden szopi közti időt nyugodtan végigalvó gyerek mintha megkergült volna!
Így utólag már tudom, h. a böfi volt a hibás, de akkor tanácstalanok voltunk!
A csecsemőosztályon volt egy egyszerű trükk: a szopiról visszahozott babákat úgy tették bele a kis kosarukba a kemény hátú pólya segítségével, hogy a pólya nyaki része a kosár felső peremén volt, ezáltal a gyerek egész teste ferdén emelkedett a feje felé.
Ez valószínűleg lehetővé tette, hogy a benyelt buborékok folyamatosan fel tudjanak jönni a gyomrából.
Mi viszont otthon hosszas böfiztetéssel sem voltunk ilyen eredményesek és rengeteget kínlódott, még az sem sokat segített, h. 3 hetesen beszereztük az Infacolt.
Éppen amiatt hagytam fel a fejéssel, mert egyszerűen képtelenség volt! Vagy fejtem vagy böfiztettem! Ha ugyanis nem sikerült rendesen kicsalogatni a buborékokat, akkor a ded hamarosan felébredt és onnantól semmit nem lehetett vele csinálni!
A stressz viszont drámai módon elvitte a tejcsit, ahogy ez 1 hónaposan egy áthisztizett nap végén ki is derült, amikor elő kellett venni a fagyitejet is!

Később akkor tűnt el a tej, amikor menstruáltam, és hiába fejtem, csak a mensi végén normalizálódott a helyzet! Persze idővel már rettegtem a mensitől!

Aztán jött a gyerek "szopissztrájkja", amiből nem vettünk észre semmi mást csak azt, h. minden délután elviselhetetlenné válik, pedig nap közben 5-10 perc után lecsatlakozik a ciciről és elégedetten nézelődik körbe.
Sosem fog kiderülni, h. amiatt lett kevesebb a tejem, mert nem volt hajlandó szopizni, vagy azért nem szopott tovább, mert már nem volt mit???!
Mindenestre csak a dokinéninél derült ki, h. nem gyarapszik a gyerek.
Akkor kapott tápit meg vasat.
(Az utóbbi máig nem fogyott el, mert a napi 8 csepptől egyszerűen bedugul a gyerek és csak sír a szorulása miatt!)

Akkor összeomlottam. De aztán ti gatyába ráztatok!

Azóta a gyerek nagyon szépen eszik. Lassan a tejen és tojáson kívül mindent.
Nem kövér, de élénk és iszonyatosan mozgékony.
Már csak este-reggel szopizik, nem tudom egyáltalán van-e mit, de igen lelkes! Néha szinte horpad a hátam!
Nemrég elgondolkoztam a leszoktatásról, de aztán az anyatermészet rámpirított, ugyanis a gyerek az egyik reggel elbliccelte a szopit, mert sokkal érdekesebb volt apa mászkálása. Délben már éreztem, h. feszül a mellem, de gondoltam több marad estére! Másnap reggelre olyan fájdalmas csomó lett a mellemben, h. 1 hét infrás masszírozós, ill. forró vizes masszírozós tussal való előkezelést követő 4-5 óránkénti szopi kellett ahhoz, h. meggyógyuljon! Úgyhogy még egy darabig marad a szopi!



Szerintem nem attól függ, h. szól-e vki előre, h. esetleg nem lesz tej!
Aki szoptatni akarja a gyerekét az mindent meg fog tenni, h. szoptatni tudjon!
Ti is küzdöttetek eleget! Ezoterike is küzdött!!!
De talán azoknak, akiknek mindennek ellenére sem sikerül, azoknak egy kicsit megnyugtathatja a lelkét az a cikk, h. nem az ő hibájuk a dolog!
Nem hiszem, h. emiatt bárki hamarabb feladná!
De talán könnyebben megbékélne a megváltoztathatatlannal!
És, ha lemenne a stressz és a lelki teher, talán a tejcsi is kicsit bővebben csordogálna!

Én se nagyon mertem éjjelre otthagyni a gyereket az elején, később amikor ott mertem volna,meg beraktak egy csajt a szobába, akinek előtte való nap 39 fokos láza volt, és úgy szült. nem irigylem szerencsétlent,de a tüdőgyulladásos kisbabámat nem akartam kitenni semminek, úgyhogy nappal se nagyonvoltam a szobában.
éjjel azért bementem hozzá szoptatni (próbáltam)

de ha lesz legközelebb, roaming in lesz, egy percre sem engedem el magam mellől.
tudjátok, tényleg a legjobb, ha az ösztöneidre hallgatsz. volt egy csaj a szobában, 16 évesen szült, szerintem ő csinálta a legjobban mindenki közül. amikor sirt a gyerek szopit kapott, vagy kicsit dédelgette, nem foglalkozott seaz órával, se mérleggel, semmivelse. éjjel maga mellé vette az ágyba.
a többi elsőgyerekes anyuka, meg nézte az órát, mérlegezett, jegyzetelt, számolgatott.
néha már én is elég ironikusnak éreztem, hogy azzal az idétlen, mindig mást mutató mérleggel szenvedek,számolgatok, egymás után többször is, hiszen 10 deka is számit, ahelyett, hogy a síró gyerekemmel foglalkoznék.


Háát, Rambóka, a leszoktatás hogyanja engem is érdekelne.
ha egy szopi kimarad, nekem feszülnek a melleim, csorog belőle a tej.
anyukák, aki már hagyott abba szopit, ez hogy működik?
ráadásul, ahogy Marcikámat ismerem, szerintem ő egyik nap azt mondja,hogy nem kell több szopi, és kész.

Csillag!
Én első alkalommal a következőképpen hagytam abba:

Álmos 8 hónapos korára rettentően érdeklődni kezdett a bimbóvédő iránt, és mivel sokkal jobban érdekelte az a mütyürű, mint a szopi, egyszerűen 2 hét noszogatás után abbahagytam, és onnantól 3 hónapon át fejtem nappal 4 óránként. És azt elkapta cumiból. De mivel ez nem olyan hatásos inger, fokozatosan lecsökkent a tej, és 20-30 milik, majd 10 milik lettek.

Amikor már szinte nem volt mit fejni, abbahagytam.

Ennek ellenére csomók képződtek a mellemben, illetve egyet folyamatosan ott éreztem, és addig nyaggattam a nőgyógyászt (többször visszamentem hozzá az általa megadott pár hónap múltán, hogy majd akkorra biztos felszívódik az a valami) - aki mellesleg nem vette a fáradságot, hogy saját kezűleg megnézze az érintett mellet -, hogy elküldött mammográfiára. Ott egy kedves doktornő megvizsgálta kézzel is, és rögtön mondta, hogy itt szerinte nincs semmi gond, legfeljebb göbök. Már ez is megnyugtatott, mert én az élénk fantáziámmal már árván láttam a gyerekemet. De azért megvizsgált a géppel is (Itt jegyzem meg, hogy olyan kicsi a mellem, hogy alig bírta befogni a gépbe, kérdezgette is, hogy mindig ekkora volt-e, mert ekkorát még nem látott ... Tegnap előkerestem a Tanner-féle ábrákat, illetve valami már kapcsán rátaláltam, és az 5 fokozatból a 3-4-es illik rám, így szoptatósan. Szerintem megreekdtem a kamaszkorban.)

A csomó azután teljesen felszívódott, és most Vilivel annyival könnyebb bimbóvédő nélkül, hogy az elmondhatatlan. És nagyon hálás vagyok azért is, hogy mindet kiszívja, mert 2 gyerek + munka mellett lehetetlenség fejni. Ő már átaludta az éjszakát, de hogy több tejet kapjon, és több termelődjön, amióta fekve/félig alva is megtanultunk szoptatni, éjjel is megszoptatom 2x.

Hát ennyi. Engem is érdekelnek a leszoptatós, akarom mondani leszoktatós elképzeléseitek. Egyébként lecseréltük 2-es tápira a régit, és azt lassan hajlandó elfogadni. Mégiscsak az íze lehetett más az újonnan megkezdett doboznak...

Mellesleg mindkét alkalommal külön egyágyas szobára költöttem az anyasági segélyt, és nem bántam meg, mert nyugodtan ott lehetett a gyerek, a férjem, és nem zavart bennünket senki. A csecsemős nővérek a legkevésbé, mert 1 emelettel lejjebb voltak, és rátestáltak a nőgyógyászatos nővérekre, akik szintén nem nagyon tartottak sajátjuknak

Vöcsök

Rambóka!
Nagyon tanúságos, amit leírtál. Én is valahogy így gondolom, mármint ahogyan összegezted.

Csillag!
Még azt akartam mondani a természeti népekkel kapcsolatban: valahol azt olvastam, hogy Indiában aki nem tanul meg szoptatni, (illetve a baba szopni), annak éhen hal a gyereke. De: minden szült nő ágya alatt folyamatosan ott van egy másik tapasztaltabb nő (két hónapig? 2 évig? nem emlékszem...), és az segít neki mindenben. Nem is halnak éhes a babák

Vöcsök!

Nagyon aranyosak a képen. Olyan szívmelengető látvány!
Látva titeket a topikban kezd megerősödni bennem az a vélemény, hogy tök mindegy mekkora a korkülönbség a gyerekek között, ha szeretetre neveled őket.

Pussz

Köszi, Kavics!

Egyébként 2 év korkülönbséget szerettünk volna, de a PCO közbeszólt...
Magadról nem írtál semmit. Hogy vagy(tok)?

Vöcsök

Sziasztok!

Vöcsök!
Köszönöm kérdésed jól vagyok. Egyetlen terhességi tünetem a mellérzékenység-duzzanat-cickóbimbó érzékenység. ENNYI!
Ma egy picit feszült a hasam.

Lányok!
Tudom, hogy ritkán írtok, de azért néhány kérdés.
Először is köszönöm a válaszokat a II sote-val kapcsolatosan.

Azt áruljátok el nekem, hogy a 9 hó alatt, milyen gyakran kell dokihoz kontrollra menni? Minden egyes alkalommal csinálnak UHt?
Mindenkinek olyan dokija volt/van, aki UHzik is?

Olyan elveszett vagyok, hogy azt el sem tudom mondani.
És nagyon bizonytalan....
Ti. még mindig nincs választott orvosom.... ráadásul jövő hét pénteken megyek szabira. Három hét.

A Mágus a hibás.... hétfőn fel is hívom. Mert lassan felörlődök. Nem gondoltam volna, hogy ennyire el lehet bizonytalanítani egy terhes nőt. A párom nem segít. Azt mondta, hogy én döntsem el, mert én kell biztonságban és jó kezekben érezzem magam. Azt mondta, hogyha a világ végén akarok szülni, akkor oda fog elvinni...
Én maradnék helyben...
A doki akihez az elmúlt két évben jártam profi magzati UHs. Csak a szülésnél nagyon lassú. Csaszinál is (tudom nem kell erre készülni, de mi van ha mégis...). Viszont a tenyerén hordoz! Akit javasolnak, hogy szülés közben pánikhelyzetben is azonnal tudja mit kell tenni, az nem UHz.
Mágus csak Budapestben gondolkodik. Ha Bpt választom, akkor legyen PICces. "ha már lúd, akkor legyen kövér" alapon.

5 napja ez megy....
Ha egyszer csak azt látjátok, hogy krix kraxokat írok és tele van káromkodós szavakkal, akkor tudjátok, hogy megőrültem.

Sziasztok!

Lanyok, lenne egy nagyon orult kerdesem : Az utlrahang nem karos tul gyakori idokozonkent?

Most ez igy hulyen hangzik, de naponta kerdeznem....A ferjem beszerzett egy "hazi ultrahangos dopplert"....o a vilagon a legturelmetlenebb apuka, es a szivhangot igy gyakran hallgathatna. En, aki meg a wifi-t is kikapcsolom, ha eppen nem hasznalom, oszinten, kicsit ockodom ettol a masinatol...A ferjem nyugtatott, hogy amerikaban egy tok banalis vmi az ilyen hazi szivhang hallgatozas...mondjuk en eddig nem is halottam ilyesmirol Esetleg koztetek vki hasznalta? Vagy tudtok rola vmit?

Alice

Sziasztok!

uuh ehhez a tejcsi témához még nagyon zöld vagyok.

Viszont Kavics! Nyugalom! Még nem késtél le semmiről! Én sem a városomban lévő nődokikhoz járok, s nem is itt fogok szülni - remélem! Szerintem jobb olyan dokihoz járni, akinek a rendelőjében van UH, s nem küld ide, vagy oda különböző vizsgálatokra. Mert nálunk egyszer elmész a magándokidhoz, másnap sorban állsz a kórházban uh-ra.... szóval ez sok idő, idegesség. Inkább utazok oda-vissza 1 órát. Hát a bizalom nagyon fontos dolog! Viszont ha nem tetszik a doki, akkor nyugodtan cseréld le!

Kaptam egy tockost!

További szép hétvégét!

Bee

Alice nem tudom. Hallottam ezt is, azt is. Mindenestre van ennek előnye is. Nem kell egy hónapnak eltelnie, hogy tudjuk, hogy minden rendben odabent!

Sziasztok!
Írhatom a szopis tapasztalataimat???? Ákos fiam ugyan már 13 éves, de emlékezetes időszak volt.....

Borzasztó szülésélményem volt, az egyetlen pozitívum az volt, hogy a gyereket a kötelező 2 órás megfigyelés alatt velem hagyták, és akkor meg tudtam szoptatni. Senki nem mtuatta, de helyesen sikerült mellre tenni, ösztönösen jól működött az egész. Aztán jött a másnap reggel, ahol is a gyerkem aludt, nem evett, mert betetteék valami lötyivel, mert sírt éjjel..... Babás szobában voltam, cska estére kellet a gyerkeket leadni, így a következő etetésre a kölyök felébredt, és remekül evett. Persze a reggeli etetéseket mindig elbliccelte, köszönhetően az éjjeli lötyiztetésnek. Otthon is rendben mentek a dolgok, bár a hathetes ugrást rettenetesen megkínlódtuk, akkor nagyon sokat sírt, nem volt elég a tej, két óránként ettünk még éjjel is, az utolsó erőmaradékaimat mozgósítottam, mire egyszer csak elég lett a tej, és nem kellett kelni hozzá éjjel, 5 órát is végig aludt zsinórban! A védőnö a váltott mellből való etetést ajánlotta, ami nálunk elég jól be is vált, mert Ákos 4 kilóval született, a mellem meg igencsak picinke volt, hiába durrant be alaposan a tejtől, az egy mellben levő adag kevés volt neki.

Aztán elkövettem azt a hibát mikor Ákos 6 hónapos volt, hogy megkérdeztem a férjemet, hogy hogy nézek ki..... A válaszát hallva azonnal fogyózni kezdtem, természetesen egy héten belül elapadt a tejem, rászoktunk a tápira. A gyerek faszántosan felfújódott tőle, akkora feje volt, hogy borzalom, szinte azonnal elkezdtem inkább a mellé táplálást, de az is igaz, hogy szinte azonnal leszokott az éjjeli felkelésről, 7-8 órákat is végig aludt egyhuzamban.

A következő gyerekemmel addig szoptatok, amíg csak bírok, eszemben sem lesz fogyózni...... Tudom, hogy hibáztam, és nagyon bánom, mert annyira nagyon szerettem szoptatni, olyan csodálatosan jó érzés volt mindig mellre tenni a picit.

Egyetértek azzal, hogy aki akar, az tud szoptatni, és Rambóka, én azt is idesorolom ám, aki 10 hónaposan még egyszer egy nap megszoptatja a gyermekét, számomra ez nagyon nagy eredménynek tűnik ám!!!!
Amit lehet, azt megteszem, de egyáltalán nem biztos, hogy a következő gyereknél esetleg nem fogok majd valamiben, másban, de hibázni.... Biztos vagyok benne, hogy mindannyian megteszitek amit lehet a szoptatásért. IS!!!!!

Kavics!

Először meg voltam róla győződve, hogy olyan dokihoz kell járnom, akinek van UH-ja..aztán hallottam, hogy mennyi orvosi műhibája volt az illetőnek. Na akkor elbizonytalanodtam, pláne hogy engem is meg akart műteni PCo miatt laparral(szerencsére nem mentem bele..) Amikor terhes lettem halálra paráztatott, hogy ez lehet hogy nem is terhesség stb..
Aztán lázasan nekiláttam másik orvost keresni és találtam is, ráadásul egy ismerőst. Ingyen elvállalt, egy fillért nem fizettem, a terhesgondozóba jártam végig, a kórházba UH-ra. Hát igen, kicsit időigényes a kórházi UH-ra várni, de a profi orvos miatt megérte. Sztem nagyon fontos a jó UH-s orvos (én mindig másnál voltam a kórházban), de még fontosabb a profi szülész. Engem a 28. héttől hetente UH-ra küldött az orvosom.
Neked kell eldöntened, hogy mi fontos neked. A kényelem sem utolsó szempont, de nekem egy orvos empátiája és megbízhatósága mindennél fontosabb.

Kavicska, sztem is sokkal fontosabb, hogy megbízz a dokiban, és profi szülész legyen. én is a klinikára jártam uhra, mindig máshoz, nem volt gáz. időpontot kérte, egyszer vártam két órát, de általában nem volt több fél óránál. a klinikán mindegyik uhs elég jó volt, a doki a szülésnél nagyon profi. nagyon bizonytalan vltam én is, szinte végig,hogy jól döntöttem-e, de a következő gyereket is a dokimnál szülném. pco kezelésre viszont nem hozzá fogok menni.

aprorpos: csajok, keddre vagyok bejelentve az endokrinológushoz. nem tudok már beutalót szerezni,pénteken 1,5 órát vártam a házidokira, esélyem nem volt, hogy bejussak, helyettesített is, 3 nappal azelőtt elfogytak az időpontok,lincshangulat volt, és 50 beteg. hétfőn nem érek rá bemenni. ilyenkor mi van, 1000 ft a vizitdíj, az o.k. de mi van, ha elküld vérvételre? azt is ki kell fizetni, vagy ott 300 ft?

Kavics!

Nálam 1. a gyerek biztonsága, tehát a PIC (újszülöttintenzív) és a profi UH-os.
A 2. a szimpátia! (De szerencsére az is megvolt! )
Én a személyzetnél érdeklődtem először a dokim felől, mert egy intézeten belül biztosan tudják, h. szakmailag kihez érdemes menni szülni!
Az már csak hab volt a tortán, h. minden egyes UH-on összefutottam olyan 2.-3. babájukat váró kismamáival, akik áradoztak róla!
Aztán Gergő máshogy döntött!

teszek fel képet.

szopi téma: most tanuljuk, eddig minden okés kicsit kisebesedett a cicim, mert még gyakorló fázisban vagyunk, de nem vészes. most kezd tejcsim lenni. és volt egy nagyon kedves csecsemős az osztályon, nagyon sokat bezsélgettünk esténként. és anyósommal is nagy szerencsém van!! (uh, sosem gondoltam,hogy ilyet leírok ) nagyon sokat segít és mutat és mond, csak faggatnom kell,mert nem akar beleszólni, de nagyon jó,hogy van!!!!
ja, és szerintek mennyi ideig hagyjam max. aludni??? mert ma éjszaka keltegettem finoman, mert azért 5 óránál nem akartam többet hagyni aludni. cumizott, kicsi büfizetés, de nem büfizik mindig. és vissza is aludt. gondolom,ha éhes lenne, sírna...nem???

[img][img]https://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1186308275.47.jpg[/img] [/img]