Nem tudom, h. mitől függ a tej mennyisége.
Én olvastam a cikket mielőtt szültem.
Plussz olyanokat is, h. a császárosoknak nincs teje. (nekem a 3. napon olyan tejbelövellésem volt, h. betonkemény lett a mellem és belázasodtam!!!!!
)
Piszkosul felkészültem helyes mellretevésből, szükség szerinti szoptatásból, rooming in rendszerről, kölcsönöztünk mérleget. Totál pipa voltam, h. csak akkor kaphatom meg a gyereket, ha kiengedtek az intenzívről.
Ehhez képest a 2 nap intezív alatt 2X hozták fel megtekinteni a dedet, de vhogy meg sem fordult a fejemben, h. megkérdezzem, h. nem-e lehetne-e esetleg???
Olyan nem odaillőnek éreztem, h. büdösen és izzadtan mellretegyem azt a picike babát.
Amikor lekerültem a gyerekágyra első dolgom volt megnézni, h. melyik is az enyém, mégis szinte meglepetésként ért a mondat: "Anyuka nem akarja végre megszoptatni?"
Én? Szoptatni? Úristen?
Szerencsére volt ott egy csecsemősnővér, aki megmutatta, h. hogyan is kell, bár azért az LLL-es füzetes felkészülés is derengett!
Piszkosul fájt, de mivel szinte egész terhesség alatt fájtak a mellbimbóim, nem okozott meglepetést, meg a közben fellépő méhösszehúzódásokhoz képest igazán semmiség volt (mi császárosok ráadásul minden nap kaptunk méhösszehúzó szurit is!), úgyhogy nem nagyon maradt semmi az idilli szoptatás képből!
Szerencsére Gergő pár nap alatt profi morzsaporszívóvá képezte magát!
A rooming inből nem lett semmi, mert vhogy annyira fáradt voltam, meg annyira féltettem a gyereket, hogy nem mertem éjszakára ott tartani magam mellett.
Meg vhogy mindenki visszavitte a kicsijét éjszakára, talán azért, h. a szobatársak is tudjanak aludni!
Nem is nagyon lehetett vele mit kezdeni, mert amint teleszívta magát és lecsatlakozott, szinte azonnal vissza is aludt. Alig lehetett megböfiztetni!
Aztán kezdődtek a gondok. Miután az első napok 10-20 grammja után egyszercsak 60, majd még aznap 100 grammot szopizott.
Akkor szóltak, h. ne hagyjam 20 percig szopni, csak 15 percig!
De a 15 perc alatt is 100 g-ot szopizott!
Úgyhogy onnantól csak 10 percig szopizhatott.
Így kb. 60-90 g-okat evett egyszerre.
Beállt kb. 4 óránkénti evésekre magától, szerencsére ebbe nem ugattak bele.
Aztán hazavittük és mintha kicserélték volna! Az addig minden szopi közti időt nyugodtan végigalvó gyerek mintha megkergült volna!
Így utólag már tudom, h. a böfi volt a hibás, de akkor tanácstalanok voltunk!
A csecsemőosztályon volt egy egyszerű trükk: a szopiról visszahozott babákat úgy tették bele a kis kosarukba a kemény hátú pólya segítségével, hogy a pólya nyaki része a kosár felső peremén volt, ezáltal a gyerek egész teste ferdén emelkedett a feje felé.
Ez valószínűleg lehetővé tette, hogy a benyelt buborékok folyamatosan fel tudjanak jönni a gyomrából.
Mi viszont otthon hosszas böfiztetéssel sem voltunk ilyen eredményesek és rengeteget kínlódott, még az sem sokat segített, h. 3 hetesen beszereztük az Infacolt.
Éppen amiatt hagytam fel a fejéssel, mert egyszerűen képtelenség volt! Vagy fejtem vagy böfiztettem! Ha ugyanis nem sikerült rendesen kicsalogatni a buborékokat, akkor a ded hamarosan felébredt és onnantól semmit nem lehetett vele csinálni!
A stressz viszont drámai módon elvitte a tejcsit, ahogy ez 1 hónaposan egy áthisztizett nap végén ki is derült, amikor elő kellett venni a fagyitejet is!
Később akkor tűnt el a tej, amikor menstruáltam, és hiába fejtem, csak a mensi végén normalizálódott a helyzet! Persze idővel már rettegtem a mensitől!
Aztán jött a gyerek "szopissztrájkja", amiből nem vettünk észre semmi mást csak azt, h. minden délután elviselhetetlenné válik, pedig nap közben 5-10 perc után lecsatlakozik a ciciről és elégedetten nézelődik körbe.
Sosem fog kiderülni, h. amiatt lett kevesebb a tejem, mert nem volt hajlandó szopizni, vagy azért nem szopott tovább, mert már nem volt mit???!
Mindenestre csak a dokinéninél derült ki, h. nem gyarapszik a gyerek.
Akkor kapott tápit meg vasat.
(Az utóbbi máig nem fogyott el, mert a napi 8 csepptől egyszerűen bedugul a gyerek és csak sír a szorulása miatt!)
Akkor összeomlottam. De aztán ti gatyába ráztatok!
Azóta a gyerek nagyon szépen eszik. Lassan a tejen és tojáson kívül mindent.
Nem kövér, de élénk és iszonyatosan mozgékony.
Már csak este-reggel szopizik, nem tudom egyáltalán van-e mit, de igen lelkes! Néha szinte horpad a hátam!
Nemrég elgondolkoztam a leszoktatásról, de aztán az anyatermészet rámpirított, ugyanis a gyerek az egyik reggel elbliccelte a szopit, mert sokkal érdekesebb volt apa mászkálása. Délben már éreztem, h. feszül a mellem, de gondoltam több marad estére! Másnap reggelre olyan fájdalmas csomó lett a mellemben, h. 1 hét infrás masszírozós, ill. forró vizes masszírozós tussal való előkezelést követő 4-5 óránkénti szopi kellett ahhoz, h. meggyógyuljon! Úgyhogy még egy darabig marad a szopi!
Szerintem nem attól függ, h. szól-e vki előre, h. esetleg nem lesz tej!
Aki szoptatni akarja a gyerekét az mindent meg fog tenni, h. szoptatni tudjon!
Ti is küzdöttetek eleget! Ezoterike is küzdött!!!
De talán azoknak, akiknek mindennek ellenére sem sikerül, azoknak egy kicsit megnyugtathatja a lelkét az a cikk, h. nem az ő hibájuk a dolog!
Nem hiszem, h. emiatt bárki hamarabb feladná!
De talán könnyebben megbékélne a megváltoztathatatlannal!
És, ha lemenne a stressz és a lelki teher, talán a tejcsi is kicsit bővebben csordogálna!