Kiemelt témák

Szilvi,
nem a külsõ heg számít, hanem a méhen levõ. Úgyhogy mindegy, a külsõ milyen dimbes-dombos . Egyébként érdekes, az elsõ hegem irtó ronda volt (egyáltalán nem törõdtek vele, hogy szép legyen), a második pedig nagyon szép. (Már ha egy mûtéti heg szép lehet ) Egyébként a második mûtétnél kivágták az elsõnek a hegét, tehát nem kettõ van a pocakomon, hanem egy.
üdv
Zsóka

Zsóka!

Bocsi, kicsit félreérthetõ voltam, az 5mm persze a belsõ hegre vonatkozik. Viszont, egy másik kérdésemre máris válaszoltál, eddig nem értettem, hogy vághatnak 2x ugyanott. Mostmár értem! Amúgy ilyenkor gondolom a méhen is megpróbálnak ugyanott vágni.

Köszi
Szilvi

Szilvi,
nem akarok nagyon pesszimistának tûnni, de amit tehetsz az kb az, hogy bízhatsz a szerencsében. Ami azért nem olyan kis dolog, ha azt vesszük, hogy ha egyszer már peched volt, talán nem lesz még egyszer. Na persze nem árt keresni egy dokit, aki vállaja a dolgot és hisz is benne, hogy sikerülhet, és nem akar az elsõ icipici bökkenõnél máris megmûteni, csak mert egy császárod már úgyis volt (ez sajnos az általános), hanem tényleg csak akkor , ha gond van (akkor viszont igen). Nem árt egy jól felszerelt kórház sem, hogy ha neadjisten mégis történik valami, legyen elég személyzet (éjjel-nappal), és eszköz. Bár ennek minden szülésnél így kellene lennie, mert baj bármikor lehet. Azért is jobb egy jól felszerelt kórház, mert a dokik szerintem ezt is figyelembe veszik a döntésnél. Ahol nem olyan jó a felszereltség, ott esetleg jobban rámennek a biztonságra, mint optimális, megpróbálnak például egy csaszira, vagy egy szülésindításra finoman rávenni, hogy nappal szüljél és ne éjjel vagy hétvégén.

Hát igen. A SOTE I-en pl. nagy az esély, hogy elsõ csaszi után jön a második. Ellenben a MÁV-ban valszeg megpróbálhatsz simán szülni... Többi kórházat nem tudom, én a SOTRE-I-benm voltam másodszor, ugíyna úgy indultunk neki, hogy normál szülés lesz, persze nem az lett, a MÁV-ban valszeg engedtek volna nornmál is...
Zsóka

Azzal együtt viszont biztonságban éreztem magam, babámat és magamat is tekintve.

Moncaberta, Zsóka!
Köszi, hogy megosztottátok velem a tapasztalaitokat. Sajnos tudom, hogy szerencsémnek is kell lennie ahhoz, hogy belemehessek a normál szülésbe, hiszen ha a babát veszélyeztetné a normál szülés, akkor nem számít az én kívánságom. Nagyon elgondolkodtam rajta és úgy érzem komolyan megkérdezem a dokimat az üggyel kapcsolatban, mert ha lehetne akkor inkább "kipróbálnám" a normál szülést. Tudjátok, csaszi után olyan nehezen ment elfogadni, hogy Õ az én kicsi lányom. Úgy érzem hiányzott az, amikor a babával együtt küzdünk a megszületésért(ami ugye csaszinál nincs). Ez valahogy lelkileg mégjobban összekapcsolja az anyát és a babát.
Képzeljétek, a férjem hétvégén kibökte, hogy nem kell nyár végéig várnunk a "kistesó-project"-tel, hanem lassan neki is rugaszkodhatunk. Olyannyira meglepõdtem, hogy mostmár magam sem tudom, mi legyen? Igazából az idén szeretnénk befejezni a házunk építését és emiatt vagyunk kicsit bizonytalanok a megfelelõ idõpontban.

A kórházakkal kapcsolatban: a MÁV-ról elég jókat hallottam(én is ott születtem), de megpróbálok több kórházat is részletesen megismerni, hátha...

Pussz
Szilvi

Szilvi!
Ha lesz még infód más kórházakról, megosztod majd velem? Elõre is köszi.
Egyébként a szerencse nem csak ahhoz kell, hogy engedjék megpróbálni a normál szülést, hanem ahhoz is, hogy másodszorra ne legyen baj, és be is tudd fejezni. Irod, hogy a csaszinál nincs küzdés a babáért. Ha nem haragszol , kicsit helyesbítek: az elsõ császárok majd 80%-a vajudás valamelyik elõrehaladottabb stádiumában, vagy éppen a kitolási szakaszban történik (ez amcsi statisztika, nem tudom itthon mennyi), de az se valami fasza érzés, amikor az ember küzd, de mégsem megy és végül inkább kiszedik a gyereket. Hát meg persze, amit írsz, hogy nincs semmi folyamatosság-érzése az embernek. Na mindegy.
Egyébként hogy viselted a mûtétet, volt valami gond a lekieken kivül is?
Sok sikert a következõ bébihez, remélem hamar összejön.
Üdv,
M

Ja még valami: a hegszétválás, ami miatt meggondolandó a császár utáni normál szülés, amellett, hogy persze a gyerekre is veszélyes, az anyára is az. A dokik nem is elsõsorban a babák miatt aggódnak. Ha rondán reped a heg akár el is vérezhet a kismama, vagy olyan súlyosan károsodhat, hogy ki kell venni a méhét pl, meg ilyenek. Bár ez azért nagyon ritka (mármint, hogy annyira ne vegyék észre, hogy baj van, hogy idáig fajulnak a dolgok).

Helyesbítek: itt mindenhol azt olvasni, hogy kitolási szakaszban nem végeznek császárt. hangsúlyozom, Magyarországon!! Nagyon (!) veszélyes.
Hegszétválás: az hagyján, hogy ki kell venni a méhet, de akár bele is halhat a mama ...

Névtelen, ezt részleteznéd? Miért veszélyes? Én úgy tudom, ha a baba feje átjut a medence legszûkebb részén akkor már alulról könnyebb kiszedni, akkor nem csinálnak. De egyébként igen. (Tapasztalataim szerint is igen és nem csak magamnál, ismerõsöknél is. ) Szóval nem értem.

Ildivel vajon mi lehet? :-)))

Moncaberta,
fogalmam sincs, de itt a babaneten is, és más oldalakon is így olvastam. Valószínûleg a köldökzsinór okozhazt problémát.

Moncaberta!
Teljesen igazad van, általában vajúdás elõzi meg a csaszit. Én igazából a saját szemszögembõl írtam, mivel nálam 2 napos szülõszobai próbálkozás(gél, oxytocin) után sem jöttek a fájások.(Na, jó a méhszájtágító gél hatására 3 órán keresztül éreztem érdekes dolgokat, de 1/2 ujjnyi után gyorsan zárultam is) Ezután már nem volt más lehetõségem és írtóra féltem a mûtéttõl. A mûtét spinális érzéstelenítésben volt és valszeg valami bibi volt vele, mivel a mellkasom és a karom is zsibbadni kezdett, de ezt már az anesztes topicban kiveséztük. A mûtét után írtó nehezen ment a mozgás, szinte csak 90 fokban meghajolva tudtam közlekedni. Akármennyire is fájt a rooming-in-nek köszönhetõen szinte már fel sem figyeltem rá, hiszen ott volt az én kis manóm!
A következõ babához köszi a drukkot, reméljük most egy kislegény lesz! A többi kórházról mi érdekelne? Vagy csak a spec. eset, hogy 1 császár után a köv. is császár?

Mellesleg a csaszis szobában volt olyan anyuka, aki 12 óra vajúdás után 4 ujjnyival lett végül császár, sõt a gyerek oxigénhiányos is lett. A szülés szerintem így is úgy is kockázatos lehet a baba és a mama számára is. Így csak drukkolhatunk, hogy nálunk semmi gond nem lesz!

Üdv.:
Szilvi

Sziasztok!

A hegmérésrõl még annyit kell tudni, hogy teli hólyag kell hozzá.
Amúgy nekem 4,8-at mondtak, a leletre elfelejtették ráírni. És UH-s hölgy (Pászkányné a SOTE I-en) és a dokim szerint is ez jó. (... viszont ha ráírni elfelejtette, lehettem süket is, és félre is hallhattam, vagy akármennyit mondhattam volna) Ugyanakkor még változhat (...???). Baba fejvégû, 3,5 kg körül tart. MIndezekre azt kaptam, hogy normál szülésre készülünk. Persze Zsókának is azt mondták anno...
Amúgy még egyben, és épp a melóhelyen (csak 2 óra bkvzás otthonról ...)

Ildi

Ildi,
de jó neked!! Nekem anno az 5 mm-es hegre és a 3 kg 60-as babára azt mondták, mit akarok, ez nagy baba, határérték hegvastagság, tehát császár .
Drukkolok neked. A picur sokkal nagyobb már nem lesz, max. elnézték a súlyát , de hátha összejön a normál.
puszi
Zsóka

Sziasztok Lányok!
Két császárom volt, mindkettõnél relatív téraránytalanság, és toxémia miatt császároztak. Lenne néhány kérdésem ami csak a topic olvasása közben merült fel:
- Hallottatok már olyat, hogy valaki harmadszorra is toxémiás lett?
- A heg csak a szülés közben válhat szét, vagy ez elõfordulhat más esetben is, mondjuk v.mi megerõltetés miatt?
-Valóban nagy a 38-as fej, és a 39-es mellkörfogat, vagy ez tényleg "relatív"?

Csi

Szia Csi,
úgy tudtam toxémia csak az elsõ gyereknél játszik, de akkor nem szólok semmit. A heg esetleg még a terhesség alatt válhat szét, ahogy nõ a méh, de ez irodalmi ritkaság. Nem is tudom hol olvastam. Megerõltetni a méhen lévõ izmodat csak max szülés közben tudod..:-))
38-as fej valóban nem kicsi, azt hiszem valami 34 az átlag , 35-36-os fejjel ég sok baba születik. Nálunk a családban 37-es volt a rekord, és arra már azt mondták nagy (és császár volt, de valószínûleg nem a téraránytalanság miatt, bár olyat is mondtak, hanem inkább a gyerek rossz állapota miatt.)

Moncaberta!
Köszi. Így persze logikus amit írsz a hegrõl. Gondolhattam volna én is.
A toxémiáról nekem is azt mondták, hogy azonos apa esetén nincs nagy esély a második szülésnél az elõfordulására. Nálam az apa is azonos, mégis volt "szerencsém" hozzá. Gondoltam utánaérdeklõdöm a harmadik esetére is, bár még nem aktuális.
Csi

Csi!
Én a számadatokhoz ált. lüke vagyok, de a fiam 35-ös fej- és mellkaskörfogattal lett belõlem kirángatva. Rendesen voltak ám erõs fájásaim és automatice nyomtam volna ki, de nem fért, olyannyira, hogy a kicsinek a nyomástól be volt feketedve a füle. Ennyit az átlagokról. Szerintem a téraránytalanság NAGYON relatív, - pedig nincs kis csípõm, mégse fért ki...

Sziasztok lányok!
Én nagyon sokáig bíztam benne hogy rendesen szülhetek egy csaszi után, 1% esélyt adtak is az orvosok és a szülésznõm.
Az látszott már hogy nagyobb lesz mint az elsõ babám,(3660)de ennyire nagynak még én sem gondoltam.
Utólag örülök hogy nem indult meg simán,mert biztos nem tudtam volna megszülni az én törpémet,akinek a következõk a méretei:4750gr 59 cm, 39es fej, 40es mellkörfogat.
Most 3hetesen úgy néz ki mint elsõ kicsifiam 2-3hónaposan
Pusza,

Sziasztok!
Kicsit talán off, de ezt úgyis olyanok olvassák leginkább, akik tudhatják, mirõl beszélek.
Négy és fél hónapja lett csaszi a szülésembõl, és tegnap a vágás egyik vége felé úgy fájt, mintha pici tûkkel szúrkálták volna. NEm erõs fájdalom, csak olyan szúrás. De néha fáj is. Két hónapja voltam utoljára dokinál, de szerinte akkor minden rendben volt. Volt köztetek olyan, akinél elõfordult ilyen? Tudom, hogy megerõltetés, stb. nem használ...
Köszi,
Adrien

Adrien,
szerintem csak az izmaid, ahogy regenerálódnak, keltik ezt az érzetet. Majd egy évvel a császárom után, síelés közben voltak hasonló, nyugtalanító pici fájdalmaim, és vannak azóta is idõnként, ha kisebb kihagyás után hasizmozok keményebben. Most két év után már egyre ritkábban fordul elõ :-)) Nem csináltál valami megerõltetõbb izommunkát?

Szia moncaberta,
lehetséges, hogy Manót kicsit többet cipeltem mostanában... =) Meg persze egyre nehezebb is a drága. =)
Köszi a megnyugtató sorokat! Azóta egyébként nem fordult elõ hasonló szúró fájdalom, az meg, hogy a jobb oldalon még mindig jobban érzem, hát az sajna van. De ahogy látom, ez biza maradandó dolog. ELvégre mûtét volt...
A.

Sziasztok!

Hát nem sikerült. Nem akart magától indulni a dolog, és nem vártak tovább a dokik. Lehet, tényleg, ha ez nem a sote i, akkor több esélyem lett volna, itt ennyi volt, már igy is sokat elértem, hogy 2-3 napot még vártak, amikor pedig már nem akartak. De inkább igy, mint a rémtörténetek olyanokról, ahol csak vártak, vártak, aztán sos kellett csaszizni.

Ildi

Pildi,
azért lehet gratulálni?:-))))

Ha lesz egy kis idõd, írj. Milyen a bébi? A nagyok hogy fogadták? Gyorsan felépültél? Hogy vagytok?
Jó?
Nagyon sok boldogságot a picihez!!!

Sziasztok!

Moncaberta, köszönöm!
A baba nagyon aranyos, és imádom. Sokkal jobban észreveszem a pozitivumait, mint anno a többiekét, és sokkal jobban élvezem a babázást. MOndjuk könnyebb is, 3 gyerek tapasztalatával, ugyanakkor gyakorlatilag egyszem gyerekkel. Nagyok is élvezik, egymás kezébõl szednék ki, szóval az estéim egész jók, ha épp nem szopik a kicsi -ami persze estefelé egyre kevesebb idõt jelent- akkor folyamatosan van ki dajkálja, nem kell nekem. Nagyon tetszik, hogy Anikó sokszor úgy alszik el, hogy hozzám bújik, és ennyi elég neki. Már a kórházban gyakorlatilag "mászott" felém, most is szeret minél közelebb bújni. Lehet, hogy a korai anya-baba kötõdés is az oka ezeknek, de egyelõre úgy érzem, sokkal jobban "megértem" õt, mint korábban a többieket.
A csasziból meglepõen gyorsan gyógyultam. Mondjuk amig az ember bent van, a 4 fal között fel alá mászkálva, az még nem az igazi, addig többet nyög, és a belek szempontjából sem elég a mozgás. Ahogy hazajöttünk ez utóbbi probléma még aznap rendezõdött, és a mozgás is egy-két nap után észrevétlenné vált. Gyakorlatilag egy héttel a csaszi után már alig volt mirõl éreznem a dolgot. A köhögés, tüsszentés az még érezteti a hatását. Meg érdekes módon a hasam nem is a hegnél, hanem fölötte kb egy tenyérnyi szélességben érzékeny, gondolom belülrõl.

Ja, igen, nem a régi heg mentén vágott a doki, hanem fél centivel odébb. Merthogy az elõzõ szépen gyógyult, nem volt oka rá, hogy kivágja (?).

Anikó jó gyerek, nagyokat eszik, éjjel jókat alszik, többnyire átalussza az éjszakát. Estefelé nehezebb vele, ekkor már csak kézben van el, sokszor úgy is nyafog. A szelek-kakik mérsékelten bántják, nyög, felébreszti, de kijönnek és utána minden oké. Már most sokat nézelõdik, köré rakok ezt-azt, azokkal 10-15 percet is el van, kezd jönni a "kacaj" és egyéb jókedvû hangok. (ma vagyunk 3 hetesek)

Ildi

Sziasztok!

PIldi!
Gratulálok a babához és sok örömet kívánok!... a csaszihoz Ha jól számolom épp ma vagytok 5 hetesek!

Szilvi

Szilvi!

Köszönöm!
Igen, már ilyen nagyok vagyunk! Anikó szépen fejlõdik, egyre okosabban néz, kezdõdnek a vigyorok meg dumálások is nála.

Ildi

Sziasztok lányok!

Még nem írtam ide, de szeretném megosztani Veletek a 2. császárom történetét, és kiírni magamból a depressziót...Az első egy szerencsétlen eset volt, egy kicsit túl óvatos orvossal, protekciós betegként, a doki véletlenül magzatburkot repesztett, és utána 10 óra alatt gyereket kellett volna produkálnom, nem ment. Azt mondtam magamban, a franc megette, nem baj, a második rendes szülés lesz. Azért ha egy ellő macskát láttam, elbőgtem magam egyből. Készültem a második gyerekre, többet tudok a témáról, mint egy átlag orvos, egy olyan orvoshoz mentem, aki támogatja a hüvelyi szülést, és végigcsináltam egy problémamentes 2. terhességet. Ragaszkodnak hozzám a gyerekeim, ez a pici is terminuson túl maradt a hasamban. Az utolsó héten éjjelente mint egy holdkóros mászkáltam a kertben, imádkoztam, hogy szüljek, mert az ultimátumom + 5 napot engedélyezett. Közben naponta jártam be CTG-re. Hétfő reggel bementem, egyedül, a kicsi aludt a hasamban, és hirtelen az orvos azt mondta, hogy nem mehetek sehová, irány a szülőszobai CTG. Továbbra is lapos volt a CTG, de a pici ebben az időszakban mindig aludni szokott, viszont kezdtek jó erős fájásaim lenni. Innen kezddött a rémálom, az orvos azt mondta, hogy azonnal műteni kell, visszagondolva szerintem intenzíven beindult a szülés, és nem akarta vállalni, vagy engem féltett, nem tudom, mindenesetre 10 perc múlva a mútőben voltam, éppen csak a "kutyaszaros" utcai papucsomat vettem le, semmi felkészülés, lelki támasz, férjem éppen félúton, mert hisztérikusan hívtam, hogy jöjjön, még a műtőben is zokogtam, megszületett a lányom 4 kg 90 dkg és 64 cm volt, 37-es fejjel, az apja már csak felöltözve látta..
Én azóta rendkívül rossz állapotban vagyok, és csak azt kérdezgetem, hogy hol rontottam el, miért lett ez a pici ilyen nagy, miért hagytam hogy helyettem döntsenek megint, és hogy már soha többet nem lehet normálisan gyerekem, két gyerekem van, és fogalmam sincs, hogy milyen a szülés, úgy szerettem volna egy harmadikat is, de egy nagyműtét és két császár után Ti vállalnátok?
Végülis ahogy vesszük nyomorék lettem bizonyos szempontból, mert orvos nélkül belehalnék egy szülésbe? A kórházban betettek mellém egy csajt, aki otthon, a kutya és a gyerek társaságában szült, mert gyorsan jött a baba, képzelhetitek...
Orvosok, kik vagytok ti, istenek? Nem hiszem, hogy valaha kilábalok ebből, és itthon létezik normál szülés két császár után? A mai eszemmel az első gyerekemet vagy otthon szülném, vagy csak akkor mennék kórházba, ha már kilóg a feje...

Fordulj pszichológushoz sürgősen!

Én is azt gondolom, hogy egy szakember segíthetne feldolgozni és elfogadtatni a kialakult helyzetet, hogy annak tudj örülni, amid van (2 egészséges gyerek) és ne azon rágódj, hogy kerültek erre a világra. Szerintem 2 császár után kicsi az esélyed a hüvelyi szülésre, de mielőtt csak azért újabb terhességet vállalsz, hogy szülhess, mindenképp konzultálj szülésszel erről.

Szia NÉvtelen!

Ha pozitiv értelemben vesszük a fordulj pszichohoz tanácsot, akkor egyetértek vele, de. éN semtenném, pedig teljesen ismerem az érzéseidet, és nagyon hasonlók voltak-vannak bennem. Én az elsőt még normál szültem, a második terhesség az ikreim miatt (fekvésük) lett csaszi. A harmadik terhességemnél sok a hasonlóság a tiedhez, sztorit megtalálod itt feljebb. Dűhit a mai napig, hogy dátumi alapon lett csaszi. Mensi szerint ápr 20 volt a terminus, uh alapján doki 13-ra hozta. Ezek után 16-a volt a végső határidő, nem voltak hajlandóak tovább várni. Leányzó 3900, 55 cm és 38-as fej, szóval nem volt kicsi, és doki persze műtét közben hozzátette, heget látva, hogy jobb hogy nem vártunk tovább. Persze ki tudja. Ő egy óvatos doki, neki biztos igy volt jobb, ráadásnak nem kellett a húsvéti szabijáról bejönnie...
De!!! Snoopy szokta emlegetni, hogy altatott ő már 5. csaszihoz! Szóval azért nem kell temetni a dolgot, alkalmasint lehet, hogy belevághatsz te is. Hüvelyi szülésről persze nem érdemes álmodozni, az idehaza nem jön már össze szerintem se. Viszont van két egészséges gyermeked, próbálj inkább erre gondolni. Azért ez a második baba igazán hatalmas lett!!! És gondolj arra, ilyen szuper vagy, hogy ennyire szeretik a babák a méhedet, szeretnek odabent lenni! És ilyen jól ki tudod hordani őket! Persze, nagy élmény a hüvelyi szülés, de nem vagy ettől roszabb vagy ilyesmi.

Ildi

Szia Névtelen !

Ajánlom neked Dr. Frigyes Júliát (pszichológus és 4 gyermeke van) a HAWA munkacsoportban dolgozik, és kifejezetten szülés utáni lelki problémákra specializálódott. A Kismama újságban találtam rá a címre és mivel az első gyermekem születése után voltak problémáim (császárral született, nem szopizott), ezért most a második gyermekem születése előtt (aug. elejére várjuk) felkerestem, hogy jobban felkészülhessek. Jókat beszélgettünk, adott gyakorlati tanácsokat illetve a szülés után lakásra jön (mellesleg dúla is), hogy a szoptatásban segítsen.

A rendelés a Vadaskert Kórház területén van, 1021 Bp., Hűvösvölgyi út 116.
Dr. Frigyes Júlia pszichiáter (20/388-5653)
Molnár Judit pszichológus (30/311-2994)
Ingyenes szolgáltatás: várandósság alatti és a szülést követő lelki krízisek, pszichiátriai problémák, kisbaba-mama kötődési zavarok terápiája

Redit

Kedves Névtelen!
Csatlakozom Redithez: Frigyes Juliék TÉNYLEG nagyon jók!!!

Sziasztok!

Lehet, hogy volt már róla szó, akkor bocsánat, de van vki köztetek, aki a császár után rögtön együtt maradt a babával? Úgy értem, hogy egyáltalán nem vitték el, vagyis pl. reggel császároztak, éjjelre pedig még elviszik elsö nap. Van aki már elsö éjjel is vele volt és ha igen, mennyire volt
nehéz ellátni?

Evey

Evey,
fogjuk rá, hogy velem volt. Este odahozták tíz percre, aztán elévitték éjszakára. Én áéjszaka aludtam, amíg ott volt szegény, ugyan megpróbáéltam megszoptatni (sikerült is), de alig voltam magamnál. Nem is a fájdalom miatt, hanem valszeg adtak vmi nyugtatót a hátamba még a műtét alatt, már ott is elég kába voltam, aztán sokáig hatott .
Mindetn összegezve, ott is hagyhatták volna, akkor sem tudtam volna vele mit kezdeni . Gondolom nem váletlenül vitték el.
Szerintem beszéld meg a csecsemősökkel, hogy te szeretnéd, ha ott lenne a baba veled az első perctől fogva, de ha netán mégsem bírnád, akkor vigyék el.
Másnap már tök jól (haha, ez azért túlzás) voltam, és utána már végig velem volt éjjel-nappal.
puszi
Zsóka

Nekem az első volt s.o.s. császár és a babám 9 nap múlva meghalt mert fejlődési rendellenességgel született. ha nem császár lett volna akkor az indított szülést az 1200 grammos szívbeteg baba nem bírta volna ki én meg a szülési fájdalmak után baba nélkül nem is tudom mit csináltam volna. most már 3 hónap eltelt és újabb 3 hónap múlva belevágunk a következőbe. ha azonnal összejön, akkor 15 hónapos különbséggel úgyis császár lesz a 2. szülés is, de nekem a 2 műtétből csak 1 babám lesz. és ha még vállalhatok egy harmadik (akkor már tuti biztos császáros)szülést is akkor lesz 2 gyerekem pedig én hármat szerettem volna. és még ez sem biztos, mert ember tervez, isten végez.

kedves depressziós Névtelen!
Tragédia igen, hogy nem élhetted át amire úgy vágytál, a közös küzdelmet, a kibújást, megkönnyebbülést, sírást-nevetést.
Mégis, adj hálát a Jóistennek vagy a Sorsnak hogy élnek és egészségesek a gyönyörű nagy babáid! Ne tekintsd magad defektesnek hogy ekkorára megnőttek benned és nem tudtad őket "természetes úton" megszülni. Az orvosok a babák életét és testi-szellemi épségét mentették meg a császárral, egy ötkilós baba a hosszú út során csonttörést, oxigénhiányt is szenvedhet és ez testi-szellemi fogyatékosságot is okozhat... fene vigye az egész természetes szülést ha a baba utána szenved!!!

Az orvosok nem mindenhatók, nem. Sem az orvostudomány. Túl sokat várunk tőlük pedig nem szabadna. Nekem is ezerféle elvárásom volt és egyfelől jó is hogy az ember készül de nem szabad elfelejtenünk, sajnos, hogy az élet mást is hozhat.

Én mostmár kezdek megbékélni a császárral, ha ez a baba egészségét és az enyémet (hegszétválás, méheltávolítás, elvérzés, brr!!) is védi. És azt gondolom hogy BÁRCSAK MÁR LENNE A KÖVETKEZŐ CSÁSZÁR mert az azt jelenti hogy kihordtam egy egészséges magzatot és 1 óra múlva a karomban tarhatom. Adja a Jóisten.

Nem akarom senki elkeseredettségét és csalódottságát lehurrogni vagy überelni az én történetemmel, mert tudom hogy nagyon fáj az is. Én is átéltem a szülésélmény fájó hiányát, amikor még élt a kisfiam, hogy nem vagyok igazi anya és nő. De már elmúlt, mert egy sokkal nagyobb, TÁTONGÓ ŰR felülmúlja ezt. Sajnos nem tudom magamat egyáltalán anyának tartani mert már nincsen élő gyermekem. várandósnak tartom magam, aki egyelőre csak lélekben, de várja hogy gyermeke szülessen.
bármi úton.
közhely? szerencsés aki sose tudja meg, mennyire igaz:
"csak egészséges legyen".

Moncsi,egészséges babákat kívánok Nektek!
Mariann

Sziasztok!

Moncsi!
Nagyon szorítok, hogy mihamarabb egészséges babátok szülessen!

Még március végén írtam, hogy nekivágunk a kistesónak és lám már lassan betöltjük a 16. hetet is! Nagyon bízom benne, hogy most nem lesz császár. Szerintetek már most kérdezzem meg a dokit és a kórházat, hogy mennyi esélyem van a hüvelyi szülésre? Egy másik topicban teljesen ledöbbentem, hogy van olyan kórház, ahol szó szerint csodájára járnak egy császár utáni hüvelyi szülésnek...

Szilvi

Szilvi!

Szerintem jobb, ha ezt mielőbb tisztázod! Sajnos tény, hogy a kórházak nagy része inkább óvatos, és ilyen alapon nem hagyja a normál szülést. Jobb, ha tudod, mire számithatsz a dokidnál.

Ildi

Moncsi!

Kivánom, hogy mihamarabb egészséges babátok szülessen, mindegy milyen úton! Teljesen igazad van, az ember mindig a saját problémáját látja legsúlyosabbnak, akkor is, ha másokéhoz képest bagatell.


Ildi

Kedves Mariann, Szilvi, Ildi, köszönöm a jókívánságokat és majd igyekezni fogunk...
Felhívtam a barátnőmet tegnap, van egy 2 hónapos kisfia és ő nagyon nehezen szült a Bajcsyban de végül nem császárral hanem vákummal (az én kórházamban, Vácon már császároztak volna)
És minden fájdalma ellenére nagyon boldog és én is nagyon szeretném átélni ezt az élményt legközelebb, de azért nem minden áron. Ha a császár kell ahhoz hogy egészségben maradjunk mindeketten akkor legyen az. Azért az nagyon érdekes hogy az egyetemi klinikákon (ami végülis oktatókórház!!) nem szivesen vállalják be a hüvelyi szülést a császár után! Mi lehet ennek az oka? Az én kívülálló szememben ezeknek a szülészeti klinikáknak nagyobb presztízse van mint a kerületi kórházak kisforgalmú szülészeti osztályainak. Bár az emlegetett MÁV kórház nem kerületi hanem egyre inkább magánkórház jelleget ölt, de a luxus körülményekhez vajon luxus szakértelem is párosul? az ott elvárt "hálapénz" mennyisége mindenesetre ezt tükrözi.
De én sajnos nem tudok 80-100e forintot kifizetni csak a szülésért...

Szilvi, szerintem kérdezd meg a dokidat már most, hogy úgy általában a kórház és ő milyen gyakran vállal normál szülést a császár után, automatikus-e a császár vagy azért figyelembe veszik az "enyhítő körülményeket" )
Ha az előbbit válaszolja és neked ez nem felel meg akkor még időben válthatsz. Ha csak a végén derülne ki hogy esetedben ugyan semmi különös oka nincsen, de automatikusan programozott császárra számíthatsz (Péterfi, SOTE), nagyobb lesz a csalódottságod és már nem tehetsz semmit, késő új orvost keresni. Ha neked ez fontos akkor most kérdezz rá, szépen szelíden de határozottan.

most eszembe jutott hogy milyen vicces ez az egész. amikor az első babát várja az ember néha retteg a szülési fájdalomtól (pl. én is) és néhányan azt kívánják inkább lenne császár. Akinek meg végülis ez adatott meg, mit meg nem tenne azért a szép fájdolmért, hogy vágyik rá hogy átélhesse!!

sziasztok
Moncsi

Moncsi, PIldi!
Köszi a válaszokat, megfogadom! Igaz még néhány hetet várnom kell a válaszra, mivel szabin van a doki, de majd még jelentkezem!

Moncsi!
Kicsit tényleg vicces, hogy némelyikünk szinte mindent megtenne, hogy csaszi után normál szülhessen. Igazi fájásaim sosem voltak, ezért is lett csaszi. Tudom, hogy nem egy leányálom a hüvelyi szülés, de ha nem veszélyezteti a babát és a heget, akkor csak nekem kell erősnek lenni hozzá, hogy végig tudjam csinálni. Remélem így lesz...

Pussz
Szilvi

Hát én császárral szültem, könnyedén, fájdalom nélkül. Nem hiányzik a hüvelyi szülés. Ha mégegyszer szülnék már én kérném a csaszit. Hülye lennék kínlódni. Meg aztán a szex terén is rendben marad minden.

Sziasztok!
Amikor én az elsőmmel voltam terhes, akkor nem is foglalkoztam a császár gondolatával sem. Hiba volt. Mikor toxémia miatt elhangzott az, hogy "kivesszük a babát", én olyan pánikba estem, hogy csak na. A toxémia mellet jó kis téraránytalanság is fennált. Nem sikerült az érzéstelenítés igazán, így a vágáson kívül mindent éreztem. Talán segített volna, ha a szülés előtt legalább minimálisan olvasok a témáról. Nem tettem, átlapoztam, hiszen velem ez nem történhet meg (ismerős, ugye?).
Azóta több topikban szóba hoztam, az esetleges császármetszés esélyét. Mindenki ugyanúgy reagált rá, mint én anno. Sehogyan.
Azt hiszem, ha elfogadnánk, hogy ez is egy "megszületést" eredményez, és tájékozódnánk, akkor kevésbé élnénk át kudarcként.
Másodikom programozott császár volt, mert két hónappal a kiírt dátum előtt a lánykám elérte az átlag születési méreteket. Felkészülten vonultam be, és kimondottan jó hangulatú "születés" volt.
Nem hiszem azt, hogy ma másabb lennék, ha hüvelyi úton szülök. Nem hiszem azt sem, hogy a kapcsolatom másabb lenne a gyerekeimmel. Elfogadom, hogy így születtek, és egyértelműnek veszem, hogy a harmadik is így fog, ha egyszer lesz.
Mindezt leginkább a depressziós anyukának írtam.

Moncsi, Neked meg kívánok sok ERŐT!
Talán ez is közhely, de komolyan gondolom!

Csi

Sziasztok!

Evelyn: nekem szerencsém volt, hajnalban szültem és aznap este már velem maradhatott a babám előszőr nagyon féltem, hogy hogy fogom ellátni, de utolag tudom pont annyira volt nehéz, mit a következő napokban. Ne érts félre ezzel azt akartam mondani, hogy semmivel nem volt nehezebb, mint a többi napon. Én nagyon örülök neki, hogy nem kellett külön töltenünk az első éjszakát és nem hiszem, hogy könnyebb lett volna ha akkor nincs velem.
Most találtam rátok, ugyhogy vissza kell olvasgatnom, de gondoltam gyorsan irok a kérdésedre.
Sziasztok:
musi

Sziasztok!
Az én babám is császárral született, 17 óra vajúdás, 4 ujjnyira való kitágulás után esett le a szivhangja a pincébe, nem is jött vissza. Nálunk is volt oxigénhiányos állapot, ami feszes izomtónust eredeményezett a nyaka bal oldalán és a felkarjaiban, szerencsére időben eljutottunk a Fejlődésneurológiára és szigorú hasaltatással rendbe lett téve a dolog. Ma már 21 hónapos huncut szemű egészséges kisfiam van.
A kistesót várjuk május végére. Nagyon szeretnék végre normálisan szülni, úgy értem normál úton. S eközben félek is tőle. Pedig tudom, az ember agyában dől el sok minden. Esténként általában azzal fekszem le, hogy programozom magam a sima, könnyű tágulásra, szülésre, mert a dokim szerint ez kell a hüvelyi szüléshez. Amikor kérdeztem, hogy mennyi az esélye, hogy a második is csaszi legyen, őszintén széttárta a karját. Szóval meglátjuk. Közben elgondolkoztam azon is, miért is félek a hüvelyi szüléstől legbelül. Arra jutottam, hogy ez még teljesen ismeretlen előttem, csak a végtelen kimerültségig jutottam el az elsőnél, és abban a pillanatban nagyon örültem a csaszinak: valaki más szedi ki belőlem a gyereket. De azt is tudom, hogy milyen hosszú időbe telt feldolgoznom utána a császár tényét, ha egyáltalán sikerült teljesen, és mivel két gyerkőcöt tervezünk, több esélyem nem lesz. Végleg elmulasztok valami fontosat az életemből.

Nektek mi a véleményetek?

Szia Bogyeszka!

Nagyon meg tudom érteni mi okoz Neked gondot ezzel kapcsolatban.... Sokan érzik "alacsonyabbrendű" teljesítménynek, "kibújásnak" a császárt, és ezt plántálják maguk körül szegény császáros anyukákba
Én is sürgősséggel, rossz szívhangok miatt estem át császáron, és a következőt megszülhettem normál úton.
"Megajánlották " a császárt, de én kértem hogy ha nem muszáj nem legyen, ha muszáj valami miatt, úgyis szólnak hogy az kell.
Meg is született, és nagyon szép élmény volt. Örülök hogy meg mertem "kockáztatni".
De. Természetesen végig a levegőben lógott hogy esetleg császár lesz, ezért nem is stresszeltem magam emiatt. Rábíztam magam a doktorokra, a természetre, a férjemre és a saját öszöneimre. Ugyanakkor elfogadtam hogy alakulhat úgy a szülés hogy császár KELL, ami nem az én hibám vagy kudarcom, egyszerűen akkor ez kellett volna egy egészséges babához.
Nekem annyival volt könnyebb hogy a legelső spontán és nagyon gyorsan, viszonylag könnyen született. Tehát ha ez nem is jött vona össze, akkor sem maradtam volna ki a spontán szülés "élményéből".
Szia
Anyaorsi

Szia Anyaorsi!
Remélem, hogy majd nálam is ez lesz a helyzet. Egyébként soha senki nem tett becsmérlő megjegyzést arra, hogy császárral születtem. Én értékeltem kudarcként a jó kis szülés utáni hormonkavalkádban.

Amit a programozásról írtál: az utolsó babánál nekem teljesen egyértelmű volt az elején hgoy császár lesz. nem is gondolkodtam máson, az első ( a gyors szülés ellenére) nehezen, rendellenesen született, rosszul forgott, majdnem vákuum lett, eléggé megsérültem. Teljesen abban éltem hogy császár után ekkora fejű gyereket egy komplikált kitolás után nem fognak hagyni megszületni rendesen.
Az orvosom nagyon elcsodálkozott ezen a téveszmén amikor előadtam
És még egyszer átgondoltam kb a félidőben és megjelent a szemem előtt egy normál és nyugis szülés képe. Teljesen eltűnt a császár kizárólagos gondolata a fantáziámból. Akkor megéreztem hogy meg fogom tudni szülni kis sszerencsével. Így is lett.
Szóval biztos van a "programozásban" valami...
Jó egészséget és boldog babavárást!!

(hol fogsz szülni egyébként? Mert a szülés helye is nagyon számít, ebből a szempontból, sajnos)

Szia
Anyaorsi

Hmm, a nyugis, normál szülés az én fejemben is lejátszódik elég gyakran. Egy halk hang ugyan dumál a háttérben, de előbb-utóbb ráboritok valamit, ha nem hagyja abba.

A Margitban fogok szülni egyébként. Bár náluk is 20% a császár aránya, szerintem meg fogják adni az esélyt a hüvelyi szülésre.

bogyeszka,
teljesen együttérzek. Szó szerint. Én júliusra várom a következőt, ha már olvastad a topikot talán tudod, mert régebben sokat írtam ide, (de mintha te is, ha ugyanaz vagy) hogy az első nekem is sürgősségi császár volt és ez nagyon megviselt. (Most már le merem írni és lesz....om a szemöldökráncolókat.) Kb ugyanúgy vagyok vele mint te: rettegek, hogy megint lesz valami gebac és nem sikerül, de attól is, hogy nem lesz és meg kell szülnöm. DE arra gondolok, hogy én most egy olyan szülésben gondolkodom amilyenné az első alakult és ez nemigen lehet így mégegyszer, egyszerűen azért, mert most vagy könnyen szülök simán, vagy ha gond van, azonnal műtenek, tehát nem valószínű, hogy olyan reménytelen kínlódás lesz az egészből, mint akkor. De isten tudja, még akkor is szeretném, ha már benne van az ember, úgyse érdekli, nem?