Sziasztok!
Most egy kicsit önzőzök, pedig kismillió hozzászóláshoz összeírtam a válaszom, de annyi időt nehéz összeszedni, hogy mindre válaszoljak, úgyhogy most csak "gyorsan" magunkról:
Bocsánat, most én is negatívkodni fogok, de tényleg muszáj leírnom az egészet, mert tele a puttonyom, de nagyon, legalább kibosszankodom magamból a dolgot!
Júl.1. szombattól enyhe torok és fülgyuszek Lilinél, 3 nap alatt minden ok, elmúlt. Csütörtök de. már ment bölcsibe, pénteken egész nap. Én táppénzen voltam egész héten otthon.
Júl. 8. vasárnap megint belázasodott, hétfő reggel amikor apáhja elvitte a dokkerhoz még csak piros volt a torka, du. mire hazaértem tele volt vagy 20 (!!!!!!!) db aftás hólyaggal, 39 fokos láz, no kaja, no pia, stb., stb..
Gyógymód ajánlat, amit Móninak is elmondtam telcsin:
Mi homeós bogyóztuk a kisasszonyt, ahogy szoktuk:
Mercurius solubilis CH 15 3x3 3-4 napig, az első napon akár többször is, utána a fekélyes sebecskékre Nitricum Acidum 3x3 3-4 napig. + Lili naturban nem issza meg a kamilla teát, de 1 filter milford gyümitea+1 filter kamilla + méz alakzatban szépen elszopogatta ( csak citromlé nélkül kapta - az marhatja a sebeket).. + hami helyett nagyon kis kanállal szopizva enyhén olvadt fagyi /energiadús + hűsíti a torkincát + van motiváció megenni, mert a fagyi jóóóóó!
/. 2 nap alatt egész jól lett, nagyjából elmúltak a fájdalmai, de sebek lassaban gyógyultak.
/Noémi!Boraxot mi a patikai ecsetelő formátumban szoktunk neki adni, mert a homeós u.a. a szer, csak az ecsetelő lokálisan gyorsabban hat./
Apája egy hét táppénzen otthonmaradt, mert én nem tudtam maradni, mert a kollégáim szabira mentek, és muszáj volt bejönnöm.
Júl. 14.-én szombaton anyu még úgy vitte el Lilit magával Gárdonyba a nyaralójukba, hogy a dokker néni csak a jóelőre beígért nyaralásra való tekintettel engedte el Lilit, bogyókat még kellett szedni.
Itt jött volna a jól megérdemelt pihenést júl. 29-ig Lili nélkül, aki anyuékkal maradt egész héten. Már annyira vártam ezt a gyerekmentességet, hogy borzasztó. De azt beszéltük meg a férjemmel, hogy az első hétvégén megcsináljuk a tető szigetelését, mert hiába új lakás egy raklap sz.r ahogy a vállalkozó megcsináltatta. Ráköltöttünk egy valag xtra pízt, megvettük a + anyagot, szerszámot, stb., és szombaton neki estünk. Hát nem tudom emlékszik-e valaki, de ekkore kezdődött a rekorddöntőgetően meleg hét.. A rossz hőszigetésünk miatt a padláson amikor reggel felmentünk 47 fok volt, majd délután körül több, mint 60!!!! Persze 10-15 percnél többet nem tudtunk egyhuzamban melózni, viszont nem tudtuk máskorra áttenni, mert ehhez a munkához muszáj volt gyerekmentesnek lenni. Délutánra páromnak már baromira fájt a feje, akkor már többnyire egyedül csinálgattam a dolgot. Persze szarul haladtunk, úgyhogy az egynaposra tervezett meló nem lett kész estére sem, viszont férjem vérkeringése éjszakára annyira felborult, hogy hajnalban ügyeletre kellett menni megint.
Az egy külön sztori volt, hogy ott milyen "kedves fogadtatásban" volt részünk hajnali 1/2 2-kor, merthogy felébresztettük a személyzetet.. Ez kb. olyan, mintha én bejönnék ide reggel dolgozni, lefeküdnék, aztán ha csörög a telefon elküldeném a búsba a delikvenst, hogy miért zavar, nem? Arról nem is beszélve, hogy leginkább nem tréfás kedvünkben ébreszgettük őket éjjel...
Ezek után vasárnap ráparancsoltam aptyúkra, hogy nyugszik, én meg fönt a padlástérben güri. :O Persze nem tudtam befejezni, de a hatás már sokkal jobb volt, mert csak (!) 37 fok körül volt a hőmérséklet... Ja és 17:30-kor elfogyott a szigetelőfóliám, a nagy barkácsáruházak /pedig 4 is van a környéken/ meg 18-ig voltak nyitva, hiába próbálkoztunk.
Jött a munkahét: 2 különböző tréninget kellett tartani /egyszerre.. khmm!/, a céges átszervezések miatt, látástól mikulásig meló, még túlóráztam is egy csomót - pedig itt ez nem volt szokás eddig .
Amikor végre együtt lehettem volna kettesben apájával, és befejezhettem volna a padlás, akkor 7 körül este haza mindig..
Na azért csak sikerült befejezni, Csabinak sem volt rohama többet, erre csütörtökön jön a telefon, az apukája az éjjel korházba került, elég veszélyes volt a helyzet. Persze a papa telefonja meg lemerült, nem lehetett elérni, úgyhogy pénteken tudtunk vele beszélni, kishiján megfulladt mire beértek, valszeg érszűkülete van, szombaton megfestik, és valszeg hétfőn kiengedik, de szükség lesz műtétre. Ne menjünk a hétvégén..
A szombat volt az egyetlen nap amikor tényleg pihentünk is kettesben, egy kicsit, este meg már lementünk Gárdonyba mi is, hogy a lány tudjon egy napot ismét hozzánk aklimatizálódni. Olyan szeretettel fogadott minket, hogy a szívem majd kicsordult a gyönyörűségtől.
A vasárnap tök jól telt délig, amikor felértünk a partról anyu közölte a rossz hírt, a nagymamám meghalt már szombaton, csak a kórház nem értesítette a hozzátartozókat! Nagybátyámék mentek volna be hozzá látogatóba, erre üres az ágy. Kérdezik a nővért, hogy hova vitték, áttették másik szobába a nagyit? Mire az volt a tapintatos válasz:"Ja! Meghalt szombaton délelőtt!" - Finom kis magyar egészségügy - már bocsi, akinek nem inge... Persze a nap többi részének a hangulatát nem is részletezem.
Hazavittük Lilit, éjjel vagy 1/2 óránként felébresztett, nem is értettem miért, álmában többször felsírt, a nyakamat ölelgette, hogy "anya nem szeretsz?" "anya szeretlek!", "anya nem menj el!", hát olyan lelkifurkám volt, hogy akkor meg a keserűség egy-két szóból felváltotta a viszontlátás örömét.
Júl. 23. hétfőn elindult a szervezkedés, hogy mi legyen a temetés körül. Délután siettem a megszokott módon a párom munkahelyéhez, ahol együtt szoktunk autóba ülni, és Liliért menni a bölcsibe, mire ő nyakig benne hever a motorháztető mögött. Kiderült, hogy autó megadta magát a nagy melegben egy alapvető /kb. 15000 Ftos/ alkatrész, úgyhogy se előre se hátra, Lili meg majdnem 3 hét után várt minket a bölcsiben, ahol amúgy is mi szoktunk érkezni az utolsók között. Nagy nehezen sikerült sofőrt keríteni, és jó 3/4 óra késéssel megérkezni. Persze Lili jól meg volt sértődve, alig akart velünk szóbaállni.
Keddre már egy hónapja vártam az időpontomra egy kisebb szájsebészeti műtétre a bölcsességfogamnál. 1.) Azért ez az akció sem volt 5 ft, 2.) maga az nem fájt az érzéstelenítés miatt, de utána a sebem... - talán elég, ha annyit írok, hogy nem győztem a 4 órákat kivárni a fájdalomcsillapítók között -se éjjel, se nappal!!!
A nagyszüleim falujában nagyon gyorsan intézik a temetést, mert 1.) nincs is sok, 2.) a tárolás sem igazán megoldott. Szóval szerdára már ki is tűzték az időpontot. Persze 1 nap alatt hirtelen megint szabit intézni, sem volt könnyű, ráadásul, képzeljéek el, kaptam 1 nap extra szabadságot közeli hozzátartozó halála jogcímen, HA hozok halotti anyakönyvi kivonat másolatot. Milyen gáz az, hogy a gyászoló nagybátyámtól elkérjem a papírokat két részvétnyilvánítás között.. No comment ez a szabály is!!
A bölcsiben meg azzal fogadott a nevelő, hogy délután Lili 37,5 fok volt délután, fülére panaszkodott délutáni alvás előtt. Este 37,8 volt, kapott egy fülgyertyát, éjjel párszor felkelt, de azt mondta, hogy fáj a foga(?), szomjas, stb. - de láza nem volt.
Szerda reggel semmi "hiba a rendszerben", úgyhogy Csabi elvitte böleszbe, /ő nem is tudott eljönni velem a temetésre, mert nem tudott szabit intézni, ergo a táppénznek sem örültek volna/ de azért szólt a nevelőnőknek, hogy figyeljék, mert nem tudjuk nem lesz-e nagyobb a gond.
Én hajnalban 360 km-t utaztam, a temetésen éhgyomorral tűzön napon 2 órát álltam, a halotti toron "jópofiztam", aztán 360 km-t vezettem hazáig, úgy hogy közben 4 óránként vettem be a bogyókat, és az evés, mint olyan, abszolút nem ment a szétzilált belső arcberendezésemmel, isteni volt.
És ez lehet hogy szemétség ilyet leírni, de pont ez hiányzott hónap végén a családi büdzsének, hogy a tetőtér szigetelés után, a fogorvos díja, az autóalkatrész nem várt fordulata után, még a temetés kiadásait is kifizessük, amikor tudom, hogy a jövő hónapban mindketten kevesebb pénzt fogunk keresni, mert 1-1 hét táppénzen voltunk... Az örökségből meg jól kitagadtak mindket, de nem is kéne, még ha jó szívvel adnák sem, de ez egy hosszú sztori.
Persze Lili fülfájásra panaszkodott a bölcsiben ismét, este fülgyertya, láz 37,5.
Ma meg lesz a bölcsödei évzáró, nem szeretném ha kimaradna a buliból a muki, úgyhogy ment megint, a gyomromban görcs, hogy nehogy nagyon megbetegedjen.
Bevallom még arra is gondoltam először, hogy a 3 hét bölcsi után nem akar újra menni, és mivel rájött, hogy ha beteg otthonmaradhat, ezért "találta" ki a fülfájást. De hőemelkedést azért rendszeresen nem tud direkt produkálni.
Anya azt mondta, hogy a fogát fájlalta Gárdonyban is, de már kinőtt neki mind a 20 tejcsi, viszont a fogprobléma kisugározhat a fülre, és okozhat egy kis hőt is. Dokker néni viszont azt mondta, hogy fülgyulla meg 38 fokos láz alatt nem nagyon szokott lenni.
Tiszta idiótán érzem magam ez ügyben. Otthon maradni meg nem tudok itt a szabadságos időszak nálunk is, most voltak elbocsájtások, még ez a temetéses keverés is sok volt egy kicsit.
Nem tudtok valami jó gyerekfogdokit, akivel esetleg
megnézethetném, hogy nincs-e valami probléma a fogacskáival-foginyével?
Jut eszembe még mindig fáj a pofim, de ma voltam megint a dokkernél és adott rá valami jó kis gyogyót, és most attól jobb lesz, és holnap is megcsinálja még egyszer.
Na kidühöngtam magam, bocs a rengeteg negatívkodásért, de most már tényleg muszáj volt valakinek kiönteni a lelkemet... Sorry.
Pusz
Macs