Sziasztok!
Hát, a bökés után más emelgetni, mint amúgy. Amúgy azt mondják, lehet emelgetni, tizenpár kiló még OK. Mostanában olvastam, hogy az emelgetés inkább a hátnak rossz, nem a méhszáj nyílik ki, úgyhogy vidoran emelgetem a fiamat. Ugyanakkor már terhesség előtt kezdtem arra trenírozni, hogy szép nagy fiú már, nem bírom emelgetni, hogy ne a kistestvért okolja érte. Eddig működik.
Én is hallottam már olyat, hogy egynapos babát engedtek haza, ha a gyerekorvos vállalta, hogy megnézi, ha valami gond van és visszaviszik oltásra. Utólag belegondolva, jobban jártam volna én is, ha hazajöhetünk, bár császáros voltam. A koszt jobb
, nem kell a látogatási időt várni és a védőnővel meg tudtam volna mindent beszélni. Egy előnye kétségtelenül volt, a Schöpf-Méreiben megcsinálták egyből a koponya és hasi ultrahangot a gyereknek, tehát azt letudtuk és az oltás miatt sem kellett újra utazni.
Másodikra azért én már szívesen hazamennék pár óra után is, senki nem tud engem olyan jól megnyugtatni, mint a párom meg a doki nénink...
Egyébként nemcsak olyan van külföldön, hogy egy nap után hazamehetsz, hanem olyan is, Németországban, hogy csak szülni megy be valaki a szülőotthonba, ott pár órát pihen (na meg koccintanak mindannyian egy pohár pezsgővel a gyerek születésére) és aztán mennek is haza (akár az anya nagyfiai is ott lehetnek a szülésnél, ha kedvük tartja, ilyen is volt). Ehhez persze egy kicsit másként működő ellátó rendszer kell, ott a szülésznő látja el a kezdeti védőnői feladatokat, mindenképpen megy a gyerekhez az első napokban, de már a szülés előtt is kapcsolatban van az anyukával. Orvos csak akkor kerül elő, ha műtét van, normál esetben kórházban is a szülésznő dolga a szülés levezetése, az orvos csak vizsgálatra megy be, hogy minden rendben megy-e, vagy akkor, ha a szülésznő úgy látja, hogy kell a doki. Nem tudom, hogy még megy-e a német RTL-en a Mein Baby sorozat, hétköznap reggel 9 körül szokott volt lenni, én ott láttam ezeket. Állati érdekes még nyelvtudás nélkül is (nem tudok németül én sem, csak pár szót), pláne első babásoknak. Még ha a viszonyok eltérőek is, a szülés azért mégis szülés, az én császárom pl. eléggé hasonlított arra, amit ott láttam (még remegni is úgy remegtem, mint az a lány
) és azért olvastam másoktól olyan szüléstörténetet, amit láthattam volna akár ott is. Ráadásul több német városból mutatnak be családokat, szüléseket, ezért sokfélét lehet látni. Nekem jót tett, hogy láttam, hogy a csecsemő bizony lehet lila is, fehér mázas, rettenetesen gyűrött, de attól még nincs gond, pár óra múlva normálisan néz ki, egyébként nem sok ilyen pici babát lát előtte az ember lánya... Vagy igen? Meg nekem megnyugtató volt látni, hogy azok is, akik megszenvedték a szülést, mint a kutya, azok is azért végigcsinálták, ki lehet bírni. Szóval, én az a típus vagyok, aki jobban szereti előre tudni, hogy mi vár rá, így az ismeretlenség sokkja nem bénít le. Nna, arról már nem láttam semmit, hogy milyen is aztán az első babával az első pár hét - hát, sokkolt is.
Na jóéjszakát, befejezem a regényírást.
Ja, Timiban, infraégőt lehet elég olcsón kapni műszaki boltban, csak annyi a trükk, hogy porcelán foglalatba lehet betenni. Mondjuk nem értek hozzá, hogy babának lehet-e már, de a meleg sópárnát (vagy cseresznyemag párnát) javasolta a doki néni nekünk, ha nincs lámpa, de ez eleve már nagyobb korban merült fel. És érdemes körbeérdeklődnöd, itt a környéken pl. valami feng-shui, ezotéria, akármi (nem értek ezekhez) boltban van bioptron lámpa, amit ott lehet használni, gondolom jóval olcsóbb, mint venni egyet. Lehet, hogy ilyen ötlet másutt is támadt...