Krisztinka! Ne aggódj nem veszem magamra!
Azt pontosan megbeszéltétek, ogy mikorra megy? Mert ha igen, és ennek ellenére nem ért oda, akkor magára vessen. Ha nem beszéltetek meg pontos időpontot, akkor az más, de neked e miatt se kell aggódnod, mert ilyenkor az ő dolga, hogy más időpontban megismételje a látogatást.
Hát védőnő kérdés: Kolleganőről nem illik rosszat mondni de.......... És asszem ebből mindenki értette. Bizony csecsemőkorban havonta kellene látogatni, utána 2 havonta 3 éves korig, utána 3 havonta 6 éves korig (illetve addig, amíg otthon van a gyermek).
Ami a családi életbe beavatkozást illeti: Hát egyáltalán nem okozni fennakadást nem igazán lehet és erre saját példa: Gyakorlat alatt újszülöttet kellett látogatni, mentem is, de nem tudtam bejelentkezni, mert többszöri próbálkozás után se sikerült, hát mentem ala nature (egyébként így is kellene). Nagy nehezen bejutottam a házba és a lakásba, ahol anyuka nekem esett, hogy mit képzelek én, ő szoptat és nincs ideje állandóan felugrálni ajtót nyitni nekem. Na olyan szarul éreztem magam mint annak a rendje, nagyon bántott a dolog. Megértem az anyukát, mert igaza van, hogy szoptat és ehez nyugalom kell, de ugyanakkor igazságtalannak is éreztem, mert tényleg próbáltam értesíteni, hogy megyek, holott ez nem kötelességem és sok helyen nem is fizeti az önkormányzat az ilyen telefonokat. (Itt se, ahol jelenleg dolgozom). A másik probléma pl: ebédelt a család amikorra mentem, mert egy kisdednél követelmény, hogy menjünk ebédkor és nézzük meg, hogy miként is ebédel a család otthon. Nyugalom van-e, vagy mindenki elvonul a saját szobájába, tanítják- e a gyereket evőeszköz használatra, mekkora adagot kap stb. Dehát pont azokban a családokban ahol az ebéd szent és családi dolog, ott pont hülyén adja magát, hogy akkor megyek, de én se tehetek mást, mert nekem meg akkor kell mennem, és legalább egyszer meg kell zavarjam a családot. És itt van a patt helyzet. És a munkánk során rengeteg ilyen van. És jogosan dühös anyuka, vagy apuka hogy megzavrom a családi békét, de mit csináljak, ha egyszer kénytelen vagyok rá? Mégse írhatom le, hogy minden ok a gyerekkel, ha egyszer nem is láttam.... De sajna vannak akik megteszik.... mindíg van pro és kontra.
Igazából akárki akármit is mond, ez nagyon szép szakma, én szeretem csinálni, de bizony piszok nehéz is. Védőnőként nem lehet a család életébe nem beavatkozni, el kell viselni a negatív visszajelzéseket és ezek nagyon fel tudják sérteni az ember lelkét. El kell viselni, hogy a gyermekvédelem rendszere, az egészségügy nem működik, és sokszor az ember csak vergődik a sok szörnyűség láttán, mert nem tud tenni semmit. Mert ha valami jót létre akar hozni, valamiben javulást szeretne elérni (pl. önkormányzattól igényelni egy családnak kiságyra pénzt, vagy kamaszoknak beindítani eg.életmóddal kapcs. szakkört) mindíg falakba ütközik.
És itt volt ez a piszok továbbképzés, ahol frankón megmondták a tutit, hogy minek hogy kéne működnie, de ha egyszer semmi nem úgy működik!!! Megmondták, amit amúgy is tudok, hogy mit kell csinálnom, mint iskola védőnő, de hogy csináljam, arra senkinek nincs ötlete!!! Én meg itt vagyok tele ötletekkel, tettvággyal de ma még nincs szükség megelőző tevékenységre. Mert milliárdos üzlet a chips és kóla gyártás, mert milliárdos üzlet gyógyszergyártás és kereskedelem, mert milliárdos üzlet a cigaretta és alkohol gyártás, nem beszélve a drookról. Nehogymá ezekről leszokjanak az emberek. És abba már bele se merek gondolni, hogy a többiztosítós rendszerben milyen jól járnak majd a biztosítók. Mert ma mindent a pénz irányít és nem az egyén érdeke.
Bocs, hogy így kiakadtam, csak fáj, hogy ha akarom se tudom jól csinálni....És erre ez a továbbképzés ébresztett rá igazán...