Sziasztok!
Köszönöm a gratulációkat, a hiányolást és az invitációkat!
Jövök, egy kicsit dumcsizni, de megyek is, mert még nem vagyok teljesen 100-as.
Tegnap úgy ahogy voltam, felöltözve, kontaktlencse bent, fürdés, fogmosás nélkül, KO-ra kidőltem, miközben APa fürdette BAlát. Állítólag Apa keltegetett, hogy legalább öltözzek át, meg mossam meg a fogaimat, de én erre egyáltalán nem emlékszek. Reggel 9:00-kor egy hatalmas csattanásra ébredtem, ugyanis karambol volt a házunk előtt. Se arra nem keltem fel, hogy Apa elment angolra, se arra, hogy Bala felkelt. Úgyhogy valahol a Föld gyomrában aludtam. De azt hiszem lesz még egy pár ilyen éjjelem, hogy magamhoz térjek. Ez az elmúlt időszak egy kissé lemerített. De a lényeg, hogy vége, lezártam, s megcsináltam.
Szóval...
Samu!
Vigyázz magadra és gyógyulj meg! Küldöm neked vissza a sok-sok energy-t megsokszorozva, amit Anya küldött nekem az elmúlt időszakban. Tündi vagy, ahogy olvasgatsz
Fatima!
Gratulálok Tarekhez! Gyönyörűek vagytok! És ne légy elkeseredve! Az első két hónap tényleg nehéz. Én nem vallottam be senkinek, de rettegtem egyedül maradni. Állandóan az ajtót lestem, hogy valaki jöjjön már. Szerencsém volt, a két nagyi tartotta a frontot, s jöttek, de még így is nehéz volt. Mindig az volt a félszem, hogy akkor történik valami rossz, amikor kettecskén maradunk. És féltem, hogy kárt teszek BAlában valamivel. Tudtam, hogy mindnki irigyel, s örül nekünk, de valahogy én pocsékul éreztem magam, s közben lekifurdalásom volt, hogy eddig az vártam, hogy a kezemben tarthassam már a Pindurim, s most, amikor itt van, nem tudok felhőtlenül örülni. S tudom, hogy most nagyon lassúnak tűnik az idő s azt várod, hogy bárcsak eltelne már ez az időszak. De hidd el semmi gond, pikk-pakk túl lesztek rajta, s majd visszatekintve pár napnak tűnik az egész, s nem is lesz már olyan rémisztő, mint most. Nem veled van a gond, hanem a természet hormonjaival. Szép lassan kiürülnek majd, s a boldogság hormonok fognak uralkodni a lelkedben!
A tejciügyben: BAla ugyan egy ideig elfogadta a lefagyasztottat, s így nem volt gond, ha el kellett mennem valahova. De így is rengeteg maradt a fagyóban, s fájt a szívem, amikor ki kellett dobnom őket. Inkább adtam volna valakinek, akinek kevés volt. Tartalékolj egy kicsit Tareknek, de a többit leadhatod, s még anyagilagis jól jársz.
Body: nálunk két hónapja történt váltás, amikor BAla három nap alatt teljesen szobatiszta lett. Addig szinte csak body, trikó nuku, most meg body nuku, s csak trikó. Kicsiként, hogy forgott, kúszott, mászott... nem volt kint a dereka, s tartotta a pelust. Most, hogy ha elhangzik a vezényszó, hogy "PISI!", akkor egyszerűbb cak letolni a gatyót a bugyival, mint kapcsolgatni. A rugikat még éjszakára használjuk, bár így, hogy mostmár éjjel is felkelünk pisilni néha (a pelus minden reggel száraz
), azt hiszem abból is egyszerűbb lesz a kétrészes pizsama. Szóval nagy fiúk lettünk
S hihetetlen, hogy tényleg 3 nap alatt, pisi, kaka először bilibe két hétig, azóta meg a wc-be.
Ház: háááááát
Kisebb fennakadásokkal, de haladunk. Kivitelezőnk elérhetőségét ne kérjetek tőlünk ...
Kezd nagyon elegünk lenni belőle. Többmindent elcsesztek, s így tolódik most minden, plusz most sem jönnek az emberek, mert máshol van dolguk állítólag. Két szobánk aljzatbetonját úgy elrontották, hogy fel kell szedni (részben) Persze a fűtéscsövek már benne...
És így mással sem tudnak haladni.
Időhiányom miatt, a burkolóanyagok kiválasztására még nem került sor, pedig már nagyon égető lesz lassan a meglétük, úgyhogy holnap bevásárlási, azaz megrendelési körúta indulunk. Én már most fáradt vagyok, ha belegondolok. És bennem van a félsz, hogy ugye jó lesz az, amit kiválasztunk ...
Főleg úgy, hogy ami tetszik, az mindig az felső kategóriás áru, így tovább kell lépnünk rajta.
De nem kesergek, hisz a saját házikónk épül, s egyszer csak beköltözhető állapotba kerül. A karácsonyt már mindenféleképpen itt szeretnénk tölteni.
Dilemma: Lehet, hogy adódik egy állás nekem a diploma kapcsán (nem mintha nem lenne meg a régi, de ez a korábbi, meg a mostani szakmámba vágó lenne). De én még nagyon nem készültem dolgozni. Sőt. Tesó projekten filóz(t)unk. De ha most nem, akkor mikor adódik majd még egy ilyen alkalom? Úgyhogy fő a fejem... Mindenesetre az önéletrajzomat elküldöm. Aztán meglátjuk ...
Puszi: Timi