Sziasztok!
Bettica!
Valóban nem vígasztal, de azért köszönöm.
A lenne az ideális ha Neked sem lennének ilyen bajaid.
:(
Monácska!
Némi vadászás után megtaláltam a terheléses leletemet.
Íme az eredmény:
Cukor:
4,34
30" - 7,33
60" - 6,32
90" - 4,89
120" - 5,53 mmol/l
Se inzulin:
0' - 84,7 pmol/l
30' - 82,93
60' - 811,2
90' - 491,9
120' - 391,6
Az inzulin eredményektől én is és utána Rambóka is dobott egy hátast, de a diaetológusom szerint, a pécsi központi laborban azt a tájékoztatást adták hogy ez így teljesen normális. Extrán magasra is felmehet az érték terhelés alatt, de nincs baj, mert a cukor értékének a csökkenésével ez is esik. Vagy valami ilyesmi, ezt mondta a doktornő.
Nah, hát akkor elmondom elejéről a mi sztorinkat:
Tavaly novemberben derült ki hogy PCOs vagyok. Azért mentem el dokihoz, mert készültem a majdani babázásra, és nem tetszett hogy olyan 3 napos mensim van. Időre jön, de 3 napig tart.
Néhányszori látogatás után sikerült kiverekedni hogy csináljanak egy UH-t, amin teljesen jól látszottak a ciszták. Vérvizsgálat, stb. és a doki mindjárt a Closty-t ajánlotta. Egy adagot be is szedtem, de aztán jött az esküvőnk, mittomén és nem nagyon foglalkoztam a dologgal. Nem mentem kontrollra, nem mentem dokihoz. Aztán amikor lett már kicsit időm és elkezdtem olvasgatni a PCOról megint, akkor rájöttem hogy ez nem gyerekjáték és nem fog elmúlani olyan egyszerűen. Eljutottam a pcos.hu -ra és mindent megértettem hogy mit miért. Soha életemben nem csináltam ilyen hirtelen semmit, mint hogy eldobtuk a cukrot, a fehér lisztet, stb. és amennyire lehet tartjuk a GI diétát. Aztán elindult a metmorfin szerző hadjárat, ami nekem szerencsére nem volt nagy hacacáré, mert a diabetológus azonnal vágta hogy mi van.
Nekem 2*850-et javasoltak és az az igazság hogy nem is nagyon szeretnék emelni, mert így is a bokámban van a vércukrom és nagyon kell figyelnem, hogy egyek és ne legyek rosszul. A szédelgést baromira utálom...
Nem hergelsz előre, én is falramászok attól a strucc politikától ami a mi bajunk orvoslását körül veszi.
Látod, a számomra is az lett volna az orvosom első megoldása hogy Closty... de nem haragszom rá emiatt, nagyon kedves ember, továbbra is hozzá fogok járni. Csak most már az én kezemben is lesz a gyeplő, mert tudom hogy mi a bajom és látom a tapasztalatokat hogy merre kéne indulni.
Nem akarom a Clostyt szedni, nincs értelme neki. Annak sem, hogy mindenféle gyógyszerrel teletömjön az orvos és csináljon nekem egy biokémiai terhességet. Baromira nagy csalódás lenne az is...
Tudom én hogy az idő nekünk dolgozik, meg hogy mi a francot akarok én a fránya 2,5 hónapnyi próbálkozással.... De akkor is!
Én még most ott tartok, hogy nekem ez a 3 hónap is sok. Sok mert a barátném kétszer is úgy lett várandós hogy a barátja szinte csak otthon hagyta az alsó nadrágját.
Az is tudom, hiszen olvastam róla, hogy amég nem jönnek helyre a dolgok bennem, addig nagy esélye van, hogyha teherbe is esek, nem tud velünk maradni a baba. Lehet hogy rosszul gondolom, de ha másért nem, ezért meg kéne nézni hogy mi a helyzet, monnyuk egy UHval.
Nem is untatlak tovább a bajaimmal Benneteket!
Mellesleg kibőgtem magam napközben, helyre állt a béke a világban egy kicsit. A Férjem meg meglepett egy szál rózsával, hogy ne legyek olyan szomorú.
Hú, most jutott eszembe mégegy kérdés!
Köszi Rejo a spermákról szóló tájékoztatást, ez nem is tudtam eddig!
Az a kérdés hogy (lehet hogy hülyeség) kedvezőtlenül hat-e a termékenységre az ha közvetlenül szeretkezés után mondjuk felkelek, járkálok és óhatatlanul is a kiskatonák egy része távozik a gravitációnak engedve? Próbálok pihikézni minden alkalom után hogy a ficánkáknak legyen idejük feluszizni, de erre azért nincs mindig lehetőség... Remélem értitek a kérdést!
Tök hülye a magyar nyelv ilyen szempontból, nehéz virágul fogalmazni.
Nah, lépek!
Üdv:
Monee