Sziasztok!
Ma két hete voltam utoljára, de folyamatosan olvasok. Na, nem mindig! Agyaltam többször, hogy hozzászóljak vagy ne. A képek miatt mindenképp akartam, de nem ment. Most viszont megírom, hogy minden gyermek egytől egyig gyönyörű. Fatimának szívből gratulálok! Samunak jobbulást kívánok!
Most egy őszinte érzelmi /vulkáni/ kitörés következik. Környezetemben arról vagyok híres, hogy ami a szívemen az a számon és ezt /sajnos/ nem burkolt formában teszem. Most mégis igyekezni fogok, mert nem szándékom senkit megbántani!
Én nagyon megkedveltelek titeket és bírtam a topik stílusát, mégis mostanra sok lett nekem. Olyanná kezd válni, mintha valami „versenyistálló lenne”. Szerintem el kellene fogadni, hogy minden gyerek más és más. Ezáltal másképp fejlődnek, alszanak, esznek , lesznek szobatiszták és fejlődik a mozgásuk-beszédük. A könyvek / Suttogó, Picik és kicsik stb. + a magazinok/ irányt mutatnak, de nem szentírás. Nem kell betartani vagy teszem azt betartatni. Ha jobban megnézzük, már a Bibliát is annyiféleképpen magyarázzák, ahányféle a felekezet. Akkor mi anyák mért ne alkalmazhatnánk úgy a könyveket, ahogy nekünk tetszik. Én a Suttogót most olvasom másodszor és vannak dolgok, amik tetszenek, de vannak olyanok is amikkel nem értek egyet. Ezért nem is fogom alkalmazni. Szerintem ez a könyv azoknak biztosan jó akiknek kell a rendszer az életükbe ahhoz, hogy élni tudjanak, teszem azt dolgozni, karriert építeni. Én most egyiket sem akarom!/ volt kis vállalkozásom, sok klienssel és szerettem dolgozni, sokat tanultam érte/ DE!!!!Szeretem, ha fiam a cicimen alszik el és nem kell fel éjszaka sírva, hogy nincs a cici a szájában. Szeretek vele ilyenkor összebújni, simogatni. Igaz már hat kiló, de nem érdekel, hogy éjszaka még egyszer felébred és szopizik. Akkor sem üvölt, hogy mért vettem el a cicit. Én ezektől a dolgoktól boldog vagyok és élvezem minden percét addig, amíg lehet. Ha nem a könyv betűi alapján szoktatja / rendszerezi/ valaki a gyerekét, higgyétek el akkor sem maradnak így. Ki kell használni minden egyes pillanatot és nem az órát nézni, mert észre sem vesszük és már felnőttek. Akkor már nem akar hozzánk bújni, sőt elmegy táborba és még a telefont sem veszi fel, vagy ha igen akkor is érezteti, hogy zavarod.
Amikor gyereket vállaltam, tudtam mivel jár. Nem úgy élem meg, hogy lett egy kis zavaró tényező az életemben, aki jó, ha alkalmazkodik hozzám, mert nem tudok tanulni, karriert építeni stb…./ a sulim félbe van, szept.16-án kellene vizsgázni, na bum neki, legfeljebb halasztok egy fél évet/ Azért írom így, mert már tudom a két nagy után, hogy nem tart ez sokáig. Könyvek ide vagy oda, meg fogják tanulni, hogy mi a rend és beleszoknak a családba, felveszik annak ritmusát. + Nem görcsölöm halára magam, hogy jó anya vagyok e, mert nem sikerül az istennek sem a könyvek által felvázolt módszer. A nagyfiúk nevelése is hagy kívánnivalót , de ez annak tudható be, hogy nem vagyok következetes. Ettől még példás és jó a magatartásuk + a szorgalmuk /bizonyítvány/ ,nem ciciznek /legalábbis rajtam, remélem még máson sem/ és átalusszák nélkülünk az éjszakát /igaz a mobil kijelzőjén már ott a kislány képe azzal alszik az egyik/, elindultak, beszélnek /néha túl sokat is/ , esznek egyedül evőeszközzel és amikor kérek valamit ügyesen összehangolva a végtagjaikat + a gondolataikat meg tudják csinálni./akkor nem, ha nincs kedvük/. Ezt mind könyvek és magazinok nélkül értem el, teljesen ösztönösen.
Lehet, hogy néha panaszkodok, hogy nincs időm erre, meg arra, de én már tudom, hogy el fog jönni amikor majd lesz. Hála Istennek apa is tudja!
Még valami ez a fiúktól maradt vissza: akkor minta anya, feleség, házvezetőnő stb akartam lenni. A fiúktól ellopott időben főztem, mostam, vasaltam, takarítottam, hogy megfeleljek. Most nincs így. Kivasalok, ha van időm, takarítok, ha van időm, főzők ha van időm. Ilyet nem csináltam, de a kaját azt most már hozatom, hétvégenként főzök.
+ráadás: Árpi születésénél belestem az elsőgyerekes anyukák hibájába, az én gyerekem volt a legszuperebb, a legszebb + én voltam a földkerekség legjobb anyja. Produkáltattam a gyereket mindenhol, másfél évesen verset mondott, két évesen tudta mik azok az enzimek és bolyhocskák stb… Megszóltam a többi anyát, hogy biztos nem foglalkoznak a gyerekeikkel annyit mint én. Rá kellett jönnöm, hogy nem azért volt olyan, mert én, hú de klassz vagyok, hanem azért, mert ehhez volt tehetsége. Mikor jöttem rá? Gábornál. Teljesen másképp fejlődött, másban volt ügyesebb, okosabb. Mára az én szupernek hitt gyerekeim teljesen átlagosak, nem produkáltatom őket /nem is hagynák/, de ettől még az enyémek!!! Innen tudom, hogy Ákosra már nem erőltetek rá semmit, hacsak a régi énem elő nem jön, de akkor könyörgök verjetek fejbe!
Karakterszámilag behoztam az elmúlt két hetet!
Remélem attól, hogy ilyen hosszú lett sikerül kihámozni, hogy mit is akartam írni!
puszi mindenkinek