2007.06.28 20:46
Szerző: kerekpocak
beszélgettem egy barátnőmmel. ő a nlc fórumon van fent a 2006os júliusi babáknál. ott is ment a vita, majd mindenki elolvasta az alábbi könyveket és ott MINDEN BABA AZÓTA VÉGIGALUSSZA az éjszakát. a 2
könyv:
- minden gyerek megtanul aludni
-aludj jól kicsim
az utóbbiról írja a barátnőm:
"az egyik csaj nálunk zanzásította. ő hat hónapig küzdött, rázták a gyerek seggét, a csaj depis lett, hisztis, majdnem váltak. aztán végigcsinálta, azaz egy-két hét. azóta boldog, kiegyensúlyozott, most dolgoznak a kistesón."
az aludj jól kicsim c. könyv összefoglalója:
A módszer lényege az, hogy a gyerekek megtanuljanak egyedül, szülői segítség nélkül elaludni. Ez azt jelenti, hogy nem szabad az elalvása érdekében külső tényezőket alkalmazni: énekelni, bölcsőben ringatni, karban ringatni, fogni a kezét, gyerekkocsiban tologatni, autóban kocsikáztatni, cumit adni neki, vagy megszoptatni (nehogy cicin aludjon el ), stb.
Miért: éjszakánként mindnyájan többször is felébredünk, ezek az ébredések a gyerekeknél és a felnőtteknél is max. 30 mpig tartanak, és általában reggel nem emlékszünk rájuk, hacsak nem tartott tovább. Általában ilyenkor győződünk meg róla, hogy környezetünkben nem történt semmi változás, betakarózunk, megfordulunk. A gyerekek az éjszaka folyamán 5-8-szor (vagy sokkal többször) felébred. Amikor felébred, reméli, hogy a körülmények ugyanolyanok, mint amimkor elaludt, szóval ha szopizás közben aludt el, akkor az anyamellet fogja keresni, és ha nem találja, megijed, és addig nem tud újra elaludni míg vissza nem szerzi azt (és ez minden ’külső tényezőnél’ így fog történni). Ez azt jelenti, hogy olyan körülményeket kell neki biztosítani, amik az éjszaka folyamán nem változnak meg: kiságyban aludjon el, és bármit adhattok neki, amit később nem vesztek el tőle: maci, kiskendő, cumi (ezt csak akkor, ha már nagyon rászokott és sokat tegyünk az ágyba, hogy mindig legyen neki kéznél 1 ha elveszti a régit.)
Ezt azért fontos megérteni, mert csak akkor lehet végigcsinálni a módszert ha az ember 100-ig tudja mit miért csinál és bízik benne, hogy sikerülni fog.
A MÓDSZER: Előszöris el kell felejteni a múltat és úgy kezelni a gyereket, mintha ma született volna, tehát újra ki kell alakítani az alvási szokásokat. Végig úgy kell viselkedni, mintha mindennel tisztában lennétek. Nem az a fontos, amit a kicsinek mondtok, hanem hogy azt olvassa ki a hangotokból, hogy biztosak vagytok a dolgotokban és hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Így sokkal könnyebben fog elaludni. Ez fontos!
1. lépés: válasszuk ki a külső tényezőket az alváshoz. Kell néhány új dolog is, amit a kicsi nem ismer (de azért a régieket se vegyétek el, pl. a macit amivel eddig aludt) Ezeket mi hozzuk létre. Pl. amíg picur vacsizik, apu rajzol neki valamit, de úgy, hogy a kicsi és részt vegyen benne. Lehetőleg valami nagyon egyszerű dolog legyen, mert a kicsi nem bír sokáig 1 dologra koncentrálni, főleg ha éhes.) Elég, ha csak 1 napot vagy holdacskát rajzol. Ezután anya is készít valamit, pl. 1 forgót.
2. lépés: szertartás. Először fürdetés, utána vacsi, majd 5-10 perc kellemes időtöltés együtt (altatódal, mese) Fontos, hogy az étkezéseknek és az alvásoknak egész nap meghatározott rendjük legyen, próbáljunk minden nap ugyanakkor etetni, altatni. Ez is pár nap alatt kialakítható. A gyerek este 8 és fél 9 között tud a legkönnyebben elaludni, nyári időszámítás folyamán fél 9 és 9 között.
3. lépés: furdetés és vacsi után apu és anyu beviszik a kicsit a szobájába és néhány percet töltenek vele. Ezek után a kellemes percek után valamelyik szülő elmondja a babának, hogy a rajzot, ami a vacsi előtt készült most felragasztja a szoba falára, a forgót meg felakasztja az ágy fölé. Fontos, hogy minnél nyugodtabb hangon mondjátok neki. Ha nyugodtak vagytok, a gyerkőc, ha nem is azonnal, de néhány nap múlva hasonlóan nyugodt lesz (saját tapasztalat). Ezután az egyik szülő válasszon ki egy babát a már meglévők közül, és nevezze el. Tegye oda a kiságyba és mondja el, hogy mától ’Mackó úrfi’ mindig veled fog aludni. Fontos, hogy a babát mi válasszuk ki, ez is hozzátartozik ahhoz a stratégiához, hogy a magabiztosságunkat megmutassuk neki is és magunknak is. Következő lépés: fektessük le a gyerkőcöt. Ha nem hajlandó lefeküdni, ülhet is. Ne kényszerítsétek, hogy lefeküdjön. Miután betettétek az ágyba, lépjetek el mellőle olyan távolságba, hogy ne tudjon elérni benneteket a kezével, de azért maradjatok mellette, és tegyetek úgy, mintha semmi szokatlan nem történne. Az ő számára úgyis szokatlan lesz a helyzet, ezért nem kell csodálkozni, ha sírva fakad. Fontos, hogy magabiztosan viselkedjetek! Ekkor az egyikőtök kb. 30 mp-es ’szónoklatot’ mond a kicsinek arról, hogy mennyire szeretik őt, de mától egyedül kell aludnia a macikával a rajzal a forgóval. A hanghordozás nagyon fontos, ha a kicsi torka-szakadtából üvölt, akkor is nyugodtan, halkan, folyamatosan mondani kell tovább. Amikor letelt a 30 mp, újra lefektetitek a kicsit (ha felült, vagy vmi) betakargatjátok, úgy hogy a lehető legkényelmesebb legyen neki és elbúcsúztok tőle (csak egyszer helyezzétek kényelembe, ha újra fel is ül, vagy lerúgja a takarót, úgy kell hagyni, mert ha rájön, hogy ezzel kivívja hogy vele foglalkozzatok, órákig is csinálni fogja). Utána rögtön eloltjátok a villanyt és kimentek a szobából, de résnyire nyitva hagyjátok az ajtót. A tévét kicsit le lehet halkítani, de nem kell síri csöndnek lennie. Ezután a gyerek sírni fog.
Nem tehetjük meg, hogy végleg kimegyünk a szobájából hátha elfárad, mert nem büntetni, hanem tanítani akarjuk! Viszont egész éjjel sem futkoshatunk be percenként, mert azzal semmit sem érünk el. Amikor sír, először várjunk 1 percet, majd egyikünk menjen be a szobába. A cél nem az, hogy elhallgasson a kicsi, csak azért megyünk be, hogy lássa és tudja, hogy nem hagytuk el. Tartsuk meg újra a beszédet, de most rövidebb ideig tartson, kb. 10 mp-ig. Fontos, hogy nagyon nyugodt, higgadt legyen a hangunk. Ezután újra fektessük őt kényelmesen, takargassuk be, majd menjünk ki a szobából. Ezután 3 percet várjunk, s ha még sír a kicsi tegyük ugyanazt, mint az előbb. A következő várakozási idő 5 perc, ezután 5 percenként kell hozzá bemenni addig, míg vissza nem alszik. Ez a rendszeres belátogatás a kicsihez nagyon fontos, mert ebből látja, hogy nem hagytátok el.
Ne várakoztassátok 5 percnél tovább az első napon, ne féljen, hogy elhagytátok! Ha rendszeresen benézegettek hozzá és gyengéden, kiabálás, harag nélkül nagyon nyugodt hangon beszéltek hozzá, végül meg fogja érteni, hogy apu és anyu nagyon szeretik őt, de akármennyire sír, bármilyen jelenetet is rendez, nem maradnak bent vele a szobában, és nem lesz abból semmi baj, ha egyedül alszik el. Mindez megnyugtatja, és megadja neki azt a biztonságérzetet, amire szüksége van, és végül sikerül majd elaludnia. Nekünk 5, max. 20 percig tartott, de állítólag a legkitartóbb gyerekeknél is maximum 2 óra.
De ha el is alszik a gyerek várhatóan 1, 2, 3 óra múlva fel fog ébredni és sírni fog. Ekkor meg kell ismételni a folyamatot: először várni 1 percet, majd bemenni és nyugodt hangon beszélni hozzá, azután 3 perc múlva megint, majd 5 percenként, amíg vissza nem alszik újra. Ezt minden egyes alkalommal meg kell ismételni, ahányszor felkel. De fontos, hogy bármennyire is fáradtak vagyunk, soha ne engedjünk! Ha hajnali 4-kor már nem látunk ki a fejünkből a fáradságtól, akkor sem szabad megszoptatni, mert akkor amit eddig elértetek kárba vész, és felesleges volt minden. A picur rá fog jönni, hogy ott van a rés, ahol átfurakodhat…Ha viszont szigorúan az előírásokhoz tartjátok magatokat, meg fogtok rajta lepődni, hogy milyen gyorsan és jól beválik ez a módszer.
Hány percig kell várni, mielőtt bemegyünk a síró gyerekhez:
1. nap: 1 perc, 3 perc, 5perc, 5perc,….
2. nap: 3 perc, 5 perc, 7perc, 7perc,…
3. nap: 5 perc, 7perc, 9perc, 9perc,…
4. nap: 7 perc, 9perc, 11perc, 11perc,…
5. nap: 9 perc, 11perc, 13perc, 13perc,…
6. nap: 11perc, 13perc, 15perc, 15perc,…
7. nap: 13perc, 15perc, 17perc, 17perc,…
Összefoglalva:
1. Az esti lefekvéshez valami szertartást kell kitalálni (altatódal, mesemondás)
2. Ezt a szituációt nem azért kell megteremtenünk, hogy a gyerek elaludjon, hanem azért, hogy valami kellemes dologhoz asszociálja, mielőtt egyedül elalszik.
3. A szülőknek akkor kell kimenni a szobából, amikor a gyerek még fönn van.
4. Ha a gyerek sír, a szülőknek olykor kis kihagyásokkal be kell menniük hozzá, hogy biztonságban érezze magát, de ne próbálják elaltatni vagy elhalgattatni, majd elalszik magától.