Sziasztok!
Bocs, hogy tegnap nem nagyon jöttem!
Kriszti: ne haragudj, azért, amit írtam, tényleg nem tudom, milyen érzés, és pont ezért nem mondom, hogy "tudom, milyen érzés lehet!", mert ettől a másiknak a hátán áll fel a szőr. Annyit tudok ezért írni, hogy nagyon drukkolok, hogy a katonák célba érjenek!!
Andi: hajrá!
Én, azaz mi jól vagyunk, ma kezdődik a 6. hét. Bejelentkeztem jövő péntekre a dokinénihez, akkor majd minden kiderül és remélem minden rendben van!
Hát a tegnapi viharról annyit, hogy a férjemmel és Andrissal épp akkor voltunk Nagykovácsiban és ott is maradtunk, amíg véget nem ért. Egy parkolóban vártuk ki a végét, de utóbb megnézve láthattuk, hogy a gócpontja pont minket kapott el. Képzeléjétek, hogy korom fekete volt az ég és előtte egy sötétszürke flehőfal jött felénk olyan sebességgel, mint mikor gyorsítva mutatják a felhők mozgását! Rohadt félelmetes volt, tiszta apokalipszis!!
Most jöttünk haza, vettem Andrisnak egy alig használt szandit, tök jó állapotban van!
Megyek ebédelni...Majd még jövök!
És senkit nem akartam megbántani és a jövőben sem szeretnék!!!