Sziasztok!
Csak gyorsan, mert mennem kell játszani
Erika, szerintem ne tépd magad, bárhogy is döntesz, jól fogsz dönteni. Elítélni, ítélkezni ebben senkinek semmi alapja. Gondolj arra is, hogy a fiúknak ezt sokkal nehezebb átérezni, nem bennük mocorog a pici. Ami a vizsgálatot illeti: tényleg nem vészes, nincs időd semmire, arra azért figyelnek is, ellássanak feladattal addig, míg ott vagy bent, arra a három percre. Hogy ha az aggasztana, hogy baj esetén mi lenne, akkor inkább kérdezd meg pontosan az orvostól, vagy valami fórumon, hogy felesleges rémképekkel még ne idegesítsd magad, mert az idegeskedés se így, se úgy nem segít ezen. Gondolj arra, hogy annyira kicsik az esélyek a gondra, pláne, ha a már a fizetős vizsgálaton is túl vagytok (én is ott voltam). Ott azt mutatják ki, hogy az életkorodhoz képest milyenek az esélyek, ha még alacsonyabbak, akkor pláne elenyésző a valószínűsége, hogy probléma adódik. És ha az megnyugtatóbb mindenkinek, akkor jöjjön tű, tényleg túlélhető, nagy megkönnyebbülés, amikor tudod, hogy minden rendben van.
Ja! és egy félreértés: 35 fölött sem kötelező a vizsgálat, de az orvosnak kötelező felajánlani.
Gabek - köszi az infókat, jót mulattam a megjegyzéseden. Te se ítélj el, egyáltalán nem vet a fel a pénz, de én rettentő rosszul bírnám, hogy csak percekre ölelgethetem a nagyobbikat, de akkor a kicsit kell ott hagyni. A nagy már várja a picit nagyon, nem érezném szerencsés indításnak, hogy napokig hozzá sem nyúlhat-bújhat. Amikor annyira egy bújós kis ember ráadásul.
Edina - az étel allergia tényleg más, mint az egybek, bár nemrég olvastam a keresztallergiáról, ami azt jelenti, hogy bizonyos ételekben hasonló anyag van, mint pl. a pollen, így annak az ételnek az elfogyasztása is hasonló tüneteket vált ki, de erre ritkábban gondolnak. Egy Nők Lapja Egészségben írtak róla, nem tudom, mennyire humbug, szerencsére allergia ügyekben teljesen tájékozatlan vagyok.
Hathónaposan kezdtünk kóstolgatni, először répalével (egy liter vízben rakás répa, letrutymákozva), mert csúnya, agresszív vírust kapott ki a család, a kicsikének megállíthatatlanul ment a hasa. Utána én megfogtam a Kismama újságban (naptárjában) leközölt hozzátáplálási táblázatot és átbeszéltem a doki nénivel, egy-két helyen módosítottunk. Mivel nálunk sok volt a tápszerezés és mindenféle tapasztalatai vannak a doki néninek tej ügyben, mi azt (és tejfölt) nem adtunk kétéves korig, joghurtot, sajtot egyéves korig. Tojást emlékeim szerint nyolc hónapos korig, először sárgája, aztán fehérje. A szója nálunk fel sem merült (brrr, utálom). Dinnyével vártunk másfél éves korig, illetve kettő, mert akkor volt szezon, mert doki néni mondta, hogy nem szerencsés, de minimum a héját alaposan meg kell mosni, mert ott hevereszik hosszasan a trágyalében, ami sokszor emberi székletet tartalmaz... Gyümölcsben alma, meggy, banán, őszibarack volt a favorit, majd valamikor egyéves-másfél éves kor után átpréselt málna. Zöldség: krumpli, spenót, brokkoli (felfújta, megfogta, de imádta), sóska (nem ment túlságosan), répa, karfiol, egyéves kor után préselt borsó, vörös lencse (nincs héja és fini, meg gyorsan is fő). Husi ment szépen sorban minden, darálva vettem, marhát kétszer daráltattam, nagyon megbízható a hentesünk, azokból főztem milánói meg pörkölt alapot és azt kevertem a krumplis-olajos-Flora-margarinos-joghurtos (mikor mi) trutyiba. Mi hét közben keveset főztünk, úgyhogy a babának naponta külön főztem egy-két szem krumplit és hozzá valami fagyasztott zöldséget. (A fagyasztott zöldség és gyümölcs azért jobb, mint a konzerv, mert azt akkor fagyasztják le, mikor szezonja van, nem tartósítószerezik.) Husit egyszerre főztem negyedkilót, fél csirkemellett, aztán letrutyizva jégkocka tartóban lefagyasztottam és úgy zacskóztam. Hétvégén a hűsleves levét adtam a krumplihoz, aztán a paprikás krumplinkból kapta a krumplit, aztán már, amikor tojásozott, akkor kapott a leves nokijából is kicsit a krumpli közé. Ha olyan alapanyag volt a kajánkban, amit adtam neki, akkor azt már folyamatosan adtam, ez egyre gyarapodott. Betartottam, hogy háromnaponta adtam újat, hogy kiderüljön, ha valamire allergiás lenne, szerencsére semmire. Egyéves korára (nyári gyerek) imádta a paradicsomot szezonban, a primőrt meg sem tudtam vele etetni később, utálta az ízét (igaza volt).
Ha gondolod, a módosított táblázatot be tudom írni, azért emlékszem, mert mostanában azt játszuk a gyerekkel, hogy el kell mesélnem, hogy miket evett, amikor pici baba volt.
A kérdésre a válasz: lassan, fokozatosan, kétéves korára alakult ki, hogy mindent eszik és nagyjából úgy, mint mi. De nem tudsz lekésni semmiről, most találkoztam valakivel, aki majdnem kétéves koráig csak bébiételt adott a gyereknek, mert nem tudta, hogyan fogjon hozzá és félt, hogy gond lesz... Na, neki már munkásabb lesz átszoktatni a gyereket házikosztra, de ő is elkezdte és boldogulnak.