Betegen nem igazán lett volna teljesértékű a program: no fürdés, no játszóház....ha az én gyerkőcöm egészséges lenne, és valaki behozná a kis közösségbe a beteg gyerkőceit, én se biztos, hogy tapsikolnék örömömben...szóval egyrészről Bencus miatt, másrészről, meg a többi kis vendég érdekében döntöttünk így.
Az azért nagy szerencse, hogy a Kolpingban ilyen gyerekbarátok, már kaptunk másik időpontot.
Két dologgal "vigasztalom" magam: így legalább utolérem magam egy kicsit a pár napban, másrészt meg biztos a sors akarta, hogy most legyenek betegek, és ne két hét múlva, amikor is először lesznek nélkülem 4 napig: Kata-féle céges kirándulásra megyek. Bizakodom...
Vikóka
Hülye helyzet ez, mert olyan se vele se nélküle állapot. Mert amikor sokat együtt vagyunk és nyúznak, akkor úgy vágyom egy hét távollétre, de tuti nem bírnám ki. 
És ez tényleg 4 teljes nap volt, mert éjfélre ért haza repcsi és 2-re voltunk ágyban, velük csak reggel taliztunk. Persze azt azért nem bírtam ki, hogy ne nézzek be hozzájuk rögtön. 
Mi meg láthatnánk őket, meg játszanánk velük, viszont nem idegelnének ki és tudnánk pihenni.
Hogy lehet ilyen érzéketlen egy gondozónő, még ha nem is tartozik kifejezetten a feladatai közé az ilyesmi. Te meg majd szívhatsz nyáron, ha esetleg mély nyomot hagyott benne.
), vagy ne a hordiban kelljen cipelnem őket, mert már leszakadok. Minél kisebb helyre be lehessen dobni, és ne kelljen vele vacakolni. Szóval inkább ikrest keresek, de azért nagyon köszi!
Tényleg jó, hogy a lányok nem találkoztak velük. A kis finom lelkük biztosan megsínylette volna...
Amikor elindulok, majd belehalok, alig tudok elindulni..., aztán egyre jobb és jobb, aztán belejövök és néha még jól is tudom magam érezni. Amikor meg hazaérek, akkor tök jó és sokkal több türelmem van hozzájuk.
Libikóka művészien...
Bence mosoly
Lulli komoly
[/url]
[/url]
[/quote]
