Sziasztok!
Andi, vagyok.
CSak megetettem a csipet csapatot:)
A vérnyomásod, tényleg szupi most már. Ügyi vagy.
Jutta!
Én világéletetmbe kertesházban éltem, sose jutott eszembe, hogy betörhetnek. Sőt még az utcajtót sem zártuk, ja a kulcs mindig kint maradt a zárban. Aki be akar jönni, az úgy is bejön.
Védve voltunk, mert papáéké volt a föld/telek, körbe a szomszédok tőlük vették, ők tuti nem törtek volna be. A veszélyes fazonok, pedig hozzájuk jártak vásárolni, bor, tojás, ....(földből éltek), tehát tartottak papától.
Nekem most a doboz szokatlan. Itt jobban félek, mert itt nem lehet az emberekre számítani... Mehetnék építeni, mert mind a kettőnknek van építési telke, csak nem Nyíregyen, itt meg a belváros környékén nagyon sok. Tehát egyelőre maradunk.
Marek!
Örülök, hogy jól sikerült a tegnapi napotok.
Kaja: Én már tegnap megcsináltam,
A szokásos vasárnapi kaja. Husi leves, amit csak Manó eszik, mert én most nem birom. Hétfő este a maradék léből és zöldségből, na és husiból ragu levest csinálok és kis tárkonnyal, így nem pocsékolunk.
Még nagyon jó dolgotok van, nem kell állandóan a kaján agyalni, de egy törpénnek mindig kell főtt kaja.
Néha előfordul, hogy főzelékesnél veszünk kaját, vagy bemegyünk Apa munkahelyére kajálni, de míg kicsi volt nehezen megoldható.