mágnes, milyen jó ötlet! Ma du?
babszi, könnyfakasztó történet, szeretném lassan a tiéteket olvasni
Húzzatok bele!
zel, na milyen volt a kikapcs?
domo, katata érdekes volt az örökbe tanfolyam 1. fele. Egy csecsemőotthon vezetője tartotta, aki egyben pszichológus és előtte sokat dolgozott sérült és egészséges gyermekekkel egyaránt. Mi 6 éves korig vállaltunk egy testvérpárt is akár. Itt azonban a férjem új erőre kapott, és átgondolta az egészet. Mondanom sem kell a témáról vele beszélgetni nem nagyon lehet. Miután ráébredt milyen fontos egy gyermek életében az első 3 hónap, és persze az azt követő 2-3 év, elhatárolódott a nagyobb gyerektől, most már csak csecsemő érdekli, azaz marad a nyílt örökbefogadás. Amit még megbeszéltünk (és ne haragudjatok meg érte, de nekem óriási megykönnyebbülés), leállunk az orvoshoz járáshoz, miután semmi bajunk nincs néhány hónapig éljük az életünket, és megpróbáljuk elfelejteni (háttérbe szorítani), az ediigi mizériát.
Majd szeptemberben ha kell belevágunk a lombikba.
Olyan jó volt, eldugtam a maradék gyógyszereket, kidobtam a bödönt amibe a tűket gyüjtöttem, indulhat az új élet.
Szükségünk is van rá, mert a kapcsolatunk romokban hever rendet kell csapni, aztán hátha nálunk is happy end lesz a vége
Próbálok egy kicsit háttérbe vonulni, nem tudom sikerül-e.
Puszóka minendkinek!