Éva!
Igazság szerint "csak" január óta, de februárban
kórházban voltam, márciusban szintén beteg voltam
2 hétig, így az áprilisban van némi reménysugár.
A vesémmel volt egy kis probléma, vesemedence-gyulladás, és vesekõ.
Mivel még tényleg nem találkoztunk, röviden
az elõtörténetem:
Tavaly májusban lettem terhes, mintegy véletlenül,
egyetlen egy alkalommal nem védekeztünk a férjemmel, és láss csodát...határozott két csík
jelezte a babucit.
Boldogságunk határtalan volt, de csak néhány
napig, mert vérezni kezdtem.
Befektettek a szülészetre "ágynyugalomra", majd
1 hét után, a panaszok megszüntével hazamehettem.
Sajnos újból vérezni kezdtem, újból befeküdtem
a kórházba. Ekkor már 10 hetes voltam, a babának
a szívhangját már hallgathattam, láttam az UH-n,
ahogy mozgatta a gerincét.
Csodálatos volt.
14 hetesen mentem egy kontroll UH-vizsgálatra,
amikor az orvosom a szobájába hívatott.
Szárazon elém tette az eredményt, amin az állt,
hogy a magzat életviszonya: HALOTT.
Így, nemes egyszerûséggel.
Teljesen kiborultam, zokogtam, nem akartam
elhinni.
Másnap befeküdtem újból, hogy elvegyék tõlem Õt.
Olyan üresnek éreztem magam, és képtelennek
mindenre.
Egy héttel késõbb erõs görcsökkel vittek kórházba,
kiderült, benn maradt egy kis lepénydarabka.
Újból mûtét. Leírhatatlan érzések.
Fél év kihagyást javasolt az újbóli próbálkozáshoz, ami januárban telt le.
Azóta minden hónapban reménykedem, hogy hátha...
Verset is írtam már ezekrõl a dolgokról, majd
behozom és megosztom Veletek.
A történet nem is röviden, ennyi.
Ha ebben a hónapban is megjön, akkor felkeresek
Bp-n egy másik orvost, nézzen meg, maradt-e valami
szövõdmény.
Veled mi a helyzet, mióta próbálkoztok?
Ancsi