Hát csajok! Én elkezdtem visszaolvasni, de szerintem a héten már nem tudnék írni, ha tényleg mindent elolvasnék. Így csak átfutottam az oldalakat.
Manó!
Lili a babakocsiban még fektetve van. De már én is próbáltam emelni, de nagyon magasan van a köv. fokozat. Szóval maradtunk a fektetéses módszernél. A hordozót csak akkor teszem bele, ha kocsival megyünk valahova, és Lili elaludt út közben.
Brandtner!
Én Szabó dokinál szültem, és meg voltam vele elégedve. Figyelmes volt, és türelmes. Segített a helyes légzésnél szülés közben. Nekem bevált.
Szóval olasz.
Lili az odautat fantasztikusan bírta. Aludt, evett, meg egy picit fent is volt. 12 óra lett az út.
Az egy hét alatt viszont eléggé nyűgös volt. Állandóan kézben akart lenni. Ez nekem elég nehéz volt, mert egyedül voltam délelőttönként erre a feladatra, mivel apa edzett. De a kinti levegőn nagyokat aludt. 1600 méteren voltunk. Viszont az alvásokat napközben megzavarta az, hogy menetrendszerint 2-3 felé jött egy kis eső, ilyenkor fel kellett menni, és olyankor nem volt egy leányálom. Este is mindig rákezdett.
A fürdéssel voltak problémáink, mert nem vittük a kiskádat, és a mosdó dugója meg nem zárt rendesen. Így folyt a víz folyamatosan, és így fürdettük a csajt. De ezek 2-3 perces fürdésekre rövidültek.
Ilyen magasan már nem volt akkora kánikula, mint itthon. 12-16 fok volt többnyire, de verőfényes napsütés, így azért melegebbnek éreztük a hőmérsékletet. Kellemes volt az idő.
Sokfelé nem mentünk az egy hét alatt. Mondhatni semerre, mert én nem bírom a szerpentineket, és innen csak olyan úton lehet eljutni bárhova is.
Hazafelé viszont kész katasztrófa volt. Alig aludt a csaj, viszont jó sokat sírt. A végén már annyira, hogy el is aludt, mire hazaértünk.
Szegénykém.
Majd képet kicsit később teszek fel, mert már éhes a leányzó. Megyek etetni.
Szép napot!