Krisztinka! Én se vagyok ám mindíg ilyen optimista, de nevelem magam rá. Bár nagy pofonokkal jár, de azért mégiscsak könnyebb és jobb is abban hinni, hogy rendben menek a dolgok. így az ember nagyon tud örülni, a pesszimizmus meg elveszi az örömöt az embertől és helyébe adja a lehangoltságot és aggódást. Régen marha pesszimista voltam, meg magamat is utáltam, bénának tartottam. Szerencsére a párom és a főiskolai önismereti és egyéb csoportok "meggyógyítttak".
Szóval mindenkinek optimizmusra fel!
t.kriszti! Ott baba lesz szerintem! a görbéd is szebben alakul mint szokott nem?
Hú, Andi nem semmi a mai napod. De jól van a kisfiú ugye?
Hát fogyókúra ügyben nem tudok állást foglalni, azonban szivesen vennék hízókúrás ötleteket!
Szentendrét, mint volt Budapesti lakos én is nagyon szeretem, olyan romantikus és olyan jó a marcipánmúzeum! Volt nagy biciglis kalandunk is!
Vagy négyszer próbáltuk megtenni a biciklis útvonalat oda, mikor végre egyszer sikerült.
Első alkalommal az én biciklim lett deffektes.
Második alkalommal a páromé.
Harmadjára szegény párom figyelmetlenségből bele halytott egy gödörbe és sajnos nem csak a bicikli lett tropa, hanem ő is.
Negyedjére végre eljutottunk