Sziasztok!
Jajj, lányok, köszönöm szépen a dícséretet Máté nevében is.
Annyira drágák vagytok! Én meg csak hébe-hóba írogatok.
Nem tudom, másnál, hogyan ment ez, én még mostanában kezdem érezni, hogy talán belejöttünk a babázásba. Aztán mire ez az érzés elhatalmasodna, történik valami...
Ma is volt egy kis pánik. Reggelre lett két pötty az arcán, mentünk be az ambulanciára, vérvétel, de rendben volt minden. V.szeg csak alvás közben szerezte a kis pöttyöket. Ilyenek rajtunk is szoktak lenni - pici piros. Amikor bekerültünk, akkor olyan foltjai voltak, mintha anyejegyek lennékek, csak lilás színűek, mint a véraláfutás, ha megütjük magunkat. Ezt nem tudom írtam-e már. Bár nem gyakori dolog, de jó, ha tudtok róla, hogy ilyen van.
Chestikém, örülök, hogy jobban vagy! Kicsi Nikinek millió gyógypuszi ezúton is!!! Körömvirágról én is jókat hallottam, kisebb sérüléseimet kezeltem vele, és valóban jobban-szebben gyógyul. Máté karmolásait is azzal kenegettem, amikor még pici volt.
Ugye, milyen jóképű?!
Áááá, nem is vagyok elfogult... Már két menyasszonya is van.
Zsókuci, látod, máris oda vannak érte a lányok!
Lukrécia, klassz a vonalzód!
Kitartás róka komához. Hihetetlen most, de el fog múlni.
Juci, minden rendben lesz!! Drukkolok!
Bibike, bár nem vagyok lányos anyuka
, én úgy tudom, hogy még a kórházban érdemes berakatni a fülbevalót (vannak nővérek, akik foglalkoznak ezzel) v. az első néhány hétben belövetni, mert akkor még nem piszkálja ki könnyedén.
Benszi, csini pocód van már!
Én is mindig tele vagyok foltokkal.
Naposoldal, hát igen, van étvágya a kisembernek. A kórházban sem volt igazán gond. Az elején nem kellett neki az adagja, de utána belejött.
Mot, ha jól érzi magát, felejtsétek már el azt a mérleget!
Csak idegeskedtek rajta. Nem nagyétkű a leányzó, és kész! Ki vagyok, akadva, hogy csak 80-120-at eszik a hercegnőtök. Máté már most 150 körül kajcsizik, reggelire bemegy általában a 200 is!
Tegnap voltunk mérekezni 5970 g, 60 cm.
Összehasonlításképpen egy születéskori kép.
Ho-hó, ébredezik a drágám. Fürdés és vacsiidő közeledik. Bár, lehet, hogy visszaalszik még, nehéz napja volt. Volt már olyan, hogy fél 4-kor elaludt, és mi ébresztettük 3/4 9-kor. Fürdés, vacsi, és fél 10-kor már aludt reggelig.
Tényleg! Dicsekedtem már, hogy végigaludj az éjszakát?! Bizony!! El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig!
Alvássak kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy azt a babát, akit altatni kell, át lehet-e szoktatni az önálló alvásra? Ha igen, hogyan?
Hűű, de telhetetlen vagyok.
Nem elég, hogy alszik, még erre is vágyom! Be kell látnom, már egy 6 kilós babát sem könnyű cipelgetni, mi lesz később?
Közben apa készített vacsorát, azért vagyok ilyen jól el.
Még mindig táppénzen van.
Külön szobában alszunk, de napközben foglalkozik a gyerkőccel. Máté eleinte bizalmatlan volt vele, most már megismeri. Jókat vigyorognak együtt.
Na, most már tényleg lépek.
Sok puszi mindenkinek!!!