Sziasztok lányok/asszonyok!
Látom nincs még új baba. Na, nem sok idő, és az is meglesz.
Kérdeztétek a szüléstörténetem. Hát nem egy nagy kaland. Azt tudjátok, hogy 5 óra körül ment el a magzatvíz. Persze fájások sehol. Telefonáltam apának, lefürödtem, kb. 6-ra bent voltunk a kórházban. Ott elintézték a papírokat, átöltöztem, elfoglaltam az ágyam, és 7 körül megvizsgáltak. Bő 2 újnyira voltam nyitva még mindig, és buroksapkát kellett repeszteni. NST, ami nem mutatott fájást. A baba még mindig nagyon fenn volt, amit a szülésznő meg is jegyzet a dokinak, de ő csak annyit mondott, hogy nem vészes. Nem tudom, nem e csak miattam mondta.
Kaptam oxitocin szurit, hogy legyenek fájások.
Lettek is pár perc múlva, egyből 3 percesek.
Mivel a szobába api nem jöhetett be, a folyosón, fapadokon vajúdtam.
Pedig mondtam a szülésznőnek, hogy már 2 perces fájásaim vannak.
Ja, azt nem mondtam, hogy pont az én dokim volt ügyeletes.
Innentől kezdve nem tudom, hogy telet az idő. Végül előkerült megint a szülésznőm, NST, ahol megjegyezte, hogy nem nagyok a fájásaim.
Igaz, utána megbeszéltük, hogy a gép nem mindig mérvadó, pl. ha kisugárzik a derékba. Na, nekem pont ez volt.
Végül beöltözhetett apa, és onnantól már a szülőszobába vajúdhattam. " perces fájások mellett borotváltak, kaptam beöntést is, ami nem hatott.
Apa végig masszíroztam a derekam, ami hiper-super jó volt megint. Ennek ellenére sokkal nehezebb volt az egész. Talán azért mert fent volt a baba, talán mert nagy volt, vagy mert beteg voltam előtte, és nem éreztem elég erőt magamba.
Mindenesetre kellett a dokinéni segítsége. Ő is nyomta ki a babit. Mikor mondta, hogy a következő fájásra meglesz, nagyon örültem. De mégse lett meg, mert kicsi gátmetszést vágott. Jót akart, gondolom, hogy ne legyen nagy sebem. Végül tovább vágott, és akkor meg is lett Olivér.
Nehezen tudták leszívni az orrát, mert erősen tiltakozott az én kis manóm.
Amikor pedig a mellkasomra tették, egyből felemelte a fejét, amitől persze mindenki el volt ájulva.
10/10-es Apgar értéke lett.
Apa kiment vele a csecsemős szobába, amíg engem elláttak.
Így aztán Kriszti nekem is nagy sebem lett. Arnikát szedtem, meg egy másik homeós bogyót. Lillával hetekig fájt nekem is a sebem, de most már a kórházban elmúlt. Talán épp a bogyók miatt, szóval érdemes szedni, még most is, mert fájdalomcsillapító is.
Ami viszont az én gondom, hogy erősen vérzek még mindig. Ráadásul löketszerűen önt el, ami nagyon kellemetlen, és félek, hogy nem is normális.
Tejcsi van, Olivér szépen szopik, sokat alszik. Most kedden pont annyi volt a súlya, amennyivel született. Már az első naptól kezdve levegőzünk, jókat alszik kint is.
Rengeteget mosolyog, ami nagyon szívet melengető.
Lilla rajongása változatlan, bár vannak érdekes megnyilvánulásai, szerencsére nem Olio felé.
Inkább az okoz gondot, hogy távol tartsuk tőle.
Ágota, ha majd megint meleg lesz, szerintem nem muszáj rugit adni rá. Elég egy bady is, max. egy vékony takit dobsz rá. Mi babagamiztunk a nagy melegbe.
Szeri, sajnálom, hogy az első idők nem mennek könnyebben nektek. Viszont tényleg tündéri Bali baba!
Sokat nézegesd, azt emlékeztet, hogy megéri!
Kitartást, és mielőbbi jobbulást!
Krissz, ezt neked is kívánom! Nagyon rossz érzés a gátseb. Emlékszem, én még bőgtem is anno miatta.
Adri, a te babád már elég nagy! Hogy repül az idő!
nemsokára kinövi a hasfájós kort, és akkor könnyebb lesz.
Szopiztatós anyukák, ti ugyanúgy esztek mindent? Kávét cappucinot isztok?
Porsi, Ákos baba kívülről és belülről nézve is csodaszép!
Hajni, csatlakozom a többiekhez! Nagyon csini vagy!
Meri drukk a házhoz, bár talán már nem jöhet semmi közbe. (kopp-kopp)
Leendő kismamik, sok sikert, sokat gondolok rátok is, remélem mihamarabb pozitív tesztet látunk, még ha orvosi segítséggel is!
Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek a kedves szavakat, amikkel a csemetéimet illettétek! Nagyon jól esett.
Ami a fittségemet illeti........ mint Makóhoz Jeruzsálem.
Mennem kell, bocs akinek személyesen nem írtam, de mindenkire sokat gondolok! Puszi!