sziasztok,
köszönjük a jókívánságokat mindenkinek, nagyon jól esnek!
ma már tök jó a kedvem-kedvünk, mert Laura a régi. szó szerint. tartja a kórházban ultrán borult napirendet {eddig}, átaludta az éjszakát, és el tudott egyedül aludni. juhhhéj !
ettől nagyon féltem, mert bent végig együtt aludtunk, egy ágyban, volt, h. a karomban v. a mellkasomon volt képes csak elaludni, meg szegénykém egyfolytában a nyakamban csimpaszkodott, annyira félt mindentől. ez alapból szintén nem jellemző rá, inkább megy és rombol..
. tegnap egy kicsit -érthetően- össze volt még itthon zavarodva, de a fürdetés már jól sikerült, és a kiságyban is simán elaludt.
szóval:
szombat este mentem lánybúcsúba, ami egész jól indult végülis, de 9-körül írt apája sms-t, h. Laura kihányta fürdetés alatt az 5 órás főzelékét, nem vacsizott, és elaludt, de ne izguljak, nincs semmi baj.
én azért izgultam, és 10-kor hazajöttem. itt matekoltunk mi legyen, végülis éjfélkor kivettem Laurát megszoptatni, h. vmi folyadék legyen benne legalább. evett egy picit, de nem akart visszaludni, nyüüglődött, és a végén kihányta a kiságyban.
aztán a karomban
aludt el, nem engedte magát letenni. gyanús volt, h. vmi nem stimmel..
reggeli sinlacot szintén kihányta, majd később a gyümölcsöt is, irány Heimpál ügyelet. közben amúgy elég jó kedvüü volt, ezzel nyugtattam magam, h. semmi komoly. próbáltuk itatni, az benne maradt. az ügyeletről hazaengedtek egy rakás jó tanáccsal, de mondták, ha még 1x hány, irány a kórház, befekszünk.
ebéd kihányva, mentünk vissza. én semmi cuccot nem vittem úgy rohantunk, csak Laurának pelenkát meg takarót.
ott megvizsgálták 3-man, meg mellkasröntgen - ezeket elég jól viselte Laura. aztán vért vettek, meg bekötötték neki a branült, meg vettek pisimintát. a szúrkálásnál nagyon eltörött neki a mécses szegénykémnek, nem értette miért bántják.
kiszáradásközeli állapotban vették fel.
szóval első este ment neki az infúzió, ami állandóan leállt. én végig tartottam az ölemben, meg a mellkasomra fektettem, mert csak úgy maradt meg. az volt a gáz, h. állandóan leállt, ahogy megmozdultunk, csengő a szobában semmi, és mindig kiabálnom kellett a nővérnek, h. igazítson rajta. közben megint hányt Laura, mert próbáltunk neki egy picit enni adni. Apája egy darabig ott volt velünk, addig ő szólt, majd olyan éjfél körül elment. egész éjjel bambultam azt a szart, mert a felénél már tényleg 2 percenként állt meg. a leggázabb reggel volt, amikor Laura felébredt, és le kellett fogjam őt, mert hát mászni infúzióval nem lehet. de mindegy, túl vagyunk rajta.
szegénykém nagyon kikészült idegileg már az első nap ettől, mindentől-mindenkitől félt, csak lógott a nyakamon. hétfő délután és este egy-egy irtó nagyot és büdöset kakilt, szó szerint nyakig. kedd reggel megint. na ekkor végre elküldték tenyésztésre, aztán mondták, h. rotavírus. és mi meg maradjunk karanténban, ergo 3 x 3 méteres szobában egy mászó babával.
na ez volt a legnehezebb. mondjuk du. nem bírtam és kikéredzkedtünk sétálni babakocsival, azt lehetett.
állandóan figyelni kellett, h. mit és mennyit eszik és diktálni a nővéreknek. kedden szerintük nem evett-ivott eleget Laura, {szerintem igen} megint infúzió. ekkor nagyon megkínozta őt egy brutálköcsög éjszakás nővér, és 1,5 óra kínzás után ordítottam vele, h. ezt MOST hagyja abba, mert a gyereknek többet segít, ha alszik, mint ez a szar. de tényleg Laura annyira sírt már, h. elpattantak a hajszálerek az arcában, és tisztára el volt torzulva.
ahogy kiment, Laura szegénykém beájult, aludt végre. az lett a megoldás, h.ez kínzómajom nővér lehívott vkit a fenti belgyógyászati szintről, aki érdekes módon úgy kötötte be az infúziót, h. Laura nem ébredt fel, és érdekes, a csepegés sem állt le.
aztán még szerdán is nyakig fosta magát egy párszor, de már csökkent mennyiségben és számban az előzőekhez képest, meg kapta a Normaflor-t, és "eleget" evett-ivott. végül csütörtökön hazajöhettünk végre.
amúgy ezen a brutálszemétládán kívül mindenki irtó kedves,aranyos és segítőkész volt, nővérek és orvosok is.
mondjuk mi privát szobában voltunk, nem zavart senki, szerintem sokat segített, h. nem kattantunk be teljesen..
és viszonylag hamar hazajöhettünk, bár nekem egy örökkévalóságnak tüünt a nem alvás, meg az, h. az én barátkozós, mosolygós babám 4 nap alatt idegroncsnak tüünt. szerencsére ennek már ma nyoma sincs
már csak hízókúra vár rá.
hát kb. ennyi, kicsit hosszúra sikeredett, de a lényeg a lényeg..
amúgy megdöbbentő, h. voltak bent anyukák akik ilyen 5 ágyas szobában voltak, ahol anyának nincs ágy, és széken ültek egész éjszaka. volt aki már 1,5 hete bent volt.
mondjuk ez is tök jó, h. anya ott lehet, mert amikor mi kicsik voltunk még üvegfallal volt elválasztva anyuka a gyerektől, pl. amikor kivették a mandulámat.
mindjárt reagálok a többi dologra is.
M.