Sziasztok!
Úgy néz ki, hogy most van egy kis idõm és gondoltam bepótolom az elmaradt szüléstörténetemet:
2003.február 20. csüt.
Ctg-re kell mennem, meg orvosi vizsgálatra. A ctg jó, fájástevékenységet nem mutat. Az orvosi vizsgálat szerint szûk kétujjnyi a méhszáj. Az orvosom megnézi a magzatvizet: normális. Elmondja, hogy a vizsgálat okozhat kisebb-nagyobb fájásokat. Megbeszéljük, hogy másnap -a terminus napján- újra ctg-re kell menni, és ha lesznek fájások esetleg megrepeszti a burkot..
Éjjel 11-tõl egyig rendszertelen, viszont annál hevesebb fájásaim vannak. Még nem merem Zalit ugrasztani, úgy érzem, hogy ez még nem az igazi szülés kezdete.
Kettõkor sikerül elaludni, de már 5-kor fent vagyok..asszem be vagyok tojva.
2003. február 21.
A délelõttre várom Jovikát (nõvérem), õ lesz a bébiszitter. Zali reggelit készit, de nem tudok enni..inni kéne inkább vmit
Továbbra is vannak fájásaim, igy már majdnem tuti, hogy ma baba lesz!
11-kor elindulunk, fél egyre beszéltük meg a randit a dokival. A szülésznõm ma ügyeletes..minden klappol.
A gyerekek izgatottan köszönnek el, mondtuk nekik, hogy ha minden igaz ma eggyel többen lesznek. Tominak lelkére kötöm, hogy viselkedjen rendesen, legyen okos nagy fiú, segitsen Jovinak mindenben. (Igy is volt!)
Útközben rendõrök állitanak meg, totál kivagyok..miért pont most, hagyjanak már békén! Zali lerendezi õket-szülni megyünk, igy a rendõr nem kekeckedik..bár szeretett volna. Hiába, na, csak hónap végén járunk..
Megérkezünk a kórházba, felteszik a ctg-t, a 20 perc alatt 3 kellemes fájást "produkáltam", bár még mindig rendszertelen. Jön az orvos, megvizsgál: a méhszáj tegnap óta tovább nyilt, már 2 és fél ujjnyi,a baba még lejjebb jött-totál be van illeszkedve, igy megbeszéljük, hogy nem enged haza, mert biztosan vissza kellene ma már fordulni.
1 óra van, burkot repeszt. A baba szivhangja remek, az enyém már nem annyira
Izgulok! Atya ég, én ma szülni fogok!!!
Felveszik az adataimat, Zalit elküldik a betegfelvételre, közben befut anyám, õ is dolgozik ma. Igy mikor a férjem visszér, elkiséri a leendõ szobámba a cuccaimmal.
Engem ezidõ alatt "elõkészitenek": beöntést kapok, gyûlölöm. Le nem borotválnak, én már ezt a részét megcsináltam az elõkészitésnek..
Amig a klotyó elõtt sétálok, az egyik szülõszobában felsir egy kisbaba..jajjj, bár már én tartanék itt!! A hasam görcsöl..nem vagyok 100% -ig biztos abban, hogy ez fájás-e vagy csak a beleim tekeregnek..Fáj és húz, hogy fogom kibirni, ha igazán beindul??? De megnyugszom: amint kiürült a sok viz, jobb lett. Igaz, mintha rendszerezõdnének a fájások...15 perc alatt 3*..ez már 5 perces!!!
14 óra, véleményem szerint kész vagyok, mehetek tusolni. Végre!
A jó forró viz is megteszi hatását, mintha sûrûbben kellene megállnom és jó mélyeket sóhajtoznom..bizony, most már 2 percenként jönnek a fájások. Miután letusoltam, megvizsgálnak, hogy van-e vmi változás.
Van!! Már 3 ujjnyi és teljesen felpuhult a méhszáj...
Átmegyünk a szülõszobába, ott vár Zali..összemosolygunk és bátoritóan megszoritja a kezemet.Itt van velem, nagy baj már nem érhet
Labdára ülök, felteszik a ctg-t, de 10 perc után inkább inkább lefekszem, igy jobb. Most már nagyon sûrûn jönnek a fájások..igyekszem nyugodt lenni és jól lélegezni. Jól van, nem felejtettem még el, hogyan is kell csinálni
Megy ez!!
15 óra, úgy érzem, hogy kakilnom kell, a következõ fájás után megnéznek: 4 ujjnyi. A szülésznõm azt mondja, hogy ne nyomjak, csak hagyjam, hogy a baba feje nyomódjon..ne izguljak, olyan puha a méhszáj, hogy az nem akadály a fej elõtt, szépen el fog tûnni.
Nehéz persze megállni, hogy ne nyomjak. És egyszercsak, mikor már úgy érzem, hogy a fájásoknak nincs se eleje, se vége, érzem, hogy a fej már a hüvelyben van..Itt már persze nyomnom kell, mindent bele!! De csak lassan, hiszen gátvédelemben szülök, nem akarok repedni..
Érzem, amint a baba feje megjelenik...és ekkor elmúlik a fájás..Na, ne!! Ezt már tényleg nem lehet kibirni: itt vagyunk a célegyenesben, erre várjunk!! Az óra szerint fél perc sem telt el, bár szerintem volt az fél óra is, mikor érzem, hogy jön az újabb fájás: egy lassú, de bazi nagy nyomás és kint van!!!
IGEN, 15. 34.-kor megszületett Váradi Márton Dávid, szerelmünk legújabb gyümölcse
A férjem könnyezik, én bõgök. A baba felsir
A hasamra teszik: Istenem, de jó, hogy itt vagy Marcika! Elöntenek az érzelmek, hol sirok, hol meg nevetek..olyan finom és puha a bõre. Megnyugszik, abbahagyja a sirást és megpróbálja a szemét nyitogatni. De cuki!!
Leveszik a pocakomról, Apa elvágja a köldökzsinórt, nagyon szakszerû, na, ja, van benne már gyakorlata.
Marcit elviszik, Apa elkiséri, le/megmérik, megvizsgálják.
Nekem meg már ott van a kijáratnál a méhlepény, két nyomás és az is kijön. Tökéletes, még én is megnézem. Lemérik a lepényt is, 70 dekás..
És most jön, ami nagyon utálok, a feltárás..Jaj, ezt már nagyon nehezen viselem, bár anyám ott van, fogja a kezemet. Minden rendben. Megérkeznek a Fiúk is: Marcika 3950 gramm, 53 cm hosszú, a feje és a mellkasa 38 cm-s. Apgár:10/10. Egyszóval: TÖKÉLETES
Szépen lassan mindenki kimegy, (anyámnak le kell mennie, mert 18 kismûtétesük van,sok a munka..a szülésznõm is osztályos, csak ideiglenesen cserélt vele az egyik ügyeletes szül.nõ), csak mi vagyunk együtt. Marcit mellre teszem, nagyon érti a dolgát
Még egy kicsit ismerkedik velünk, majd lassan elalszik..Imádnivaló, ahogyan szuszog, ahogy idõnként mosolyog. Neki is van grüberlije
Családi hagyomány!! Apától örökölték a gyerekek. Csuda szép, tiszta hurka, a pofija is kerek: toka, toka hátán..
Nekem szépen jönnek az utófájások, lassan ez is 5 percessé válik, eleinte azon röhögünk, hogy még egy gyerekünk lesz, de 3/4 5-kor már kiküldöm Zalit a pulthoz, hogy most már nagyon fáj és szerintem sokat vérzek..Megnyugtatják, hogy ez ilyenkor teljesen normális..Már nagyon várom a szülésznõmet, anyámat hiába hivjuk, lemerült a telefonja.
Fél 6: mehetnénk a szobámba, csak ne fájna annyira a hasam. Befut a szül.nõm, megnyomja a hasamat és vmi brutális menyiségû vér dõl ki belõlem..Az arcát nem látom, de érzem, hogy vmi nincs rendben!! Orvosért rohan, Zali kezébe nyomják a babát..meg akarom nézni, hogy mi va, de Zalán rámszól, hogy feküdjek le, ne nézzek oda!!
Basszus, tudom, hogy mi ez: atóniás vérzés!! Kezdek rosszul lenni, eleinte a pániktól, majd a vérveszteségtõl.
Azonnal bekötnek infúziót, egy ampulla oxitocin közvetlenül vénába, 2 az infúzióba. Kirángatják a lepedõket alólam, azért csak odanézek: bár ne tettem volna. Zali szerint legalább másfél-két liter vért vesztettem..A vérnyomásom lezuhan, és magamban fohászkodok, hogy ne itt és ne igy..fekszem kiteritve a szülõágyon és belül zokogok, rettentõen félek!! De mintha kezdenék jobban lenni. Zalán szeme aggódást tükröz, én rámosolygok: nyugodj meg Édes, jól vagyok!! Mintha nem lennék elég meggyõzõ..
Szépen lassan rendezõdik a vérnyomásom, a méhem is mintha kezdene összehúzódni..
7 óra, megpróbálkozhatok a felkeléssel, mennék már tusolni. Szép lassan, komótosan, minden OK, nem szédülök. Bemászok a tusolóba, van egy padka, odacsücsülök, inkább ülve tusolnék. Belenézek a tükörbe, mint a mosott sz*r..Zali és a szülésznõ két oldalról vigyáznak, beszélnek hozzám, de mi a franc ez?? Alig hallom amit mondanak, zúg a fülem, nyúlnak értem, de én már legközelebb csak egy bazi nagy pofonra eszmélek.
Fekszem a tusoló földjén, alattam vmi lepedõ féle, Zali a lábamat emeli enyhén szólva sápadt arccal, a szülésznõm pedig szólongat..Itt vagyok!! Gyorsan összekanalaznak, hordágyra tesznek és irány a szobám.
Megtiltják, hogy felkeljek, igy anyám inkább itt alszik velem..már csak a lelkiismeret-furdalása miatt is, hiszen neki senki sem szólt, hogy mi van velem..
Lassan megnyugszunk, nehéz nap volt. Zalán nehéz szivvel elindul haza-várják a gyerekek, de tudja, hogy most már nem lehet nagy baj, hiszen osztályon vagyok..
A baba egész sokáig kint marad velem, de az elsõ éjszakáját nem töltheti kint, igy 11 után anyu elviszi.
Én meg kicsit kiborulok, valahogy fel kell dolgoznom ezt a sok mindent, ami ma ért engem..
Éjjel 2 körül sikerül elaludnom.
Másnap felkelhetek, lassan visszatér belém a szin, meg minden. Igen, azt hiszem jobban vagyok, már nem lesz baj!! Fáradt vagyok, nehezen mozgok, de minden nappal egyre jobb lesz
Marcit ettõl a naptól kezdve nem engedem ki a kezeimbõl, minden éjszakát velem tölt. A kezdeti 10 dekás fogyás után gyors gyarapodás következik, haza már 4 kg.-osan hozzuk. Az éjszakák nyugodtan telnek, este 11-kor szopizik és legközelebb vmikor 2 és 3 között, majd 6 körül. Napról napra szebb
A tesók imádják, Kari agyon dédelgeti, igazi pótanyuka
Mi pedig büszkén nézegetjük, ölelgetjük és meghatódunk minden kis mosolyánál...
Hát ennyi:
Verus
