Szép jó reggel!
Halkan kell pötyögnöm, mert párom még alszik, de olyan k...va hangosak a billantyűk.
No, Zsófi, Neked mégegyszer köszi a tanácsokat, infókat, úgy örülök, hogy beszéltünk.
Eldönöttem, nem szedem be a bogyókat...én is hiszem azt, hogy nem véletlenül történnek úgy a dolgok, ahogy...ha így fekszik, így fekszik. Nem is nyavalygok többet miatta. (bár ma jön tesóm, és tuti belém akarja majd tukmálni a bogyeszt)
Zsófi egyébként is mondta, hogy lehet, hogy most már többet ártanék vele, mert ha elkezdene forogni, esetleg rácsavarodhat a köldökzsinór is....szóval maradjon minden úgy ahogy a természet és Emma elrendelte.
Cumi.
Lányok, én még alsótagozatban is szoptam az ujjam, számomra ez volt a megnyugvás. Komolyan. Már az oszt.főnököm szólt rám.
De szerintem - Andival egyetértve -, a gyerek tudja, hogy mi a jó neki és annyira más mindegyik, kinek ez, kinek az válik be.
És ha cumi kell, hát legyen cumi. Nem azt mondom, h. rá akarom szoktatni a cumira, de ha úgy jön ki a lépés, én ezen nem akarok görcsölni. Ha meg megtalálja az ujját, akkor neki egyszerűen arra van szüksége. A lényeg úgyis az, hogy nyugodt legyen az a gyerek. Nem?
Ha mondjuk választani kéne, akkor én is az ujjat választanám. Én már csak tudom. Isteni.
Na de ezt elmesélem. Képzeljétek, mikor még szoptam az ujjam (12 éves lehettem), a nagypapám kitalálta, h. éjszakára kesztyűt húz rá és leköti. Na de velem nem lehetett kitolni, rafkós voltam. Szépen szájjal kikötöttem, levettem. Reggel pedig visszabűvészkedtem és büszkén mutattam, h. nézd papa, ügyes vagyok? Erre ő csak csóválta a fejét, h. hát igen, oké, na de akkor mi volt éjszaka az a cummogás, amit hallott...
Szóval ilyenek a gyerekek, megkeresik azt, ami számukra a legjobb!
Még annyit, h. Emmával álmodtam. Császárral született:)
Puszi
Niki