Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a névnapi gratulációkat!
Élünk, bár...
A múlthéten megkíséreltem, hogy utolérjelek titeket, de reménytelen. A tali óta még csak olvasgatni sem volt időm. Csak rá-rápillantottam a topikra. Átgörgettem, s megnéztem a képeket és rohantam is tovább. Szerda este, mondván, hogy behozom lemaradásom, csak a 131-es oldalt tudtam átolvasni, meg kijegyzetelgetni, aztán annyi. Egyszerűen semmi időm. Bala mellett lehetetlen gép mellé ülni, meg nem is akarok, hiszen akkor tőle veszem ele azt a kevés időt is, amit vele tudok tölteni itt a zűrzavaros időszakunkban. Az esték pedig pikk-pakk elszállnak és hulla vagyok. És akkor most tanulás szintjén még csak nem is aktiváltam magam két hétig
Pedig már negyon rá kellene feküdnöm a dologra, nem kellene az utolsó pillanatra hagynom. Reggelenként mindig olyan optimista vagyok, hogy óó milyen hosszú még a nap, mi mindent meg tudok majd csinálni. Aztán ... Így, hogy legkevesebbett itthon vagyunk, itthon szalad minden. Képtelen vagyok utolérni magunkat. A pakkjainkat már ki sem pakoljuk, mondván két nap múlva úgy is megyünk vissza Anyuékhoz vagy Anyósomékhoz. Pénteken háromszor fordultam Balával zuhogó esőben a kocsihoz a 4. emeltről, hogy minden lekerüljön a kocsiba, amit magunkkal akartunk vinni. Mire mindent bepakoltam hulla voltam, Bala meg nyűgös. És erre a "mi autónk" nem indult. Meg sem nyekkent. Az aksija feladta a szolgálatot. Ekkor volt 10:30 és nekem 12:00-re kint kellett lennem a cégnél, úgy hogy közben Balát átadom Anyumank. Alig voltam ideges. Szegény Anyumat kellett beugrasztanom értünk, hogy mozdulni tudjunk valahogy. Balát 3/4 órát szórakoztattam a kocsiban, hogy ne üvöltés legyen a várakozásból. Még jó, hogy volt nálunk egy cicabáb meg egy ugrálós kacsa. Zuhogó esőben a kocsiban különféle storykat kitalálva báboztam, énekeltem más-más hangokon Lelkemnek vagy 1/2 órát, s közben azon izgultam, hogy kiérek e így időben a céghez. Hát nem, 1/2 órát csúsztam, de nem volt gond belőle
(megjegyzés: nem dolgozás miatt mentem). Bala pedig végig kacagta a várakozás idejét, s utána egy jót aludt
Tündéri minden Mackó, Tesó, Anyuci és Apuci a képeken!
Elnézést, de most csak így utólag mindenkinek Boldog Szülinapot és Boldog Szülinapocskákat!
Balázsnál kb. egy hete volt egy korszakváltás. Mintha három gyerek energiája bújt volna bele. Először azt hittük, hogy egy kivételes állapot azon a napon, hárman is kevesek voltunk rá. De nem.
Állandósult az állapot! Egész nap pörög, de olyan fordulatszámon, hogy az hihetetlen! Olyan dolgokat tud kitalálni a huncutságával és a rosszcsontságával, hogy néha nem hiszek a szememnek. Ő pedig süket alakot játszik állandóan. Hiába szólunk rá, hogy Bala neeeeeeeeeeeeeeeem! Csak csinálja tovább, s közben huncutmód kinevet, s próbálj meg ilyenkor következetes lenni! Nagyon nem egyszerű!
Néha már teljesen kétségbe esek, hogy most mit tegyek? Laposra nem verhetem, ellenkezik az elveimmel. Azt nem mondom, hogy nem kapot már taslit a kezére, mert kapott (pl. amikor furulyával kergeti a macskát és ha a macska nem elég gyors, akkor simán koppan a fején a pikula
), de ilyenkor is csak rámnéz és simán kiröhög. Nem maradt más, hogy felvittem a kiságyába és betettem gondolkodni, s ott hagytam. Szegénykém ekkor döbbent rá, hogy Anya nem viccel. Üvöltött rendesen, míg én msogattam. Aztán amikor elhallgatott, s csak hüppögött, felmentem hozzá és átbeszéltük a dolgot. Akkor úgy tűnt van foganatja a dolognak. De sajna nem. 1/2 óra múlva ugyanúgy kergette a cicát.
Egy héttel későbbi alkalommal pedig jön hozzám üvöltve, hogy bántotta a cica (rendesen megkarmolta a könyökét). De ebből sem tanult.
Mindenkinek mutogatja, s eljátsza a mimikával, hogy a cica morgott rá és megkarmolta.
A cicákat leszámítva nincs gondunk, bár huncutságok és a határaink feszegetése folyamatosan megy, de hát valahol ez a dolga most, hogy tanuljon és fejlődjön.
Csak a nap végére én teljesen lemerülök.
Legújabb hóbortunk, hogy ha meglátunk egy nénit, akkor visítunk, hogy "Néniiiiiiiiiiiiiiii". Mindez aranyos (nénik mosolyognak, hogy "De aranyos!"), mindaddig, amíg a néni nem jön be az ajtón, vagy míg el nem megy mellettünk. Mert akkor Balám hiszti rohamot kap és üvölt, hogy "Neeeeeeeeeeeem!" Plusz, ha elhalad mellettünk a Néni, akor megpróbáljuk sípcsonton rúgni.
Enni nem eszünk, csak egy-két megszokott dolgot. A múlthéten is próbálkoztam egy-ét újdonsággal, de naív voltam.
Marad a menün az almaleves, a rizs, a kukorica, a sültkrumpli, a rántotta. kakaó és a virsli. Kb. ennyi, amit megeszünk. Újdonságokra abszolút nem nyitott a lelkem. Na mindegy, néha vannak fellángolásaim és próbálkozunk.
Egész nap be nem áll a szánk
, bár megértéséhez külön szótár kell!
Én értem 95%-ban, vagy ha nem, akkor is elmagyarázza, hogy mire gondol, de másnak már gondja van a Balanyelvvel.
Csütörtökön pupillatágításos szemvizsgálatra megyünk.
Már a múlt héten mentünk 1x, de a dokinő rossz időpontott adott meg nekünk, így potyára mentünk.
Oka: Bala üvölt, ha süt a Nap. De nem kicsit! Már vettem neki egy napszemüveget, amit szerencsére hord is, ha süt a Nap, de megnézik, hogy mi lehet az oka. Plusz a szeme fehérjén van egy szürke folt, ami nem múlik. Remélem nem lesz semmi komoly gond. Egy kicsit parázok.
Jelenleg amúgy tiszta taknyosak vagyunk mind a ketten, Apa tartja csak a frontot az egészség terén.
A házikónk halad.
Már majdnem teljesen kivakolva. Csinálják a mennyezetet, majd a padlófűtést és jöhet az aljzatbeton. Addig nekünk ki kell találnuk, hogy hova milyen burkolóanyagot akarunk. Úgyhogy most jön a rohangálós része. S ettől már előre félünk. Kint voltunk a Construmán, s láttunk szépeket, meg jókat, de hihetetlen árakon.
Úgyhogy valszeg kompromisszumokra leszünk kénytelenek. Álmok vannak, de hát ... De azért nem féltem magunkat. Szépen lassan, de szépek leszünk, csak az ideg esz meg minket az árak miatt. Na mindegy.
Kertészkedtem is már, bár lehet, hogy a tegnapi eső kimosta a magjaimat.
Nem mertem ma átmenni, s megnézni. Egyelőre úgyis csak kísérleti alapon ültettem egy pár dolgot, hogy mit szólnak a taljhoz. A nagyobb kertészkedés majd csak akkor, ha már kint leszünk.
Úgyhogy ennyit rólunk.
Elnézést, hogy ilyen hosszú lettem és hogy reagálni nem reagálok, de azt hiszem feladtam, hogy utolérjem magam a tali óta. És még csak azt sem tudom ígérni, hogy majd mostantól követlek titeket. Azért remélem nem felejtetek el minket.
(Ja: fogyi: közelítek a -6kg-hoz!
)
Puszi: Timi
Ui1.: Edus! A talis "tesós" kép fantasztikus a fiúkról!
Ui2.: Balababaportal a napokban frissítve lesz, mégha hajnalig ülök itt, akkor is! Úgyhogy aktuális képeket majd ott találtok rólunk.
http://gportal.hu/portal/balababa/
csak velük szemben nincs mit bizonyítani.}
}
