Adri!!!
NAgyon örülök, h már otthon vagy! Sebes cici vagy akármilyen kisebb vagy nagyobb szoptatási dilemma esetére nagyon tudom ajánlani az LLL telefonon elérhető tanácsadóit. Igazán szakértők, nekem nagyon jól jött a megbeszélés velük, amikor már több hónap sikeres szoptatás után vmi betegség kapcsán nem akart szopni a kisbabám. Felderítettük az okát és megoldottuk.
De Neked ez megy, nagy örömmel hallom, csak a sebes mell nem lehet(ett) kellemes.
Mindent nagy szeretettel várunk, beszámolót, kérdést, képet!!!!!!!
Fioona, Hajni!!! Gyógyuljatok meg mielőbb!
Köszönöm a pocim nevében a dicséreteket!
Esztora, visszaintegettem a babádnak!
Drukk a 4D-hez! ++++... Istenem, Te is mindjárt 30 hetes leszel. VAgyis a babád! Repül az idő! Nektek is?
Meri, remélem, jól vagy!
Tegnap én se tudtam behozni a babanetet. Ilyenkor mindannyiunknak ugyanúgy nem jön be, vagy kinek igen kinek nem?
Ágota, esetleg megemlítheted a dokidnak, de ha ált. jó a vérnyomás, nem probléma, úgy néz ki. Azért csak egy megváltozott működésben vagyunk most, akárhogy is...
Szia Bodzi! Uh-ra mész? Kérünk majd beszámolót!
Arwen, és a kis koraszülött baba teljesen rendben van? 27. hét az nagyon korai! A leírásodból úgy tűnik, minden rendben. Jó egészséget kívánok nekik így ismeretlenül is!
A tegnapi fáradt-mérges állapotomban összekevertem a külső és a belső méhszájat, nem emlékszem, azt kérdeztem-e, h a belső van-e nyitva. De úgy értettem, h a "komolyabbik". Na, sok értelme volt kivárnom azt az x órát, semmit se tudok.
Az jutott eszembe ,ha lesz még egy gyerekem, nem fogok orvoshoz járni vele (pocaklakó korában). Persze nem tudnám megtennik ,az a helyzet...
Ehhez képest ma is keveset pihentem. Nehéz, mert a lelkemnek kellenek a tevékenységek, de a testem már lehet, h mást akar. Közben meg azt gondolom persze, h kölcsönhatásban vannak, és fontos, h rendben legyen a lelkem, ne punnyadjak itthon, mert akkor egészében jobban vagyok.
Egy barátnőm, akinek szintén kisgyereke van és várják a következőt, mondta, h elutaznak pár napra kettesben a féjével, aztán meg majd hármasban is, mert ugye nyaralás úgyse lesz és utazgatás sem egy darabig. Most ezen tűnődöm, h mi mit csináljunk még ilyesmit, mert én ugye sétálni se tudok sokat. De lehet, h érdemes lenne vmi másfélét csinálni, mint itthon lenni, mert aztán úgyis az jön egy jó ideig. Van vkinek vmi tuti ötlete, h lehet úgy kikapcsolódni, h ne terhelje magát az ember, de mégse otthon töltse az időt?
A könyv címe: Gyesen voltam New Yorkban, alcíme: Négy fal között két gyerekkel. Az alcím beszédes, az ajánlóból is ez a két sor: "...nem találtam egyetlen olyan kiadványt sem, amely félrehúzná végre a leplet a GYES-en töltött hétköznapok valóságáról." A szerző naplószerűen írja le második gyermeke születésétől első szülinapjáig az eseményeket, érzéseit. Meg van persze nehezítve a helyzete azzal, h kiszakadt a szokásos környezetéből, külföldön él, de hallottam vele egy riportot, ő is azt mondta, és én is azt gondolom, h a gondok egy része akkor is előjön, amikor az ember a saját hazájában, otthon van. Pl. az éjszakák leírása nagyon érzékletes volt nekem, amikor a baba ébred, az ember automatikusan teszi a dolgát. "Rájövünk arra, h ezentúl nincs pihenés, nyugodt álom és láblógatás. Amikor felébresztenek a gyerekek a legmélyebb álmomból, akkor úgy érzem, h hirtelen egy hatalmasat dobban a szívem, kitágulnak a pupilláim, és felmegy az adrenalinszintem (...) jönnek mennek a a gondolatok a fejemben, h mit kell csinálnom. Mi lesz a következő lépés, h vissza tudjam altatni a gyerekeket. Ez soha nem volt így, amíg nem voltak gyerekeim..." És sok hasonló ilyen.
Nem könnyed, de nekem most ez kellett, mert megint hajlamos vagyok - a tapasztalataimmal ellentétesen is - nagyon
rózsaszínben látni a kisbabás időszakot.
Szeri, nem tudom, mennyit híztál, de rajtam a kórházból hazamenetel után 2 kg maradt csak pluszban, pedig megettem a kórházi kosztot és a plusz behozott kajákat is. (Úgy emlékszem vissza, h életemben ott ettem a legjobbakat. Anyósom hozott be befőttesüvegben levest, volt tányérom, én mégis csak úgy az üvegből töltöttem magamba, kapásból a fél üveggel...
)Ez persze biztos különleges mázli volt, de ha marad mondjuk 5 kg vagy több is, a szoptatással szépen le fog menni, tudod, találtam azt a cikket, h azért vannak rajtunk a zsírpárnák, mert eleink nem tudhatták, h rendszeresen jutnak-e majd táplálékhoz, és ott készleteket halmoznak föl azóta is a nők. De fel is használják őket rendszerint.
Porsika, elküldöd nekem a dogát? Nagyon kíváncsi vagyok!