Timocska,
Szabi eleinte gyakran dobta vissza a kaját, úgy kellett bánni vele, mint egy hímes tojással. Most már edződik, de időnként még meggyőz arról, hogy sok-sok tej fér a pociba. Nagyon ijesztő tud lenni. És pár percre rá jelez, hogy üres a poci
Ria,
Üdv itt
Várjuk apuci képeit.
Ha megnyugtat, vannak, akik inkább a szülésznőkre szavaznak. Az első szülésnél dokit nem is akartam választani, de azt mondták, nem "etikus" csak szülésznőt hívni. A gondolataimat erről nem részletezném. A másodiknál is addig éreztem jól magam, amíg csak a szülésznővel viháncoltam - a két fájás közötti pillanatokban. A dokim enyhén szólva rontott a dolgokon. Először még hallgatni is próbáltam rá, másodszorra meg szerettem volna, ha van annyi idő, hogy hallgathassak rá.
A szülés utáni depi nagyon rossz tud lenni. Még szerencse, hogy felismerted/felismerték. Nekem ehhez képest egy enyhébb volt, magamtól keveredtem ki, de nem volt túl egyszerű.
Ma nálunk tejcsorgós nap volt. Nem tudom miért, de folyton eláztam. Oda süllyedtem, hogy kiraktam a napra száradni a ruhát, hogy egy óra múlva visszavehessem, amikor megszáradt.
Ráadásul azt hiszem, megfáztam. Robi nagyon viccesnek találja, hogy bejön a jóidő, én pulóverben rohangálok és mégis megfáztam. Szegény Szabimacira többször ráhoztam a szívbajt, amikor tüsszentettem. Főleg szopi közben nem értékelte. Lehet, hogy az a fél pohár jó hideg víz tett be, amit a Praktikerben ittam. Vagy az a rakat tej, ami végigcsurog a hálóingemen, ahelyett, hogy Szabi pocijában végezné.
A jó hír viszont, hogy elsatnyult karizmaim ismét szépen látszanak, amióta Natit ismét fel tudom venni. Minden rosszban van valami jó