Andrea
egyszerre írtunk....
szerintem amit kérdezel az egyik legnehezebb kérdés. Én is minden 2 gyerekes "tapasztalt" anyuka ismerősömet kérdezgetem, ki milyen technikákat alkalmaz.
Az alap szitu, hogy akinek nincs pici korkülönbséges gyerek hada, az megdöbbenve és észt osztogatva áll a testvér terror kérdése előtt és úgy gondolja, a szülők valamit rosszul csinálnak (férjem rokonsága kioktatta múltkor páromat, hogy neveljük már meg a nagyot, mert ez nem normális - 8 év korkülönbséggel van 2 gyerek, másiknál meg 1 gyerek van - no komment). Szóval ők nagy okosan rászoltak Bálintra múltkor, hogy ezt nem szabad meg azt nem szabad és ígérd meg, hogy nem csinálod. Peraze gyerek fűt-fát ígért, aztán 5 perc múlva megint csinálta. Szóval picit meglepődtek, igazából nem is tudom, talán azt gondolták, hogy mi sose szólunk rá illetve hogy egy megígértetéssel megoldódik a probléma
Szóval ez az egyik oldal.
A másik oldal, ahol 2 pici gyerek van, meg teljesen természetesnek és normálisnak tartja, hogy igenis van ilyen és ez a normális. Bárkivel beszélek a témáról, hol erősebben, hol gyengébben, de azért valamuilyenszintű testvér bántás működik. Sokmindentől függ, de sztem főleg a kölykök jellemétől.
Bármilyen ezirányú beszélgetésemnek mindig az volt a konklúziója, hogy majd kinövik.
Ami persze nem jelenti azt, hogy hagyni kell és megjegyzés nélkül elnézni a másik irányba, de túl sokminden eredmény nem érhető el.
Mi már a leüvöltöm a fejét és ráverek a kezére szélsőséges büntetéstől, a szépen halkan megbeszéljükig mindent kipróbáltunk.
Egyik így hat, másik úgy, de nagyon tartósan egyik sem válik be.
Egy ideig bejött a felültetem a kanapéra és gondolkodjon, hogy szabad-e bántani (direkt nem egyedül a szobába zártuk, hanem ott szemelőtt együtt velünk, de mégis büntiben), aztán pár hét után ez már úgy nézett ki, hogy megtörtént az affér, gyerek szaladt a kanapéra automatikusan, kiabálva, hogy megyek gondolkozni kanapéra és megígérem, hogy soha többé nem bántom a Milánt
Egy barátnőmnek ideig óráig az jött be, hogy gyerek be a szobába, kilincs kívülről tart, gyerek benn tör zúz, üvölt, és addig hagyni benn, annyi percig ahány éves. Mi ezt nem csináljuk.
Van olyan ismerősöm, aki szerint sose bünteti meg, úgysem hat, de halkal-csendben tudatosítja mindig agyerekkel, hogy ez csúnya dolog, fáj a picinek és tessék bocsánatot kérni. Mondjuk ez az anyuka ismerősöm alapban egy halál nyugodt, halk szavú lány....na én nem ilyen vagyok. Én néha leüvöltöm ahajat a fejéről, bár én magam is tudom, hogy ez a világon a legnagyobb baromság tőlem, mert csak agresszívebb lesz a gyerek tőle és semmit nem oldok meg, csak mindenkit felhúzok vele. Dehát istenem, én is ember vagyok, nekem is vannak hibáim, a gyerekek meg hibatűrőek
Szóval, mostanában ha épp nem akadok ki nagyon és nem megy át ordításba a dolog, akkor normális hangnemben megmondom neki, hogy nem szabad, fáj Milánnak, kérj tőle bocsánatot
Amit szerintem nem szabad (mi elég sokáig csináltuk és hulla felesleges volt), az hogy túlmagyaráztuk. Mit érez Milán, mit érezne ő ha ez meg az ezt meg azt csinálná vele stb. mert marha értelmesek már a nagyjaink, de még sok nekik az info és néha nem tudják az ok-okozatot úgy levenni ahogy mi azt gondoljuk.
Hát, én ennyit tudok hozzátenni. kitartás! Simon nagyon kemény kis csákó lesz.....mint az összes ketteske