Sziasztok!
Köszönjük szépen a gratulációkat. Bár igazából Maját, a papát a dokit és a szülésznőt kell megdícsérni, rettentően ügyesek voltak.
Szóval. Szombatra voltunk kiírva, de mivel úgy éreztem, hogy semmi esély rá, hogy megérkezzen közénk a kiscsillag, úgy döntöttünk, eltereljük a figyelmünket, és egy nagyot sétálunk az állatkertben. Megmutattuk neki az összes mostanában született kisállatot, és vettünk neki kibújós ajándékot is.
Aztán 5 óra körül hazaértünk. Persze egész nap nem volt semmi, a séta közben is csak kétszer feszült be a hasam, de ezen túl semmi. Szóval, itthon, mivel nagyon fájt a lábam a sok sétától lefeküdtem aludni. És hat óra magasságában arra keltem, hogy elönt a magzatvíz. Én azt gondoltam, hogy ez folyik, de nem ez elöntött, mint a zuhatag. Aztán fürdés, és vártam, hogy elkezdődjenek a fájások. Egy 10 perc után, meg is jöttek, vele együtt újabb magzatvíz özön, és ez így ment nagyon sokáig. Mondom papa, indulunk szülni. A kocsiba mértük, 5 perces fájások voltak. Beértünk a kórházba, és mondtuk jöttünk szülni. Rámtették a ctg-t, aztán jött Annamari és mondta, hogy akkor most előkészülünk. Megnézett egy fájás közben, és mondta, hogy már több mint 3 újnyi a tágulás, szóval nincs idő semmire, ki az orvosom, mert hívja is. Mire Szuromi doktor beért, már a szülőágyon feküdtem, és megnézett, máris öltözött át. Mire visszajött, mondta hogy akkor most megpróbálunk nyomni. Sajnos, jó sokat kellett, nehezen haladtunk előre. Végül Szuromi dokinak kellett kipráselnie belőlem a kis Maját, de később meglett az oka. Ő is szuper csaj volt, kézzel előre érkezett. Ettől, mint később kiderült, eltört a kulcscsontja, de már szépen javul, és tök jól használja a kis kezét. Szóval, fél tízre megérkezett Maja.
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan megúszom a szülést. Szinte fel sem ocsúdtam, és már ott volt velünk.
Sajnos, mivel a kezével előre tört utat, eléggé sokat kellett varni, főleg nem látható helyen, és nem is bírtam, baromira bedagadt utánna. Úgy volt, hogy fel kell újra vágni, de a sűrű jegelés segített. És bár még mindig nem az igaz, de jó úton haladunk.
Mindenkinek ilyen, vagy legalább hasonló szülést kívánok.
A tejci, lassan indul be, bár a szülőágyon is volt már előtej, de egészen a 4. nap végéig szinte semmi. Mostanra, le ne kopogjam, már van, és elég is neki. Kezdünk összeszokni. Nem könnyű, de mindhárman azon vagyunk, hogy a lehető legjobb legyen.
Hálás köszönetem Szuromi doktor úrnak, Annamarinak, és a papának, akik mindvégig kitartóan bíztattak, és olyan nagyon nagyon sokat segítettek. Jó volt velük szülni!!!
Üdv Mindenkinek!!!! Maja vagyok.