szaisztok!
Lilla!
Köszi az infót, a múltkor nem volt időm írni, tegnap éjjel meg be se engedett a babanet
Szóval az, hogy mi történik a "hátam mögött", mikor nem vagyok itthon, azt nem tudom. Anyós és anyum is tudnak kiakasztóakat mondani, tőlük kitelik, hogy azt mondták, hogy ha rossz lesz nem jövök vissza
Pl. azt mindig és mindenkienk elmondják mostanában, hogy "Anya buta", mert drága jó anyám azt mondta nekik, hogy azért kell iskolába járnom, hogy ne legyek buta. Ebből ők levonták az egyenes következtetést, hogy akkor most buta vagyok
Na lehet, hogy nem vagyok egy agytröszt, de azért ne égessenek már a gyerek előtt
Meg mondanak ilyeneket, hogy "elvisz az ördög", és társaik. Én meg nem győzöm leépíteni a dolgot. Pepét nem izgatja különösebben, ő inkább várja, hogy mikor jön az ördög
mert kíváncsi rá, még mondja is néha, hogy "gyere ördög" , meg ha nyílik az ajtó akkor biztos ő jött
De Csenge nagyon félős és neki ez biztos másképp csapódik le. Persze mindig kiosztom a családot, hogy ne mondjanak ilyeneket, akkor azt nem mondják, jön helyette más. Szerintük én vagyok túl engedékeny, és az én hibám, hogy ilyenek a gyerekek. Petrával az a baj hogy túl fegyelmezett, Csengével meg hogy nem
Szóval nem tudtam összehozni egy rendes gyereket... mindig mondom, hogy ők sem
Kézreütés anyumtól kitelik, bár folyton elmondom, hogy ha én nem csapok a kezétre, akkor talán néhány óráig ő is kibírhatná...
Elesés: na hát az mindig van, de az akárhogy figyelünk rá előfordul, szóval ezért igazán nem hibáztathatok senkit, vér még nem folyt
Etetés-itatás nem lehet gond, alig eszik, inni meg bárhol, bármikor, bármennyit
Ilyen szempontból Petra a háklisabb, neki nem mindegy mit melyik pohárból, tányérból, székből...
Mese: most hogy mondod: mostanában az egyik kedvenc a Weöres Sándor : Buba éneke. Ezt énekeltem neki valamelyik nap (na jó, kornyikáltam
) amiben a versszakok utolsó sora mindig valami anyás: "Visszaszállnék anyám ablakára, Elcsitulnék jó anyám ölében, Anyám nélkül mindig sírdogálnék
"
Szóval ő is sirdogál?? Azért ennyire nem függhetnek össze a dolgok, vagy mégis???!
De egyébként mostanában minden gondolata az "anya" körül forog, a kis plüss tigrisnek a nagy az anyukája, a többi gyereknek a játszótéren végigmutogatja az anyukáját, folyton a babáját húzza magával. (Két egyforma baba van, de mivel Petrát nem érdekli, így mostanában Csengének ikrei vannak
)
A babával egyébként nagyon anyáskodó, puszilgatja, simogatja, folyton pelenkázza, pólyázza, eteti, mindig elmondja neki, hogy visszajövök, nem kell félni, stb. Szóval én is úgy érzem, hogy próbálja ő feldolgozni, meg mondja is mindig, hogy nem fog sírni, de amikor élesben megy a dolog akkor nem megy
Egyetem egyébként már csak pár hét, szóval utána csak angolra fogok járni, az meg tényleg csak heti 1x2 óra, annyit ki kell bírnia. A nyár hátha megoldja a problémát.
Még arra gondoltam, hogy volt, hogy még aludtak, mikor elmentem, tehát mikor felébredtek nem találtak. De előtte elmondtam, hogy majd menni fogok, csak lehet, hogy elfelejtették? Fel kellene ilyenkor ébreszteni őket??
Mindegy, köszi a segítséget, remélem megoldódik, 10 év múlva meg azon fogok sírni, hogy már azt sem tudom merre csavarog
Cat!
Igazad van, majd azt mondom, hogy lemondtam a gyesről és úgy mentem vissza dolgozni. Már csak a munkáltatóit kell megoldani, mert egyelőre nem nagyon van hová visszamennem.
Brigi!
Igazad van, valóban nem Kolompárt vagy Rézművest szeretnék, akinek van egy tucat gyereke és testvére
Tulajdonképpen nekem a kor 18 felett mindegy lenne, csak látnám, hogy talpraesett és nem csak a játék számít hanem tud fegyelmezni, rendet tartani köztük. Szóval nem kifejezetten játszópajtást keresnék.
Egyébként én sem vagyok ősanya típus, míg nem voltak gyerekeim nem tudtam mit kezdeni a kicsikkel, a gyerekgyógyászatot azért (is) utáltam, mert én nem szerettem gügyögni, hogy ide száll a lepke, meg ugrik a nyuszi, sosem jött a számra a "hol fáj a pici poci..." inkább a szülővel kommunikáltam, a gyereket meg rábíztam a nővérkére. Aztán ahogy saját gyerekekkel kellett foglalkozni, már más lett a dolog, ma is egész nap hasat vizsgáltunk
Bár néha még összekeverik, melyik oldalon van a máj és hol a lép...
De a más gyerekével ez a távolságtartás továbbra is megmaradt valamennyire, a sajátommal jókat játszunk, de a máséval inkább idétlenkedem.
Szóval én sem lennék számomra jó bébiszitter
Lehet, hogy nekem vannak túlzott elvárásaim
Hiszti: nálunk Petra, aki szinte sosem hisztizik, a múltkor egy óra üvöltés után sírva aludt el. Folyton azt kérte, hogy hajtsam össze a takaróját, és ha csináltam , akkor sírva kiabálta, hogy úgy nem jó. Már a létező összes variációban hajtogattam, épp csak origamit nem csináltam belőle, de sehogy nem volt jó, végül ott hagytam és sírva elaludt. Aztán kiderült, hogy
1. hosszában kellett volna kettéhajtanom
2. ráfektetnem a közepére
3. a másik takaróját négy részre hajtani, azt mellé tenni
4. a harmadik takaróval betakarni, de úgy, hogy felül legyen a csillag
No, erre a folyamatsorra csak este a hisztinél jöttem rá, mert akkor már nem volt annyira magánkívül és a ráfektetés részt megoldotta egyedül, innentől meg már gyerekjáték volt
Szóval átérzem a helyzeted, bár szerencsére ez nála egyedi eset volt (kopp-kopp...
)
Kiliman!
Mindig megcsodálom a fiaid, ugyen nem tudom melyik melyik
de a sárga kalaposod (Ambrus?
) teljesen elbűvöl mindig
Neki olyan finomak a vonásai
Hoszú hétvége??? Én azt sem ismerem, hogy mi az hogy hétvége. A férjem végigügyeli, de gondolkodott rajta, hogy egy napot lepasszol nekem, mert már nem bírja. Én meg nem bánnám, mert én meg itthon nem bírom néha
Bár szerintem fél nap után örülne, ha ügyelni kell jönni
Kötelező oltás: volt comb, fenék, felkar. Mikor mit hová.
Baba!
Olyan más így nézni a fényképeket, hogy már láttalak benneteket élőben is
Anna kék szeme meg tündéri
Jó éjt, (ma sem tanulok már munkajogot
)
Ditke
[/url]
[/url]
Most már nem akar bújni.
Hát, a délelőtt folyamán egyet mindenki összepisilt, most pelusba alszanak, aztán a délutánt meglátjuk. Mindenesetre nagyon tetszik nekik. 
