Sziasztok!
Bea vagyok
Köszönöm mindenkinek az együttérzést,olyan jól esett.Ma kiengedtek minket és minden oké.Kedden kell menni kontrollra,akkor lesz kötéscsere,valamint megbeszéljük a varratszedést,mert valszeg ahhoz is el kell altatni,és be kell,hogy menjünk egy napra.Aztán azt mondta a prof.,hogy akár hat hét múlva kezdődhet a következő műtét.Szegénykém még ezt sem heverte ki.
Ahol feküdtünk a traumatológián ott borzasztó kedvesek voltak velünk és egy nagyon profi,ügyes gárda van ott.
De mégis olyan rossz volt,hiába tudtam,hogy jó kezekben vagyunk.Az ölembe levittem a műtőbe,aztán ott kapott egy szurit a combjába(még szintén az ölemben)és addig ringattuk,babusgattuk,míg be nem ájult tőle,s csak aztán vitték be.
A műtét jó sokáig tartott,egy kicsit meg is rémültem, hogy nincs-e vmi baj,mert rövidebbre számítottam,de hál'Istennek minden jól ment.Aztán megfigyelésre átvittek minket a Gyerekklinika postop. Őrzőjébe,ahol egy ember kivételével,flegma volt mindenki.Lilla szépen ébredt,tiszta volt a tudata,nem szédült,nem hányt,evett-ivott,mégsem engedték felkelni.A gyerek ült az ágyban,felállt az ágyban,ült az ölemben,mászott az ágyról a székre...Mondtam a nővéreknek,hogy hogyha ez a gyerek most nem szédül,akkor talpon sem fog.Mindegy azt mondták ez a szabály és kész.Na most próbáljon meg bárki egy 2 éves gyereket,aki jól érzi magát,és jókedvű,az ágyon tartani.Mert nekem nem ment.Lillánál elszakadt a cérna.Előbb elkezdett sírdogálni,aztán pedig őrjöngeni.Nem tudtam megnyugtatni.Rúgott,ütött-vágott,ha a közelébe mentem.Kimentem,szóltam nekik,hogy jöjjenek már segíteni,erre mondták,hogy menjek vissza a kórterembe és megengedhetem a gyereknek,hogy leszálljon.De akkor már hiába mondtam bármit,Lilla őrjöngött.Nem is hallotta ha szóltam hozzá.A szeme felakadt.Nagyon megijedtem,sírógörcsöt kaptam.Kiszaladtam a folyosóra és szóltam ismét,hogy mostmár csináljanak valamit,mert kárt tesz magában és szétnyílnak a varratai is.Akkor jött az ügyeletes orvos és adott neki vénásan nyugtatót.Azt mondta,hogy ez valószínüleg az altatószerek és a gyógyszerek,valamint az egész napos stressz és a félelem együttes hatása,és egyszercsak elpattant nála a cérna,mikor órák óta nem engedték felkelni.De miért kellett megvárni,hogy idáig fajuljon a dolog?Ráadásul egész éjjel senki be nem nézett ránk.Aztán másnap reggel mehettünk vissza a helyünkre hál'Istennek,és ott már minden oké volt.Ja ráadásul a tűt a kis lábfejébe tudták csak beszúrni,és az anesztes doktornőnk mondta,hogy már este ki lehet venni.Hát azt sem vették ki.Reggel mielőtt visszavittek volna minket,szóltam,hogy szedjük már ki a tűt,mert kényelmetlen helyen is van,mivel még a cipőt sem tudjuk felvenni,illetve Lilla is fájlalta már.Erre közölte egy vén picsa,hogy majd ha átvisznek minket,akkor ott kiveszik,ők nem foglalkoznak vele.Mikor átmentünk ott kivették azonnal,de már körbe be volt gyulladva a helye.Ja a legjobb már az elején a fogadtatás volt a gyerekklinikán.A műtőből egyből odavittek át minket mentővel.Lilla még tiszta kómás volt.Odamegyünk és a nővérek elkezdtek morogni,hogy minek mentünk mi oda.Miért nem a traumára vittek minket vissza.
Szóval tragédia ott az a mocsok banda.
Na jó mindegy,mostmár túl vagyunk rajta.
Bocsánat,hogy túl hosszú lettem.Most sajna nem tudok még írni senkinek,mert még nem igazán tudtam visszaolvasni,holnap meg elutazunk.
Kívánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket!