Sziasztok!
Végre van net!!!
Gratula az új babáknak! Móniéknak és Timiéknek!!!!
Gyorsan a szülés sztori, meg teszek fel képeket, aztán holnap majd vissza is olvasok
Kedd reggel még CTGn meg vizsgálaton voltam - minden OK, méhszáj teljesen zárt. Dokival megbeszéltük, hogy szerdán még egy CTG, aztán csütörtökön befekszem. Mivel már nem mertem egyedül hazajönni, csak apuig mentem el, és úgy beszéltük meg, hogy ha Gábor végzett, ott felvesz. Kora délután kezdődtek a fájások, de nagyon rendszertelenül, ahogy azt írtam is. Azért 3 körül felhívtam Gábort, hogy biztos ami biztos, jöjjön értem. 4re ért oda, mentünk haza. Innentől kezdődtek az 5 perces fájások.Hn5re értünk haza, felhívtam a szülésznőt, és megbeszéltük, hogy menjünk be, megnézik, hogy tágulok-e, vagy még csak jósló fájásaim vannak. Gyorsan összepakoltuk a maradék cuccot, én még elmentem zuhanyozni meg hajat mosni
aztán irány a kórház - a legnagyobb csúcsforgalomban. Egész jó időt futottunk - n7kor már a vizsgálóban voltam. Mikor kiszálltunk a kocsiból, tudtam, hogy nem jöttünk hiába, fájás alatt már lépni sem tudtam.
Szóval n7, vizsgálat: méhszáj majdnem elsimult, bő 1 ujjnyira nyitva. Irány a szülőszoba, f7kor indul a CTG. Emmával minden OK, dolgozik a kis szíve, ahogy kell
A szülésznő itt nyugtatott meg, hogy akár még aznap baba lehet a dologból - igaza lett
7.10kor CTG vége, újabb vizsgálat: 2 ujjnyira nyitva. Közben a burok magától megrepedt, elment a víz. Vizsgálat után ráültetett a szülésznő a labdára, azon rugóztam, nagyon sokat segített! Gábort kértem, hogy ne nagyon "piszkáljon", viszont beszéljen hozzám folyamatosan, meséljen bármi jóról, ami csak eszébe jut (és semmi köze a szüléshez
), igyekszem fájások közben rá koncentrálni, hogy amennyire csak lehet ellazuljak. Ez működött is - egy darabig
7.50kor újabb vizsgálat: bő 2, majdnem 3 ujjnyira nyitott méhszáj. A szülésznő ekkor hívta a dokit, hogy hol jár. 8kor kaptam popsiba egy méhszáj lazító szurit, és be "lettem küldve" a zuhanyba. Innentől nem teljesen tiszta a kép, olyan volt, mintha már nem lenne szünet a fájások között. Gábor segített zuhanyozni a hasam, mert én kapaszkodtam, amibe csak tudtam - innentől fogalmam sincs, hogy miket beszélt hozzám
Egy idő után jött az érzés, hogy nyomnék! vissza kellett mennem a szobába, ott még Gábor nyakába kapaszkodva voltam egy darabig, aztán felfektettek az ágyra - arról volt szó, hogy bekötik az infúziót. Ez nagyon rossz volt, fekve vajúdni borzasztó! Itt már nem tudtam csendben maradni... Megjött a dokim is, ő is megvizsgált - ez f9kor volt: méhszáj teljesen eltűnt, infúzióra már nincs idő, meg nem is kell: Emma feje már át is haladt a medencén
Megint éreztem, hogy nyomnom kell, jöttek a toló fájások! Eleinte nem jól nyomtam: nem tartottam bent elég ideig a levegőt, meg a hanggal is ment el az energia. A harmadik tolófájásnál megvolt a gátmetszés, a doki mondta, hogy most koncentráljak, nyomja jól, és akkor következőre kint a feje! Nem jött össze... Az 5. fájásra viszont összeszedtem magam, úgyhogy Emma 1 fájás alatt kidugta a fejét és a két vállát, aztán meg 20.48kor kicsusszant
A végén kicsit berántotta a könyökét, úgyhogy picit tovább szakadtam a vágás mentén, na meg nagyon durván kifordult az aranyerem... Ez utóbbi most sokkal rosszabb, mint a gátseb
Innen kicsit összefolynak az események: Emmát ellátták, megszültem a lepényt (azt mondták, hogy olyan jó állapotban volt, hogy még kb 1 hónapig simán eltáplálta volna a picúrt), aztán engem is elláttak, és végül szopiztunk is!
Mindenkinek ilyen gyors, szinte beavatkozás mentes szülést kívánok!
"Utóhatás" volt még, hogy az erőlködéstől az arcom és a dekoltázsom tele lett 1-1 ujjpercnyi piros bevérzéssel. Eleinte nagyon csúnya volt, úgy néztem ki, mint akit összevertek, de tegnapra szépen elmúlt!
Tejcsi péntek reggel indult be, Emma nagyon ügyes! Én még kicsit béna vagyok, de ha nem tudom jól a szájába adni, akkor 2-3 szívás után jelez: nagyobbra nyitja a száját, és tudunk korrigálni
Péntekre estére brutál módon bedurrantak a cicijeim, a nővérek segítettek masszírozni meg fejni, mostmár egyedül is megy, de a fejést nagyon utálom... Na de ez legyen a legnagyobb gond