Sziasztok!
Cory: Norcihoz hasonlóan nekem is az jutott eszembe: nem lehet bezárni a kutyust valahova, amít ott vagytok?
Szila: rossz-evés ügyben azt hiszem, elég sok tapasztalatot szereztem.
Nekem ugyan nincs összehasonlítási alapom, de úgy látom, Romola alig-alig eszik. És anyukám is csak hüledezik, hogy ahhoz képest, hogy annak idején akár én, akár valamelyik unokatestvérem milyen jó étvággyal ettünk, hát ahhoz képest Romi csak falatokat eszik.
Szóval, én belefáradtam. Néhány dolgot szem elõtt tartok, a többi pedig Romolán múlik.
1. Mindig azonos idõpontban eszünk.
2. Étkezések között nincs nasi, és kevés cukrot teszek a teájába is.
3. Arra vigyázok, hogy ne legyen álmos hami-idõben, mert álmosan nem eszik.
4. Jó hangulatban telnek az étkezések; én is vele eszem, nem csak õt etetem.
5. Ha valamiért nem kér, nem erõltetem. (Ha egyetlenegy étkezés kimarad, attól nem fog éhen halni.)
6. "Eszi, nem eszi, nem kap mást." Belefáradtam abba is, hogy 3-4 féle étellel kínáltam meg egy-egy étkezéskor. És azt sem szeretném, hogy nagyon válogatós legyen.
(Ez persze nem vonatkozik azokra az ételekre, amit még soha nem kóstolt: a gyerekek állítólag bizalmatlanok az új ízekkel szemben.)
7. Minden nap kimegyünk a levegõre, és bent is mozog eleget.
Több most nem jut az eszembe.
Biztos vagyok, hogy nálatok is hasonlóképpen történnek az étkezés körüli dolgok, de hangsúlyozom, én belefáradtam az örökös aggódásba és abba, hogy sokszor számoltam: Romola hány katonát, hány falatot evett meg. (Tegnap pl. 3 falatot ebédelt.
)
Úgy érzem, megteremtem a körülményeket ahhoz, hogy éhes legyen, kedve legyen enni, stb., ezek után tényleg rajta múlik.
Pedig aggódhatnék miatta, mert az átlagosnál kisebb is, vékonyabb is. De Apa is csak azért eszik, hogy ne haljon éhen, és olyan vékony, mint egy szúnyogcsõdör. Hát, náluk ez egy családi vonás, ez van. Nem örülök neki, de beletörõdtem.
Sziasztok: Laura+NemEvõ+Pocaklakó