Na lányok, ugyan pakolni akartam, de még mielőtt eluralkodik itt a depi fíling, leírom én is magvas gondolataim.
Fel a fejjel, nekem egy barátnőm mindig azt mondja - még mielőtt panaszkodni mernék a pocakomra - hogy egy 6 hónapos kisgyerekes anyától senki nem várja el, h úgy nézzen ki, mint egy modell. Legyünk büszkék arra, h szülés után is csinosak maradtunk - ti, akik még néhány kilo pluszt éreztek magatokon, ti is!!!!lehet, h másnak fel sem tűnik ez - a 3. gyerek után ez már tuti vágyálom lesz csak.
Szerintem a férjek sem várják el, h egy év letelte előtt már tuti formában legyünk, ha igen, akkor jó lenne, ha belegondolnának, h anatómiailag is megváltozott a testünk azzal, h ott növesztettünk, kipréseltünk egy nem kis valamit - bocs Kami, de ez a helyzet. Önző lenne egy férj, ha azt gondolja, ide nekem a gyereket is - akit persze szoptasson a nő - és a feleségem mellei is legyenek a régi ducik. Lapos has - kicsit irreális elvárás azután, h a bőr nemtomhányszorosára nyúlt, nekem az is csodának tűnik, h ennyire "összemegy" szülés után.
Én úgy gondolom, h az attól való félelem, h a férjünknek már nem mi vagyunk a tuti macák, a mi félelmeinkből táplálkozik és nem az ő érzéseiket tükrözi. Ha elkezd 50 kilos nők után futkorászni, valószínűleg anélkül is megtette volna, h mi kicsit nagyobb feneket növesztünk és kicsit laposabb lesz a mellünk.
Persze a kapcsolat megtartásához azért nem árt nem elhagyni magunkat, én sem szívesen látnék magam mellett egy fésületlen, egész nap pizsiben rohangáló, tespedő nőt, aki ráadásul csak a pisis pelusokról tud véleményt nyilvánítani. Tehát egy dolog, h azért figyelünk, ne amortizálódjunk le teljesen, kettő, h megpróbálunk emberileg partnerek maradni, felnőttként, barátként viselkedni, amihez szerintem az kell, h időnként kettesben is vagyunk férjurainkkal. Tudom, tudom, ezt már kitárgyaltuk, nem szívesen mentek el otthonról gyerek nélkül - de én akkor is úgy érzem, kell a kettesben eltöltött kikapcsolódás.
Egy példa, aztán max azt mondjátok, ok, nálatok ez megy nálunk meg teljesen más a helyzet: tegnap megnéztük az Erkelben az Aidát, munka után rohantunk, épp csak lehuppantunk a székre, úgy néztünk végig 3 felvonást, h aznap még nem is volt időnk beszélgetni. Az utolsó szünetben leültünk egy kanapéra az előtérben és beszélgettünk, aztán becsöngettek, de mi csak ültünk és beszélgettünk és nem néztük meg a darab végét. Ha bementünk volna, este 10 után jutott volna arra idő, h beszélgessünk, de akkor én meg a Grey's Klinikát néztem, tehát másnap úgy ment volna dolgozni, h nem is szóltunk egymáshoz. (Remélem azért a sógornőm nem tudja meg, h nem ültük végig a darabot, ő vette a jegyeket
)
Nekik nagyon nehéz mindent a gyerek alá rendelni, nekünk sokkal könnyebb, hisz állandóan a kicsivel vagyunk, tudunk örülni minden kis momentumának, de ők azért ebből kimaradnak azáltal, h napközben dolgoznak. Egyszerűen nem olyan bensőségesen élik meg ezeket a pillanatokat. Mi szoptatunk, de ha nem, akkor is mosolyogva figyeljük, h milyen aranyosan iszik a cumisüvegből, ők meg "csak" játszani tudnak vele. Adjátok a férjeknek oda néha a kiskanalat, üveget, stb, etesse ő, de ne úgy, h nyűg legyen, hanem hogy nézdd, milyen arcot vág, amikor spenótot eszi, stb.
Csak egy példa: amikor a férjemnek kikészítettem Kami ebédjének alapanyagait - neki csak össze kellett turmixolnia és pici tápszerrel ráhigítani - hihetetlen odafigyeléssel, aggodalmaskodással tette mindezt, és úgy érződött, h olyan műgonddal teszi ezt, mint amikor szabályzatot ír, mintha vmit tökéletesre kellene megoldania - pedig mi nap mint nap ezt tesszük, csak nálunk már rutin feladat.
A féltékenység meg csúnya dolog, dehát emberek vagyunk, de azért csak ésszel: még mielőtt beleélitek magatokat, h más iránt is érdeklődik a párotok, vegyetek nagy levegőt és hessegessétek el ezt a gondolatot. nemrég én is kezdtem beparázni, h biztos azért marad ott kollégabúcsúztató bulin, meg azért marad sokáig bent dolgozni, itthon meg fáradtnak tűnik, napokig nincs is jele, h megkívánná azt és engem - pedig nem egy másik nő van a dologban, hanem az, h dolgozik, aztán fürdet, aztán még a híradóról is lemarad, stb. Tudom, mert aztán mindig visszatér a régi kedv
Na nem személyeskedem tovább, csak azt szerettem volna sugallni, h próbáljátok más színben látni a dolgokat. Persze rossz taktika, h a homokba dugjuk a fejünket, ha tényleg baj van, de akkor meg hajrá, nálunk a helyzeti előny, végülis eddig is velünk osztotta meg az életét. A gyerekek meg azért vannak, h nyűgösek legyenek néhanap, aztán jönnek a sokkal jobb napok, amikor meg hihetetlen szeretetreméltóak, kacagnak, átölelnek...
Remélem jó sokáig bírni fogom. 
Kisfiam képes éjjelente engem arra használni, hogy lóg 20 percet cicin kaja ürüggyel. Ha meg el akarom venni, akkor jön az üvöltés. Szívtelen anyuka. 
Úgy kell készülni, mintha egy félnapos kirándulásra mennél.
Tenyleg, nincsenek arrafele mas kismamak? Igy lehet hogy valos igeny lenne, ha szerveznetek tornat magatoknak. Azt gondolom, hogy egy kis kozossegben konnyebb megszerzni az altalanos iskola tornatermet, vagy valami kozossegi helyiseget, ha van meg ilyen?! Na nem csinalok Neked programot, csak hangosan gondolkoztam.
Remelem hogy azert legkozelebb mi is tudjuk csatlakozni a csapathoz. 
(pedig o is ott volt 
) Ugy viszzavitt a boltba ezt a Pierre Cardin-t es vett helyette egy Neonato Piuma-t. Nagyon remelem hogy ez a babakocsi mar jo lesz (szerintem nem volt tul olcso 
Bence és Orsi
