Sokan idegenkedve fogadták,mikor bejelentettük,hogy én is bent leszek a szülésnél.Elõször talán én sem gondoltam komolyan,hiszen csak a feleségem kedvéért akartam aztán ez a dolog teljesen megváltoztatott.Az élmény friss,hiszen alig pár órája történt a dolog.Már reggel elkezdõdtek a fájások,és bizony 8:30-tól sétálgattunk a kórház folyosóján fel,s alá,s közben néztem az órát,és közben masszíroztam feleségem derekát,ha kellett.Ez így ment egészen este 23:00-ig.Aztán átöltöztem,és én is bementem a szülõszobára,hogy a párom mellett legyek,és ha mást nem,legalább lelki támaszt nyújtsak.Jöttek a fájások,és én együtt szuszogtam párommal,s közben nedves gézzel törölgettem ha kellett.A CTG egyre inkább furibb dolgokat mutatott,ezért burokrepesztés és infúzió közepette folytattuk a megkezdett tevékenységet.Õ egyre kimerültebb lett,de nem hagyhatta el magát,hiszen élete legfontosabb eseménye közeledett.Egy új élet kezdete,aki a jelek szerint már nem akart bent maradni,és az orvosok unszolása közepette egyre inkább kifelé vette az irányt.Jöttek a toló fájások,de a méhszáj nem igazán karta felvenni a kívánt nagyságot.Mondjuk ez a kis boszorkánkat egy pillanatig sem zavarta.Gátmetszés következett,amit az érzéstelenítõnek köszönhetõen nem érzett meg feleségem,hiszen még a fájás közben történt.Aztán egy kicsit megakadtunk,mert nem olyan volt a kijöveteli tempó,ahogy ez lenni szokott,ezért elõkerült a szilikonos anyagból készült vákum"fogó",és megkezdõdött a baba kipréselése az anyából,de itt már többen voltak jelen akik ezt segítették.Egy kicsit vad látvány volt ami8t törékeny feleségemmel mûveltek,de tudtam éreztem,hogy nem lehet baj.Aztán egy gyors mozdulat ami egy örökké valóságnak tûnt,és kint volt a kis béka.Elõször csak pislogott,aztán a légzõjáratok kitisztítása után meghallottam életem legcsodálatosabb gyermeksírását.Megérkeztem,mondta a lányom.Itt vagyok nektek hiszen már nagyon vártatok.Megcsodáltam szerelmünk gyümölcsét,és csodálatos volt.Az Én lányom!!!Aztán feltették az anyuka hasára,erre a sírás abbamaradt.Itt van anya,és az általam már 9 hónapja hallott szívdobogás.Biztonságban vagyok.
Aztán az orvos megkérdezte,hogy elvágom-e a köldökzsinórt. Igent mondtam,és a nõvérke már nyomta is a jobb kezembe az ollót,csak volt egy kis gond.Én balkezes vagyok!Semmi gond,
hát akkor balkézzel vágtam el a lányomat az anyjához kötõ vezetéket.Nagyon érdekes volt,és ugyanakkor csodálatos is.
Nézegettük a babánkat,és nagyon boldogok voltunk.Egy igazi kis csúcsfej!!!De a doki megnyugtatott,hogy ez el fog múlni.
Már pár órával késõbb is látszott,hogy alakul a dolog.Aztán még hátra volt a méhlepény.Lassan,nagyon lassan jött,de nem lehet erõltetni.A kijövetel után megvizsgáltuk,s én is csak csodálkoztam,hogy ez bizony elég érdekesen néz ki,de egyáltalán nem voltam rosszul a látványtól.A lánykát elvitték,és a doki elkezdte összevarrni anyát.Sajnos elég sokat kellett varrni,így ezzel elment 40 perc.Nem egyszerû munkát végzett kijövetel közben a kis boszorka.Amikor kész lett az utolsó öltés is,megkönnyebbültünk.Kész van,most már csak várni kell,hogy elmúljon a megfigyelési idõ.Már reggel 6 óra volt.Nehéz éjszaka állt mögöttünk,mégsem voltunk fáradtak.Aztán mégegyszer megnéztem a lánykám az újszülött osztályon,de éppen a lámpa alatt aludta a születése fáradalmait.Édes kis pofa,gondoltam.Mivel a feleségem is elaludt közben,hát én is haza mentem,de közben az elmúlt éjszaka járt a fejemben.Azt hiszem,a következõnél is bent szeretnék lenni,mert ez egy csodálatos élménnyel gazdagított,s ezerszer jobb volt,mint kint idegeskedni a folyosón,s azon mélázni,hogy most éppen mi is történhet.Ha valaki teheti,csinálja végig,mert megéri.Utólag is elnézést kérek a helyesírási hibákért,de ezt mindenféleképpen le akartam írni ide,mert a feleségem renszeres látogatója volt ennek a honlapnak,és sok hasznos infót gyüjtött be a terhességhez.
Üdv mindenkinek!
István Kecskemétrõl
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2002.07.13 07:29
Szia István!
Nagyon jó gondolat, hogy leírtad az élményeidet, talán bátorítja a bizonytalankodó kispapákat. Nekem elmondhatatlanul nagy segítség volt, hogy a párom bent volt a szülésnél, pedig korábban nem nagyon szeretett volna...
most már elképzelni sem tudja, hogy ne legyen ott!
Sok boldogságot nektek. Remek "kispapa" vagy!
Üdv.
Malacka
Nagyon jó gondolat, hogy leírtad az élményeidet, talán bátorítja a bizonytalankodó kispapákat. Nekem elmondhatatlanul nagy segítség volt, hogy a párom bent volt a szülésnél, pedig korábban nem nagyon szeretett volna...
most már elképzelni sem tudja, hogy ne legyen ott!
Sok boldogságot nektek. Remek "kispapa" vagy!
Üdv.
Malacka
2002.07.30 15:45
Kedves István!
Tényleg nagyon klassz, hogy bentvoltál a feleségeddel kisbabátok megszületésekor, az meg pláne, hogy ezt az élményt megosztottad velünk is.
Nálunk is bent volt a párom, aminek én nagyon örültem. Õ is bent szeretne lenni legközelebb.
A "kis béka" hogy van? Már biztosan hercegnõ lett belõle.
Üdv Nektek
Szila
Tényleg nagyon klassz, hogy bentvoltál a feleségeddel kisbabátok megszületésekor, az meg pláne, hogy ezt az élményt megosztottad velünk is.
Nálunk is bent volt a párom, aminek én nagyon örültem. Õ is bent szeretne lenni legközelebb.
A "kis béka"
hogy van? Már biztosan hercegnõ lett belõle. Üdv Nektek
Szila
2002.09.03 21:05
Sziasztok!
A mienk is apás volt, amit igazából nem részleteznék, csak egy gondolatot írnék ide.
Azt hiszem bármely kapcsolatot, a legjobbat, is más megvilágításba helyez egy apás szülés. Az eddig is mély kapcsolatunkat tovább erõsítette, hiszen akárhányszor visszagondolok arra a kis-nagy lila csomagra a szülõágyon, megszenvedett feleségem mellett, kicsordulnak a könnyeim. Amíg élek emlékezni fogok rá: ahogy vaksin nézelõdött, próbálgatta a cicit és szórította az ujjam. Perrsze, kívül is lehet izgulni, de az egész más.
Tatacsi
A mienk is apás volt, amit igazából nem részleteznék, csak egy gondolatot írnék ide.
Azt hiszem bármely kapcsolatot, a legjobbat, is más megvilágításba helyez egy apás szülés. Az eddig is mély kapcsolatunkat tovább erõsítette, hiszen akárhányszor visszagondolok arra a kis-nagy lila csomagra a szülõágyon, megszenvedett feleségem mellett, kicsordulnak a könnyeim. Amíg élek emlékezni fogok rá: ahogy vaksin nézelõdött, próbálgatta a cicit és szórította az ujjam. Perrsze, kívül is lehet izgulni, de az egész más.
Tatacsi
2002.09.24 20:38
Istvan , Tatacsi
Olyan jo,hogy igy latjatok!! Teljesen elerzekenyultem! Nekem mar most olyan jo erzes,hogy a parom velem lesz azokban a pillanatokban, amikor majd egy uj eletke szuletik!!! Es olyan jo, hogy egyre tobb kispapa gondolkodik igy! Es biztosan nagyon sokat jelent majd a kesobbi kapcsolatunkban.
Gratulalok a babakhoz es sok egeszseget nektek!
Norkini
Olyan jo,hogy igy latjatok!! Teljesen elerzekenyultem! Nekem mar most olyan jo erzes,hogy a parom velem lesz azokban a pillanatokban, amikor majd egy uj eletke szuletik!!! Es olyan jo, hogy egyre tobb kispapa gondolkodik igy! Es biztosan nagyon sokat jelent majd a kesobbi kapcsolatunkban.
Gratulalok a babakhoz es sok egeszseget nektek!
Norkini
2003.08.05 05:42
Sziasztok! István, Tamás, gratulálok!
Jót bőgtem. Én nem szülhetek, úgyhogy az ilyen beszámolók az egyetlen inf. források számomra ebben a témában.
De van egy gyönyörő kislányunk, akit újszülöttként fogadtunk örökbe. Ez szinte mindenben kárpótol! De azt hiszem, mint nőnek egy életen át fájó pontom marad, hogy én nem élhetem át ezt az élményt! Talán még annyira sem, mint egy apuka. (Hacsak a lányom meg nem invitál saját szülésére.)
Egy kicsit irigyellek benneteket!
Sziasztok!
Jót bőgtem. Én nem szülhetek, úgyhogy az ilyen beszámolók az egyetlen inf. források számomra ebben a témában.
De van egy gyönyörő kislányunk, akit újszülöttként fogadtunk örökbe.
Ez szinte mindenben kárpótol! De azt hiszem, mint nőnek egy életen át fájó pontom marad, hogy én nem élhetem át ezt az élményt! Talán még annyira sem, mint egy apuka. (Hacsak a lányom meg nem invitál saját szülésére.) Egy kicsit irigyellek benneteket!
Sziasztok!
2003.08.05 23:13
Sziasztok!
Eletet adni valoban Csoda, életem leggyönyörübb pillanata volt, amikor a hasamra tették a Kisfiamat.
Marti, sajnalom, hogy nem szülhetsz, és örülök, hogy van egy kislanyod!!! Azt hiszem, a szülésemre Anyukamat beengedtem volna, ha itt lett volna, talan a Kislanyod is hasonloan gondolja majd...
Erdekes, azt olvassa mindenütt az ember, hogy altalaban a nö ragaszkodik, hogy a férje mellette legyen a szülésnél, és sokszor az apuka nem akarja... Nos, nalunk forditva volt, én nem akartam, hogy ott legyen a férjem... Természetesen végig mellettem volt, csak amikor "nyomtam-toltam" zavartam ki szegényt... Azota is mondogatja nekem mindenki, hogy ott kellett volna lennie, és hogy a következönél ugye ott lesz. Nem lesz... Talan furcsa, de nem tudnék ellazulni, vagy vmi ilyesmi...Nem, mielött megkérdezné vki: nincs szexualis gondunk, nagyon szeretjük egymast, a férjem is imadja a fiat, emad Vele foglalkozni...
Eletet adni valoban Csoda, életem leggyönyörübb pillanata volt, amikor a hasamra tették a Kisfiamat.
Marti, sajnalom, hogy nem szülhetsz, és örülök, hogy van egy kislanyod!!! Azt hiszem, a szülésemre Anyukamat beengedtem volna, ha itt lett volna, talan a Kislanyod is hasonloan gondolja majd...
Erdekes, azt olvassa mindenütt az ember, hogy altalaban a nö ragaszkodik, hogy a férje mellette legyen a szülésnél, és sokszor az apuka nem akarja... Nos, nalunk forditva volt, én nem akartam, hogy ott legyen a férjem... Természetesen végig mellettem volt, csak amikor "nyomtam-toltam" zavartam ki szegényt... Azota is mondogatja nekem mindenki, hogy ott kellett volna lennie, és hogy a következönél ugye ott lesz. Nem lesz... Talan furcsa, de nem tudnék ellazulni, vagy vmi ilyesmi...Nem, mielött megkérdezné vki: nincs szexualis gondunk, nagyon szeretjük egymast, a férjem is imadja a fiat, emad Vele foglalkozni...
2003.08.07 05:51
Istvan
Olvastam tortenetedet es annyira meghato,hogy elsirtam magamat.Ferjem sajnos nem tudta mi a bajom de leforditottam neki angolra a tortenetedet es nagyon tetszett neki.Ugy gondolom sokat segitettel ezzel a szep tortenettel neki mert igy 90%-ek eselyem van arra,hogy bent legyen velem.Nekem mar van egy lanyom aki 8 eves de nem volt bent az edesapa amikor szultem.Most varom a masodik babat es valahogy szeretnem ha a ferjem bent lenne velem.Az igazsag az,hogy nem szereti nezni,hogy fajdalmaim vannak es nem tid segiteni nekem.De az biztos,hogy ha kint marad a varoteremben az meg rosszabb lenne neki de nekem is.Amugy gratulalok kislanyotokhoz es sok boldogsagot kivanok nektek.
Amanda
Olvastam tortenetedet es annyira meghato,hogy elsirtam magamat.Ferjem sajnos nem tudta mi a bajom de leforditottam neki angolra a tortenetedet es nagyon tetszett neki.Ugy gondolom sokat segitettel ezzel a szep tortenettel neki mert igy 90%-ek eselyem van arra,hogy bent legyen velem.Nekem mar van egy lanyom aki 8 eves de nem volt bent az edesapa amikor szultem.Most varom a masodik babat es valahogy szeretnem ha a ferjem bent lenne velem.Az igazsag az,hogy nem szereti nezni,hogy fajdalmaim vannak es nem tid segiteni nekem.De az biztos,hogy ha kint marad a varoteremben az meg rosszabb lenne neki de nekem is.Amugy gratulalok kislanyotokhoz es sok boldogsagot kivanok nektek.
Amanda
2003.10.10 10:39
Nálunk császáros szülés mellett volt benn a párom -- mivel most ő nincs itt, nem másolom be a megkérdezése nélkül azt a naplószerűséget, amit a fia születéséről írt, de biztos vagyok benne, hogy ha valaki érdeklődik az ő élményeiről, akkor szívesen válaszol (és én is el tudom mondani, miért volt nekem fontos és jó, hogy ő mellettem volt a műtét alatt és után).
Írjatok nyugodtan e-mailt nekünk, ha úgy gondoljátok!
Ágnes
Írjatok nyugodtan e-mailt nekünk, ha úgy gondoljátok!
Ágnes
2004.02.20 21:37
Átmásolom ide a mi történetünket, azt hiszem itt jobb helyen van a hozzászólásom, mint a botrányba fulladt másik topicban.
A kislányom születésénél én is bent voltam, habár néha nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de legalább a párom mellett voltam "abban a pillanatban". Hozzá kell tennem, hogy én még nem szerettem volna ilyen korán "kismanót", de ez, hogy a szülésen jelen lehettem, teljesen megváltoztatta a véleményem. Sokszor gondolok azokra a hosszú percekre, amikor a világra jött, miközben a karomban tartom/tartottam, vagy csak nézem hétvégenként és játszik előttem. A mi szülésünk hosszúra nyúlt, reggel 7-re mentem be a korházba, úgy indították meg a szülést, és a kislányom 16-kor jött a világra. De ez a 9 óra szinte elrepült, az egész számomra csak néhány órának tűnt. Sajnos a kicsink már a szülőcsatornában volt, amikor is azonnali beavatkozásra – császárra – küldték a páromat. A fogadott szülészorvosunk megkérdezte, hogy a műtéten is jelen akarok e lenni. Rögtön igent mondtam.
Be kell vallanom, hogy a császár ideje alatt nem is gondoltam a kislányunkra, csak arra, hogy a párom mellett lehessek. Tudtam – legalább is reméltem -, hogy a jelenlétemből még több erőt tud meríteni. Utólag belegondolva biztos, hogy merített, mivel a műtét végén kétszer is oda szolt az orvosoknak:
"Ha már ott vannak akkor egy kis zsírleszívást is kérnék" Nejemnek és másoknak sem tudom leírni azt a csend életet ami ott a keletkezett e mondat után. Az orvosokat annyira váratlanul érte ez a mondat, hogy – nem hazudok – 1 perces néma csend keletkezett. Én ekkor kezdtem el nevetni, hogy ő még ilyenkor is viccelődik. Na, ekkor mindenki harsány nevetésbe kezdett. A második zuhany akkor ért minket, amikor varrták össze a császármetszés helyét:
"Oda egy zipzárt kérnék, hogy legközelebb ne keljen ismét felvágni!"
Úgy érzem, hogy emlékezetes egy szülésünk volt, mivel mind a fogadott mind az ügyletes és az altató orvos is külön külön oda jöttek hozzám, és nevetve gratuláltak a kislányomnak és szóvá tették a beszólásokat.
Itt jegyzem meg, hogy még a császáros szülés sem hasonlít a misztifikált mészárszékre, pedig, ahogy a nejem szokta mondani, kívül belül ismerem most már. Nem hiszem, hogy nekünk férfiaknak bármit is tennünk kellene az apás szülésen, vagy, hogy össze kellene szégyellnünk magunkat, azért mert nem tudunk hogyan segíteni annak aki ép a mi vérünkből lett kis lényt hozza világra. Szerintem az édesanyáknak bőven elég már csak annyi is, hogy a párjuk ott van mellette és foghatja a kezét.
Hatalmas élmény volt még számomra, amikor a kicsi után mentem, szegényke teli torokból bömbölt mint általában ekkor az újszülöttek, de amikor hozzá szóltam, elkezdtem beszélni felé, abba hagyta a sírást és a hangom felé fordult. Ez az élmény nem pótolható semmi mással. Itt éreztem, itt fogtam fel, hogy felelőséggel tartozom most már érte is.
Sajnos az én környezetemben is hallottam olyan párokról, ahol ez a szülési forma rossz irányba változtatta a kapcsolatukat. Ezt senki nem tudja előre megjósolni, hogy vele mi fog történi. Nálunk, vagyis nálam annyi következett be, hogy a tű látványától is képes vagyok rosszul lenni, sőt néha úgy érzem, hogy ott helyben elájulok. Elég, ha Tv-ben, vagy újságban látom a tűt. De úgy érzem, hogy együtt tudok élni ezzel a pszichés problémával. J
Tudom, hogy a párom ezen az oldalon néha megfordul, és itt is szeretném neki ismét megköszönni mind azt amit kis-családomért tett, nem tudom elég tiszteletemet kifejezni iránta.
Jara Rodrigo
A kislányom születésénél én is bent voltam, habár néha nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de legalább a párom mellett voltam "abban a pillanatban". Hozzá kell tennem, hogy én még nem szerettem volna ilyen korán "kismanót", de ez, hogy a szülésen jelen lehettem, teljesen megváltoztatta a véleményem. Sokszor gondolok azokra a hosszú percekre, amikor a világra jött, miközben a karomban tartom/tartottam, vagy csak nézem hétvégenként és játszik előttem. A mi szülésünk hosszúra nyúlt, reggel 7-re mentem be a korházba, úgy indították meg a szülést, és a kislányom 16-kor jött a világra. De ez a 9 óra szinte elrepült, az egész számomra csak néhány órának tűnt. Sajnos a kicsink már a szülőcsatornában volt, amikor is azonnali beavatkozásra – császárra – küldték a páromat. A fogadott szülészorvosunk megkérdezte, hogy a műtéten is jelen akarok e lenni. Rögtön igent mondtam.
Be kell vallanom, hogy a császár ideje alatt nem is gondoltam a kislányunkra, csak arra, hogy a párom mellett lehessek. Tudtam – legalább is reméltem -, hogy a jelenlétemből még több erőt tud meríteni. Utólag belegondolva biztos, hogy merített, mivel a műtét végén kétszer is oda szolt az orvosoknak:
"Ha már ott vannak akkor egy kis zsírleszívást is kérnék" Nejemnek és másoknak sem tudom leírni azt a csend életet ami ott a keletkezett e mondat után. Az orvosokat annyira váratlanul érte ez a mondat, hogy – nem hazudok – 1 perces néma csend keletkezett. Én ekkor kezdtem el nevetni, hogy ő még ilyenkor is viccelődik. Na, ekkor mindenki harsány nevetésbe kezdett. A második zuhany akkor ért minket, amikor varrták össze a császármetszés helyét:
"Oda egy zipzárt kérnék, hogy legközelebb ne keljen ismét felvágni!"
Úgy érzem, hogy emlékezetes egy szülésünk volt, mivel mind a fogadott mind az ügyletes és az altató orvos is külön külön oda jöttek hozzám, és nevetve gratuláltak a kislányomnak és szóvá tették a beszólásokat.
Itt jegyzem meg, hogy még a császáros szülés sem hasonlít a misztifikált mészárszékre, pedig, ahogy a nejem szokta mondani, kívül belül ismerem most már. Nem hiszem, hogy nekünk férfiaknak bármit is tennünk kellene az apás szülésen, vagy, hogy össze kellene szégyellnünk magunkat, azért mert nem tudunk hogyan segíteni annak aki ép a mi vérünkből lett kis lényt hozza világra. Szerintem az édesanyáknak bőven elég már csak annyi is, hogy a párjuk ott van mellette és foghatja a kezét.
Hatalmas élmény volt még számomra, amikor a kicsi után mentem, szegényke teli torokból bömbölt mint általában ekkor az újszülöttek, de amikor hozzá szóltam, elkezdtem beszélni felé, abba hagyta a sírást és a hangom felé fordult. Ez az élmény nem pótolható semmi mással. Itt éreztem, itt fogtam fel, hogy felelőséggel tartozom most már érte is.
Sajnos az én környezetemben is hallottam olyan párokról, ahol ez a szülési forma rossz irányba változtatta a kapcsolatukat. Ezt senki nem tudja előre megjósolni, hogy vele mi fog történi. Nálunk, vagyis nálam annyi következett be, hogy a tű látványától is képes vagyok rosszul lenni, sőt néha úgy érzem, hogy ott helyben elájulok. Elég, ha Tv-ben, vagy újságban látom a tűt. De úgy érzem, hogy együtt tudok élni ezzel a pszichés problémával. J
Tudom, hogy a párom ezen az oldalon néha megfordul, és itt is szeretném neki ismét megköszönni mind azt amit kis-családomért tett, nem tudom elég tiszteletemet kifejezni iránta.
Jara Rodrigo
2004.11.20 17:41
Sziasztok, keziccsókolom!
Én is írnék néhány sort a kisfiam születéséröl. Arról, ahogy én láttam, amit én átéltem.
elöszöris a szülés elötti éjjel találkoztam ezzel a fórummal,ahol Isván apás-szülés törtetét elovasva erösödött bennem a döntés, hogy én is végig ott leszek a szülés alatt, holott az injekciós tü látványa is már negatív érzéseket ébreszt bennem.
Hogy egyböl a végére ugorjak, végig bírtam. Mit bírtam, végigdolgoztam! Amikor kellett masszíroztam a kedvest, amikor kellett a levegövételt szavaltam, a kitolásnál a hátát emeltem. Ennyit tesz a terhestorna - papástul.
A történet hasonló, mint Istváné, hosszú fájdalmas vajúdás, irtózatos fájások, viszont maga a szülés hamar megvolt. Ja és nálunk nem boszorka, hanem kisherceg született.
Ma jöttünk haza a kórházból, állandóan alszik. Még a szopi közben is szeretne. Imádom! Eddig nagyon nyugodt, szép kis baba.
Szóval mindenkinek ajánlanám az apás szülést, de elötte a papás-mamás terhestornát. Szerintem a nöknek muszály a férjeiket valamilyen módon elcsalni a tornára, mert így felkészülhet a férfi az apás szülésre, és tudja mit-mikor-hogyan kell csinálni.
Mindenkinek szép babákat kívánok!
Sz.Róbert
Én is írnék néhány sort a kisfiam születéséröl. Arról, ahogy én láttam, amit én átéltem.
elöszöris a szülés elötti éjjel találkoztam ezzel a fórummal,ahol Isván apás-szülés törtetét elovasva erösödött bennem a döntés, hogy én is végig ott leszek a szülés alatt, holott az injekciós tü látványa is már negatív érzéseket ébreszt bennem.
Hogy egyböl a végére ugorjak, végig bírtam. Mit bírtam, végigdolgoztam! Amikor kellett masszíroztam a kedvest, amikor kellett a levegövételt szavaltam, a kitolásnál a hátát emeltem. Ennyit tesz a terhestorna - papástul.
A történet hasonló, mint Istváné, hosszú fájdalmas vajúdás, irtózatos fájások, viszont maga a szülés hamar megvolt. Ja és nálunk nem boszorka, hanem kisherceg született.
Ma jöttünk haza a kórházból, állandóan alszik. Még a szopi közben is szeretne. Imádom! Eddig nagyon nyugodt, szép kis baba.
Szóval mindenkinek ajánlanám az apás szülést, de elötte a papás-mamás terhestornát. Szerintem a nöknek muszály a férjeiket valamilyen módon elcsalni a tornára, mert így felkészülhet a férfi az apás szülésre, és tudja mit-mikor-hogyan kell csinálni.
Mindenkinek szép babákat kívánok!
Sz.Róbert
2007.04.23 09:02
Sziasztok!
Szerintem ez elsősorban intelligencia kérdése.
Nem tudom elképzelni, hogy egy értelmes, intelligens, felnőtt férfi ne tudná feldolgozni ezt az élményt, és később megundorodna a feleségétől. Én is hallottam már ilyet, de szánalmasnak tartom az ilyen pasasokat. Szerintem akik őszintén szeretik, és tisztelik a párjukat, ott ebből nem lehet probléma. Úgy gondolom, hogy ahol ez a kapcsolat megromlásához vezet, ott már amugy is gondok vannak, és nem ez a valódi ok.
Egyébként én elég minősíthetetlen dolognak tartom h. egy apuka pusztán önvédelemből, azért hogy őt ne érjék váratlan, kellemetlen. esetleg ijesztő élmények, képes legyen magára hagyni a párját, amikor amúgy is kiszolgáltatott, fájdalmai vannak, és valószínűleg még sokkal jobba fél mint az apuka.
Én úgy érzem, hogy ez a minimum, hogy ennyi "áldozatot" meghozzanak (már akinek áldozat) társukért a férjek, nevetségesen semmiség ez ahhoz képest, amit a nők csinálnak végig a terhesség és szülés során.
Szóval bocsi ha esetleg megbántottam valakit, de én ezt így látom.
Nekem borzasztóan fájna, ha az én férjem nemet mondott volna az apás szülésre!!!
Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is!
Üdv!!
Szerintem ez elsősorban intelligencia kérdése.
Nem tudom elképzelni, hogy egy értelmes, intelligens, felnőtt férfi ne tudná feldolgozni ezt az élményt, és később megundorodna a feleségétől. Én is hallottam már ilyet, de szánalmasnak tartom az ilyen pasasokat. Szerintem akik őszintén szeretik, és tisztelik a párjukat, ott ebből nem lehet probléma. Úgy gondolom, hogy ahol ez a kapcsolat megromlásához vezet, ott már amugy is gondok vannak, és nem ez a valódi ok.
Egyébként én elég minősíthetetlen dolognak tartom h. egy apuka pusztán önvédelemből, azért hogy őt ne érjék váratlan, kellemetlen. esetleg ijesztő élmények, képes legyen magára hagyni a párját, amikor amúgy is kiszolgáltatott, fájdalmai vannak, és valószínűleg még sokkal jobba fél mint az apuka.
Én úgy érzem, hogy ez a minimum, hogy ennyi "áldozatot" meghozzanak (már akinek áldozat) társukért a férjek, nevetségesen semmiség ez ahhoz képest, amit a nők csinálnak végig a terhesség és szülés során.
Szóval bocsi ha esetleg megbántottam valakit, de én ezt így látom.
Nekem borzasztóan fájna, ha az én férjem nemet mondott volna az apás szülésre!!!
Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is!
Üdv!!
2007.05.04 16:19
Sziasztok!
Terhesen, még sokkal a szülés előtt írok.
Csak gratulálni tudok az apukáknak akik írtak!
Nekünk kezdtettől fogva - amióta téma a gyerekvállalás - egyértelmű, hogy apás lesz a szülés. Ezt igazán meg se beszéltük, mindketten így gondoltjuk / gondoltuk.
Szerintem is egy nő - mégha meg is bízik orvosában - kiszolgáltatottnak érzi magát szülés közben. Egy erős, határozott férfi akkora támasz, amiről nem szabad lemondani. Tudom, ha ott lesz, akkor mindenenben segíteni fog, és ha véletlen nem úgy ugrálnak körülölöttem az orvosok / nővérek ahogy"illik" gyorsan intézkedni fog. (nem hiszem, hogy erre szükség lenne, de BENNE másképpen bízok meg, mint a fogadott orvosomban, NEKI ugyanúgy a gyerekéről - ja és feleségéről - van szó, nem rutin, hanem a CSODA maga).
Nem tartok attól, hogy szexuális kapcsolatunkat ez negatívan befolyásolná - ő nem a barátom, hanem életem párja, nem ilyenek múlik kapcsolatunk. Szerintem csak bensőségesebbé, és szorosabbá teheti kapcsolatunkat.
Szülés után újra jövök, beszámolok!
Terhesen, még sokkal a szülés előtt írok.
Csak gratulálni tudok az apukáknak akik írtak!
Nekünk kezdtettől fogva - amióta téma a gyerekvállalás - egyértelmű, hogy apás lesz a szülés. Ezt igazán meg se beszéltük, mindketten így gondoltjuk / gondoltuk.
Szerintem is egy nő - mégha meg is bízik orvosában - kiszolgáltatottnak érzi magát szülés közben. Egy erős, határozott férfi akkora támasz, amiről nem szabad lemondani. Tudom, ha ott lesz, akkor mindenenben segíteni fog, és ha véletlen nem úgy ugrálnak körülölöttem az orvosok / nővérek ahogy"illik" gyorsan intézkedni fog. (nem hiszem, hogy erre szükség lenne, de BENNE másképpen bízok meg, mint a fogadott orvosomban, NEKI ugyanúgy a gyerekéről - ja és feleségéről - van szó, nem rutin, hanem a CSODA maga).
Nem tartok attól, hogy szexuális kapcsolatunkat ez negatívan befolyásolná - ő nem a barátom, hanem életem párja, nem ilyenek múlik kapcsolatunk. Szerintem csak bensőségesebbé, és szorosabbá teheti kapcsolatunkat.
Szülés után újra jövök, beszámolok!
Jutta
!
2007.06.12 21:53
Sziasztok!
Ez egy nagyszerű topik és nagyszerű apukák írtak ide!Remélem, azért bele-belenéznek még:)
Zizy üzenetével nagyon egyetértek, nem tudnám jobban megfogalmazni.
Ez egy nagyszerű topik és nagyszerű apukák írtak ide!Remélem, azért bele-belenéznek még:)
Zizy üzenetével nagyon egyetértek, nem tudnám jobban megfogalmazni.
2007.09.28 19:07
egyébként az egészet elolvasa annyira meghatónak találom és tisztelem ezeket és azokat az apukákat akik ilyen mértékben támogatták a szülő párjukat... akárhogyan is de egy férfitől ezt nagy teljesítménynek tartom mert hát valljuk be az erősebbik nem ilyen téren mégis csak a gyengébb nem!!!!!!!és lelkileg biztosan nagy erőpróba számukra szóval minden nő nevében mondhatom hogy büszke vagyok hogy még vannak ilyen férfiak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
üdv Ildikó
2007.12.24 22:55
Sziasztok!
Azóta már megszületett pici lányom!
Indított szülés volt (túlhordtam) és APA végig bent volt. Nagyon nagy segítség volt a támogatása és a biztatása. Ő adta a vizet, a csokit és a szőlőcukrot, simogatott, becézett és biztatott!
Számára is fontos / nagyszerű élmény volt.
Szerintem vannak férfiak akik kivonják magukat a gyermekvállalás kellemetlenebb feléből és vannak akik nem. Az én párom szerencsére nem vonja ki magát. Valahol itt dől el, hogy Apa a kakis pelussal is megbírkózik -e... vagy azon is felháborodik, ha a gyerek éjjel sír (persze, hogy anya miért nem tudja gyorsabban/halkabban "elintézni" a dolgokat)... az ilyen fériak tuti nem mennek be a szülésre sem... oldja meg Anya, végül is az ő dolga, nem?
És igen, bizton állíthatom, hogy egy egészséges féfi fel tudja dolgozni a "sokkot", amit felesége látványa jelent a szülőszobában!
(persze nem az első 3 hónap a szexuálisan legaktívabb korszak... a sok éjszakázás azért gondoskodik erről, de hogy apuka elforduljon anyától a szülés miatt... ugyan már? ott vmi súlyos gond lehet...)
Azóta már megszületett pici lányom!
Indított szülés volt (túlhordtam) és APA végig bent volt. Nagyon nagy segítség volt a támogatása és a biztatása. Ő adta a vizet, a csokit és a szőlőcukrot, simogatott, becézett és biztatott!
Számára is fontos / nagyszerű élmény volt.
Szerintem vannak férfiak akik kivonják magukat a gyermekvállalás kellemetlenebb feléből és vannak akik nem. Az én párom szerencsére nem vonja ki magát. Valahol itt dől el, hogy Apa a kakis pelussal is megbírkózik -e... vagy azon is felháborodik, ha a gyerek éjjel sír (persze, hogy anya miért nem tudja gyorsabban/halkabban "elintézni" a dolgokat)... az ilyen fériak tuti nem mennek be a szülésre sem... oldja meg Anya, végül is az ő dolga, nem?
És igen, bizton állíthatom, hogy egy egészséges féfi fel tudja dolgozni a "sokkot", amit felesége látványa jelent a szülőszobában!
(persze nem az első 3 hónap a szexuálisan legaktívabb korszak... a sok éjszakázás azért gondoskodik erről, de hogy apuka elforduljon anyától a szülés miatt... ugyan már? ott vmi súlyos gond lehet...)
Jutta
2008.01.07 15:11
Sziasztok!
Már csak pár hét van a szülésig, ha minden igaz apás lesz. Én még kicsit bizonytalankodom, de a párom eldöntötte, ott lesz. Kiegyensúlyozott, boldog a házasságunk, én a mások által ( ismerősök) mesélt negatívumoktól tartok picit. De az is igaz, hogy ha valaki őszintén szerti a feleségét, akkor ott nem lehet gond, a kapcsolat csak erősödhet, elmélyülhet. Sajnos az egyik ilyen eset a barátnőmmel, a másik a családban történt.
Tényleg megható olvasni az apukák által leírtakat.
Mindenkinek sok boldogságot és jó egészséget kívánok!
Már csak pár hét van a szülésig, ha minden igaz apás lesz. Én még kicsit bizonytalankodom, de a párom eldöntötte, ott lesz. Kiegyensúlyozott, boldog a házasságunk, én a mások által ( ismerősök) mesélt negatívumoktól tartok picit. De az is igaz, hogy ha valaki őszintén szerti a feleségét, akkor ott nem lehet gond, a kapcsolat csak erősödhet, elmélyülhet. Sajnos az egyik ilyen eset a barátnőmmel, a másik a családban történt.
Tényleg megható olvasni az apukák által leírtakat.
Mindenkinek sok boldogságot és jó egészséget kívánok!
Oldal: 1 / 1
