Kiemelt témák

Szia Krisztinke!
Végre egy rokon lélek (hideg-ügyben)
A mi babakocsink kereke is nagy, és egyszer meg is próbáltam letolni a lépcsõn, de nem sikerült túl jól. Hogy a babát ágyban hagyjam addig, az nem fog menni, mert a kilencediken lakunk. A lépcsõ a lift és az utca között van. Kétszer nyolc lépcsõfok. (Hülye volt a ház tervezõje.)
Szóval majd valamit ki kell találni. Lehet, hogy rendszeresítek egy deszkapallót. Bár valószínûleg pár nap alatt el is lopnák.

AdriennÚgy próbáld letolni,hogy csak a hátsó kerekein tolod,a kocsi tehát vízszintben marad,így Ádámnak is kényelmes.Egy kis gyakorlás után könnyen bele lehet jönni,próbáld ki!
Hideg-ügyben én is ritkán találok "rokonra"...
Valaki nyithatna egy normális játékboltot Kecskeméten!
Végülis váltottatok gyerekorvost?
Bocsi hogy így csaponganak a gondolataim...

krisztinke

Szia Krisztinke!


Tanácsot szeretnék kérni tõled, bukás ügyben. A te kisfiad nem öklendezett a kiskanáltól kezdetben? A Napsugár az elsõ falatnál szinte mindig öklendezik, és ilyenkor elõfordul hogy hány is sajnos, és utána már nem akar kanálból enni. Már egyre ritkábban hány, ezért nagyon megviseli, ha mégis bekövetkezik, sokat sír, elõtte és utána is. Nem tudom hogy etessem? Egyszer neki is meg kell tanulnia kannállal enni. Hány hónapos koráig elég neki csak a tápszer? Mostanában 4-5 alkalommal eszik kb.130-160 ml-t, szerintem ez nem valami sok, de átalussza az éjszakákat, biztosan nem éhes.


Ildikó és Napsugár / 5 hónapos /

Szia Ildi!

Kedves vagy,hogy tõlem kérsz tanácsotA tápszerrõl nem sokat tudok,mivel Gergõ 8 hónapos koráig szopott,utána még kb 3 hónapig napi 2* kapott un babatejet (3-as tápszer),és miután betöltötte a 11 hónapot,forralt tejre váltottunk,amibe kicsi mézet kevertem.Ez nekünk így nagyon bevált egészen mostanáig-lassan egy hónapja már nem nagyon issza meg semmilyen formában a tejet,de hál'istennek rengeteg tejterméket eszik,úgyhogy nem aggódok.
A szilárdabb ételekkel nekünk szintén nem volt gondunk,pedig úgy 3-4 hónapos korától már kapott gyümölcslevet,majd reszelt almát-kiskanálból.Nem tudom miért öklendezhet tõle Napsugár?!Esetleg kisebb fejû,és szilikonból vagy gumiból készült kanálkával próbálkozz,ne tedd be a szájába,hanem inkább õ szopogassa le a hegyérõl,tehát csak az ajkát érintse a kanál - hátha ez bejön!A DM-ben lehet kapni olyan pici fejû kanalat,aminek a pereme puha gumiból készült (két darab van egy csomagban,és Disney mintás),mi azt használtuk fél éves koráig.Utána pedig sokáig egy nagyobb fejû,de szilikonból készült klassz kanala volt,amit itt a Széchényiben,a Babakocsiszervízben lehet kapni.
Nos,ennyi az én tapasztalatom,remélem segítettemMajd feltétlen írd meg a fejleményeket!

Puszi: krisztinke

Szia Krisztinke!

Most látom, hogy írtál nekem.
A babakocsiletolás a lépcsõn nagyon aktuálissá vált, mert Ádám kinõtte az autósüléses változatot (amit kettõ darabban vittem le a lépcsõn), és most kocsit, babát egyben kell lecipelnem. Hát, nem semmi! Én elég sportos és jó kondiban lévõ ember vagyok, de ez azért nekem is sok. Szóval próbálkozom a letolással, sõt a feltolással is. Majd beszámolok a továbbiakról.
Normális játékbolt szerintem azért van itt: az Alföld Áruház emeletén lévõvel én eléggé meg vagyok elégedve. Viszont egy játszóház nagyon kéne, valamint egy melegvizes csecsemõmedence valahol. Bébiúszásra nem járunk újabban, mert nagyon hideg mindenhol a víz. De azért jó lenne valahol áztatni néha magunkat, az én fiam vízimádó, akárcsak én. És sokat dobna a mozgásfejlõdésén is, amivel amúgy is sok problémánk van. Én akár hetente kétszer-háromszor is elmennék vele úszni, ha lenne hová...
Gyerekorvost nem váltottunk, végül is nem olyan nagy cucc, hogy nem szólt idõben errõl a ferdenyakról. Úgy döntöttem, ennyiért még nem kezdünk ugrálni.
A hideg nagyon jól esik - általában. De nem most - itt a lakásban. A mi lakásunk (panel, tizes) három oldalról is a szabad levegõvel érintkezik, és most nagyon fázom... De mihelyt Ádám felébred, bekapcsolom az olajradiátort, és akkor minden rendben lesz újra.
Üdv.
Adrienn

Sziasztok!

AdriennMit szólsz ehhez a gyönyörû hóeséshez?-én vigyorgok mint a tejbetök.Alig várom,hogy Gergõ felébredjen,és lemenjünk sétálni.Kíváncsi vagyok mit szól a hóhoz.
Az Alföld játékosztálya tényleg jó,csak nagyon drága.De a multikban is nagy a választék,úgyhogy lesz hol vásárolni.
A Mikulás nagy élmény volt,Gergõ bebizonyította,hogy egy 15 hónapos gyerek már igenis nagyon tud örülni az ajándékoknak.Teljes extázisban volt,könnyeket csalt a szemünkbe az öröme.El is döntöttük,hogy sok apró játékot hoz majd neki a jézuska is.Olyanokat,ami hangot ad,nyomkodni lehet,vagy zenél-azt értékeli a legjobban.
Játszóház úgy tudom van már,a Budai utcán,ha jól emlékszem.Egész pontosan a Centrummal átellenben a Pick ház alatt.Azt hiszem délutánonként,és hétvégén van nyitva,de nem jártam még benne.

krisztinke

"Topiclakók"

Mindenkinek csodaszép karácsonyt kívánok!!!

Pussz: krisztinke

Szia Krisztinke!

Most látom, hogy amit a múltkor válaszoltam neked, az valami miatt itt nem jelent meg.
A karácsonyi jókívánsághoz csatlakozom: boldog karácsonyt mindenkinek, és kívánom, hogy a gyerekeink szép nagy csodálkozó szemeket meresszenek a karácsonyfára!

Sziasztok!

Boldog új évet mindenkinek!
Nekem egy 2,5 éves kisfiam van és ha valakinek közületek van hasonló korú,okos,értelmes kisfia,akkor szervezhetnénk majd közös programokat!
Kérdésem hozzátok: hogyan lehet megtanitani a gyermeknek a gyertyaelfújást és a köpést fogmosáskor? Várom tippeiteket!

Üdv: Zsuzsi

Sziasztok!

Boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Betti és Ádám baba

Sziasztok

Szintén nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!!!

krisztinke

Hahó kecskemétiek!
Mi újság Veletek? Mi ki se tudunk mozdulni, mert ekkora hóban még a nagykerekû babakocsi se megy el. Szánkónk van, de az meg kicsit kényelmetlen ahhoz, hogy hosszútávon üljön benne a gyerek. Viszont most jó is itthon, mert Ádám megtanult mászni, örülök, ha alaposan kihasználja az idõt, hogy alaposan elsajátítsa ezt az új tudományt. Csak azt sajnálom, hogy így most én se tudok sétálni a havas fõtéren. Pedig nagyon szeretnék, egész nyáron erre vártam. Csak a hó kicsit túlteljesített. De sebaj, majd egy hét múlva...

Sziasztok

AdriennÜdv' neked!Szerintem is gyönyörû idõ van,de eddig sajna mi sem nagyon mozdultunk ki,mert Gergõ múlt héten nagyon beteg volt:gégegyulladás,középfülgyulladás...Ráadásul most,hogy kezd rendbejönni,én betegdtem meg.Egyszóval meleg szobából figyeljük a havas vidéket.
Ádám nagyon ügyes,gondolom nem unatkozol mellette?!Én ezt a korszakot tartottam a legfárasztóbbnak-mármint a mászást.Onnantól,hogy stabilan menni kezdett Gergõ (1 évesen),már sokkal könnyebb lett vele az élet.Most meg aztán...

krisztinke

Hát, én már nem várom egy korszaktól se, hogy könnyebb lesz az életünk. Ádám kétemberes baba, ezt lassan el kell fogadjam. Már nem is próbálkozom, hogy mellette bármit csináljak. A férjem azt mondta, lehet, hogy veszünk egy mosogatógépet!
Ma még mi sem valószínû, hogy kimozdulunk, de holnap már ideje lenne. Most egyébként átrendeztük a lakást, és így legalább a kilátás remek innen a dolgozószobából, ellátok egész a városközpontig! De ebben a ködben csak szürke árnyak a templomtornyok. Ti ugye elsõ emeleti lakásban laktok? A barátnõmék is elsõ emeleti panellakásban laknak, de nekik is szerencséjük van a kilátással: eleinte birkák legelésztek az ablakuk alatt, aztán épült egy ház a közelben, amelyet nagyon vidám színesre festettek, öröm ránézni egy ilyen szürke napon. Ti mit láttok, ha kinéztek?
üdv. és jobbulást!
Adrienn

AdriennMi is szerencsés helyen lakunk,mert nincs velünk szemben lakóépület,csak egy autókereskedés.Így aztán az elsõ emelet ellenére is szabad a kilátás.
Szerintem minden baba "kétemberes",de legalábbis egy teljes embert kíván.Nekem is csak akkor van egy kis idõm,ha Gergõ alszik,amit szerencsére még mindig gyakran tesz.De a lakás rendbentartásáért folytatott küzdelmet már feladtam,mivel öt percig sem tart.Esténként,ha elaludt,azért igyekszem eltakarítani a "romokat",de reggel minden kezdõdik elõlrõl...Na mindegy,úgysem cserélném el semmire az anyaság örömeit
Sétáltok már?Gergõ szerencsére teljesen meggyógyult,én viszont még lábadozom.Azért minden nap elsétálunk az ebédért,bár nem kis fizikai igénybevételt jelent ebben a hóban tolni a babakocsit.Már csak az lesz rosszabb,ha olvadni kezd - lehet,hogy csónakkal kell elindulnunk...

krisztinke

Szia Krisztinke!

Hát, tegnap a barátnõmmel elmentünk sétálni. Az én babakocsim (nagy, felfújható gumikerekei vannak, 3 db) egész jól elment a havon és a latyakon, de a barátnõm mûanyag kerekes kocsiját bizony helyenként fel kellett emelni. A város járdái meg szinte használhatatlanok, mert az összes hótakarító kisgép a nyáriasan tiszta és száraz Fõ téren rohangászik föl-alá, miközben az összes többi járda teli van latyakkal, hóval.
A barátnõm azt mondta, most egy darabig ki se fog mozdulni. Megértem. Én se megyek pl ma sétálni. Elég lesz holnap gyógytornára a Vacsi köz legvégébe.

Minden héten kétszer vagy háromszor szoktunk oda menni, és mindig alig várom, mert imádom nézni a házakat, nem tudom megunni ugyanazt az útvonalat, heti háromszor se sok.
A Gázló utcán szoktunk indulni(modern, drága házak), aztán a Vacsi közön megyünk tovább (a szocializmus végén épült házak), utána visszafelé a kb huszonöt évvel régebbi Bethlenvároson át gyalogolunk, aztán még régibb házak között megyünk a piacig. Utána jön a belváros. Hazafelé pedig a régi villanegyeden át szoktam menni, a Honvéd Kórház háta mögött. Olyan ez az útvonal, hogy végigvezet Kecskemét történelmén. Az pedig külön érdekes, ahogy keveredik a sok életstílus. A luxusvilla mellett régi tanya, a belvárosban meg a régi polgári épületek váltakoznak cigányputrival, modern és pazar házakkal, szolid hatvanas évek beli kockaházakkal, stb. Valahogy ez elég egyedi, Pesten például egyáltalán nem jellemzõ ez a mix. Õsszel fellelkesültem, és vettem is egy Kecskemét könyvet. Most vennék még, mert nagyon jó volt, csak sajnos rövid.

AdriennMilyen igazad van...Furcsa módon még sosem néztem ilyen szemmel a várost.Pedig tõsgyökeres kecskeméti vagyok - vagy talán pont azért?!Mellesleg anyukámék a Vacsi közön laknak (sorházban),így aztán az én szívemnek is kedves az a környék.A Honvéd Kórház mögötti villanegyed pedig egyenesen pazar - ha egyszer sok pénzünk lenne,biztosan ott vennénk házat.
Mindenesetre én is kedvet kaptam hozzá,hogy fellapozzak egy Kecskemétrõl szóló könyvet.
Írtad,hogy 3kerekû a babakocsitok.Képzeld,a miénk is!!!Abból pedig nincsen sok,különösen a Széchenyi városban,úgyhogy biztosan elmentünk már egymás mellett ismerve-ismeretlenül.Érdekes a gondolat,nem?

krisztinke

Kedves Krisztinke!

Igen, lehet, hogy már elmentünk egymás mellett, asszem jól meg is bámultuk egymást, pontosabban a babakocsikat.
Kár, hogy nincs kép a profilodban, akkor tudnám, hogy az vagy-e, akire gondolok. Nem vagy véletlenül magas, vékony, barna hajú, aki nyáron sportszandált viselt (akárcsak én)?
Engem könnyû megismerni: két befont copfot hordok, és mostanság piros-sárga-kék sídzsekit és ugyanilyen színösszeállítású füles termósapkát. És idõnként látványosan hisztizek, mert általában kész õrület elindulni otthonról, vagy pláne boltba bemenni a bébivel...

A villanegyed egyébként mindenkit lenyûgöz. Sokat gondolkodtam már azon, milyen lehetett ott az élet az átkosban. Vajon maradt-e ott a kitelepítések után olyan család, aki a háború elõtt maga építtette a villát? Egyszer egy esõs õszi vasárnap délután barátokkal arra sétáltunk, és szokás szerint alaposan megnéztük a legjobban konzervált (ám szépen felújított) villát. A szuterénben (ilyet se építenek már ma) könyvtár van berendezve, és akkor épp égett a villany, úgyhogy be lehetett látni. Bent ült egy férfi (nem melegítõben), háttal az ablaknak, az íróasztalnál, és olvasott. Ez nekem nagyon tetszett. A villa meg olyasmi, amilyennek az Abigélbõl Horn Mici villáját el tudom képzelni.
Én nem vagyok tõsgyökeres kecskeméti, de csak itt kezdtek ezek a dolgok ennyire érdekelni.
Egyébként nemrég hallottam, hogy a templomtorony felújításakor találtak egy levelet a többszáz évvel ezelõtti õsöktõl, amelyben leírják az akkori életet. Hát, az engem nagyon érdekelne. Azt hiszem, végül visszatették a levelet, de hozzáírták a mai kor üzenetét is. Lehet, hogy nagyon pihent agyúnak tûnök, de engem nagyon izgatnak az ilyesmik...

Szia Adrienn

Ilyesmikrõl hallasz...-tényleg nagyon érdekes lehet az a levél.Én is szeretek elmerengeni néha,milyen lehetett a régi korokban az élet.Szeretem a történelmi filmeket is.Nemrég volt sorszat Napóleonról az RTL-en,azóta róla szóló könyv után kutatok,mert nagyon megérintett.De biztosan érdekes dolgokra lehetne bukkanni,ha a városunk történelmét kezdenénk is el kutatni...
Szõke vagyok és rövid hajú.Magas,de nem kifejezetten vékony (sajnos!),talán átlagosnak mondanám a testalkatomat.A babakocsink Chicco,és sötétkék-sárga színösszeállítású.
Igazán kíváncsi vagyok a pillanatra,mikor elõször fogunk egymásra ismerni az utcánMeg merjük majd egymást szólítani?-kellemetlen lenne a szitu,ha tévednénk("Szia,te vagy az a lány a netrõl? - Milyen lány,milyen netrõl???...Hi-hi)

krisztinke

Én tuti gyáva lennék megszólítani téged, mert csak arra tudnék gondolni, hogy ha nem te vagy, az nagyon nagy égés. De ha feltennél egy képet a profilhoz, akkor ez a veszély nem fenyegetne. Nekem van képem fenn. De egyébként sem lehet összekeverni senkivel, ugyanis két befont copfot egyedül én hordok errefelé. (Legalábbis a babakocsis korosztályból). Szóval ha te megszólítasz, tévedés kizárva!

Én tuti gyáva lennék megszólítani téged, mert csak arra tudnék gondolni, hogy ha nem te vagy, az nagyon nagy égés. De ha feltennél egy képet a profilhoz, akkor ez a veszély nem fenyegetne. Nekem van képem fenn. De egyébként sem lehet összekeverni senkivel, ugyanis két befont copfot egyedül én hordok errefelé. (Legalábbis a babakocsis korosztályból). Szóval ha te megszólítasz, tévedés kizárva!

Kecskemét történetérõl egyébként volt egy nagyon jó idõszaki kiállítás (lehet, hogy egy része megmaradt) a Cifra Palotában. Remek képek voltak, szinte élt a város, pontosan el tudta az ember képzelni, hogy például milyen lehetett egy piacos nap régen, amikor még a Fõ téren volt a piac.
Én azért is költöztem Kecskemétre, mert mikor fõiskolás lettem, és elsõ nap sétáltam a fõtéren, annyira megragadott a hangulat, hogy akkor volt egy nagyon erõs érzésem, hogy itt szeretnék élni. Nem tudom, van-e még magyar város ilyen hangulatos fõtérrel. Nem tudom, mi teszi olyan otthonossá, de biztos, hogy van benne valami különleges.
Egy másik kiállításon is voltam, az még meg is van valószínûleg: Ópusztaszeren a körkép épületében egy egész utca van felépítve, tipikus kisvárosi utca. Az is nagyon hangulatos, kár, hogy Kecskemétrõl nem készítettek ilyen "makettet".

AdriennMegnéztem a képet a profilodban - nem vagy ismerõs.Így a kép alapján talán majd megismerlek,ha látlak,és talán majd meg merlek szólítani.
Rólam egyellõre nincs fönt a neten kép,és a scannerünk sajna bekrepált,de majd igyekszem valahogy pótolni ezt a hiányosságot.
Kecskemétrõl van néhány régi fényképem,anyukám gyerekkorából.Szinte felismerhetetlenségig megváltozott azóta a városkép.

krisztinke

Még valamit nagyon szeretek Kecskemétben: hogy van némi helyi élet. Valamilyen módon szívesen részt is vennék benne, de korábban még nagyon "új" voltam itt, most meg a gyerek mellett nem igazán van rá lehetõségem. Azt hiszem, az ilyesmibe akkor tud az ember igazából bekapcsolódni, mikor a gyerekei már iskolába járnak. Fõlg ebben a városban, ahol mintha minden a gyerekekrõl szólna. Ez is egy olyan dolog, ami megtetszett itt. Itt jó gyereket nevelni. Egyre inkább úgy érzem, hogy legalább három, de inkább négy gyereket szeretnék.

Te hová szoktál járni Gergõvel (a sétáláson kívül)? Nálunk még csak most lesz majd aktuális, hogy valami programot találjak ki neki, de egyelõre nincs sok ötletem. Magyarországon még sajnos nincs sok babás programlehetõség. Angliában a gyerekeket, akikre vigyáztam, anyukájuk hetente egyszer elvitte valami babajátszóba, vagy hová. A kisebbik még nem volt egy éves sem, és mégis volt mit csinálnia ott. Nálunk egyelõre a gyógytorna a program, azt mind a ketten szeretjük. Aztán tavasztól majd járunk biciklizni, késõbb pedig strandra, aztán õsszel már mehetünk játszótérre is. De mit lehet csinálni ilyen hidegben? (A barátnõmhöz nagyon gyakran átmegyünk, de néha már együtt is unjuk a lakást, szívesen vinnénk valahova a gyerekeket.)

Ebben az idõben mi is a négy fal közt töltjük az idõt.Programként legfeljebb (a sétán kívül)a család,vagy két babás barátnõm jöhet szóba,illetve még szívesen megyünk ki a Pólusba mostanában,ott jókat tud Gergõ szaladgálni,és imádja a pénzbedobós autót,repülõt amibe beülhet.Múlt nyáron rengeteget mentünk vele strandra,biciglizni,kirándulni - gondolom idén sem lesz ez másként.Sõt,ahogy cseperedik,úgy tárul ki a világ,egyre több vele a szórakozási lehetõség.Egyszerû program,de mi szívesen megyünk vele bevásárlóközpontokba,vagy a városközpontba sétálni - a fõtér varázsát õ is nagyon élvezi,nem beszélve a "Mekis" sültkrumpliról...
Egyszóval unatkozni azt nem szoktunk.
Négy talán nem,de három gyerek nekem is szívem vágyaA második mostmár remélem hamarosan össze is jön!Ha válsztani lehetne másodszorra egy kislányt,harmadszorra pedig ismét egy kisfiút szeretnék - de persze közhelyszerûen:mindegy,csak egészséges legyen.
Mikor,hol és mennyi idõt voltál Angliában?

krisztinke

Szia Krisztinke!
Azt hiszem, ma láttalak titeket, de mivel autóval voltunk (nagy sebességgel száguldottunk gyógytornára), nem vagyok biztos benne. A Spar felõl gyalogoltatok az ötös felé, nem sokkal tizenkét óra elõtt. Lehetséges?
A második gyereket én jövõ év nyár elejére szeretném, és nem bánnám, ha kislány lenne. Ez esetben Anna lenne a neve. Neked melyik lánynév tetszik? És ha a kistesó fiú lesz, arra az esetre találtál már nevet? Ugye, mennyivel nehezebb jó fiúnevet találni, mint jó lánynevet? Én ma hazafelé gyógytornáról épp elneveztem a hátralévõ három gyermekemet, de csak az ideális esetre: Anna, Ábel, Éva. Csak épp akkor leszek gondban a nevekkel, ha mondjuk az összes fiú lesz. Én még ki tudnék találni néhány fiúnevet, de olyat, ami a férjemnek is tetszik, meg nekem is - hát az már nehezebb. Lánynév viszont rengeteg van.

Angliában pont fél évet töltöttem, 96 június 16-tól 96 december 16-ig voltam ott. Nagyon kedves családnál, két fiúra vigyáztam. Azóta egyszer voltunk náluk, mostmár van egy kislányuk is.

Jól látom, hogy idõnként írsz a "megint megjött" topikba is? Az öcsémék is nagyon régóta szeretnének már gyereket, és a sógornõm egy év hiábavaló próbálkozás után elment egy természetgyógyászhoz (Tiszaalpáron rendel), aki segített is rajtuk. Ha érdekel, szívesen leírom a részleteket e-mailben.

AdriennValóban minket láthattál!A Mobilcenternél levõ cseréptetõsökben lakunk,és minden nap ebédért megyünk,dél körül szoktunk hazaérni.
Ha lányunk lenne,akkor a legutolsó döntés szerint Blanka lenne a neve,ha kisfiú,akkor pedig Bálint.Egyébként nekünk legalább annyira nehéz volt lánynevet kitalálni,mint fiút.Különösen nehéz olyat találni,ami mindkettõnknek tetszik.
Valóban szoktam írni az említett topicba.Köszönöm a természetgyógyász-ötletet,de talán arra nem lesz szükségünk.Tulajdonképpen nem régóta próbálkozunk,és elvileg nincs is semmi bajom.Egy másik topic kapcsán keveredtem a "megint megjött"-be,és ottragadtam.Tetszik a társaság,és rengeteg okos dolgot lehet megtudni a nõi szervezetrõl,én pedig szeretek tisztába lenni magammal.Jó érzés,ha valamelyest ismerem a szervezetemet,és egyszer talán majd hasznos dolgokat taníthatok etéren a saját lányomnak isKülönben is "tervezõs" tipus vagyok - mindig elõre gondolkodom.Bár úgy tûnik a babák igazi önálló személyiségek,és nem mindig jönnek terv szerint...
Ha jól sejtem szoktál szörfözgetni a neten.Még melyik topicokban írogatsz?Esetleg másik weboldalon?Én még a "nõk lapja c@fe"-t szoktam böngészni,meg persze egy-egy érdekes linket.
Azt írod 96-ban voltál kint.Az nem érintette a fõiskolás éveidet?Hányas születésû vagy?Gondolom az angol jól megy...

krisztinke

Szia Krisztinke!

Igen, szoktam szörfözgetni, például ha a gyerek éberebben alszik (nem ritka), akkor csak csöndes dolgokat csinálhatok, olyankor akár egy-két órát is a számítógépnél töltök. Másik topikok: pillanatnyilag a "Szép új világ" topikban szoktam "szófosni", ezt a topikot én nyitottam, a téma a vesszõparipám. Régebben a "Hisztis csecsemõ", "Késõi mozgásfejlõdés", "Claudia só és társai", "Szidd a BB-t", "Bébikomp", stb. témákban szoktam olvasni-írni. Szóval leggyakrabban az Errõl-arról fórumon.
Más oldalak: egy ideig egy politikai fórumon leveleztem, de azt a fórumot elárasztotta néhány fasiszta õrült, és akkor öten "kivonultunk" onnan, vagyis csináltunk magunknak egy zártkörû fórumot, ahol politikáról is, de más dolgokról is beszélgetünk.

1973-ban születtem, de a fõiskolát csak húszévesen kezdtem, elõtte dolgoztam két évet. 96-ban végeztem, és az államvizsga utáni napon már utaztam is Angliába. Még a diplomaosztóra se mentem el. A nyelvtudásom valóban sokat fejlõdött kinn, aztán itthon úgy alakult, hogy angolt tanítottam (jóllehet, nem volt hozzá végzettségem). Mikor már több mint egy éve tanítottam a nyelvet, elmentem fõiskolára. A szegedi tanárképzõnek volt Kecskeméten egy kihelyezett csoportja, fõleg átképzés alatt álló orosztanárok jártak oda, meg néhányan olyanok, mint én, akik tanítóképztõ végeztek, de angolt tanítottak. Fél évvel ezelõtt kellett volna végeznem, de Ádám akkor volt két hetes, úgyhogy nem mentem el államvizsgázni. Azt terveztem, hogy majd az idén államvizsgázom, de úgy tûnik, nem így lesz. A fiam mellett tkp. semmire nincs idõm, errõl más topikokon már sokat írtam. Éjszakát nyolc hónapja egyszer sem aludtam át, sokszor enni se hagy, stb. Nem panaszkodni akarok, csak épp tegnap is kiborultam, azért is ülök most hajnalban a gép elõtt, mert már akkor se tudok aludni, ha épp lehetne. Egyszóval: kivagyok. Nem is gondolok a fõiskolára, a napokat épp csak túlélem. Nagyon szeretem a fiamat, de néha kiborulok attól, hogy egy percet sem ad arra, hogy rajta kívül bármivel is foglalkozzak. Még akkor is sír, ha az õ kajáját készítem (pedig csak meg kell melegíteni a mikro-ban a bolti bébiételt).
Na, mindegy, ezt nem részletezem, a jobb napokon mindig szégyellem, hogy a rosszabb napokon olyan negatív tudok lenni. Sokat írtam már errõl a "Segítség nélkül" topikban, amit szintén én nyitottam, egy nagyon rossz napon.

A nõk lapja c@fe jó? Oda én is akartam egyszer írni, de nem volt türelmem regisztrálni. Milyen topikok érdekelnek ott? És itt? Te otthonról internetezel?
Még egy kérdés: Te sem érettségi után egybõl kezdted a fõiskolát? És addig hol dolgoztál? És szeretted a fõiskolát, vagy nem maradt meg túl mélyen a "diákélet" címû könnyû évek emléke? (Én fõiskola után még sokáig nehezen vettem tudomásul, hogy felnõttként kell élni...)

Hû, ez jó hosszú lett...

Adrienn

AdriennÉn is '73-as vagyok,és szintén két évet hagytam ki érettségi után,de mivel évvesztes voltam,én '97-ben diplomáztam.Utána két tanévet napköziztem (Arany J.,Zrínyi),aztán elmentem "pénzt keresni" egy céghez,ahol autóval jártam az országot aféle területi képviselõként.Ez a munka nem volt éppen szellemi kihívás,de szabad voltam és jól kerestem...2001.jan.15-én szûnt meg a munkaviszonyom (likviditási gondjai lettek a cégnek),febr.2-án pedig kiderült,hogy terhes vagyokÍgy aztán pihenéssel és boldog várakozással teltek a várandós hónapok.Életem egyik legnyugodtabb és legboldogabb idõszaka voltA "legboldogabb" most is tart,a "legnyugodtabb" viszont már túlzás lenne.Habár Gergõ mellett könnyû anyukának lenni:az elsõ perctõl nyugodt,kiegyensúlyozott,kedves kisfiú.Két hónapos kora óta átalussza az éjszakát,és nappal is 3-4 órát pihen a mai napig.De mégiscsak gyerek,ami-mint tudjuk-jár némi felfordulással.(Nem akarlak elkeseríteni,de ahogy cseperednek,annál kevésbé hagynak nyugtot az ember lányának!)
Azért a nehéz pillanatok ellenére gondolom te is otthon szeretnél maradni vele,amíg lehet?!
Ami a fõiskolás életet illeti,nekem fantasztikus volt.Nagyon jó társaságunk alakult,és bár kecskeméti vagyok,a hétköznapok nagyrészét (beleértve az éjszakákat)nemhivatalosan a koleszban töltöttem.Igazi klasszikus diákévek voltak:gondtalanság,barátságok,szerelmek,bulik,és némi tanulás.Nagyon szerettem az akkori életemet is.A sulit is élveztem,bár nem jelentett különösebb megterhelést,még vizsgaidõszakban sem,pedig kiváló diplomát szereztem.
A felnõttélet nem okoz gondot,sõt élvezem az önállóságot,amellett igyekszem megtartani fiatalos énemet.
Te hol dolgoztál mielõtt terhes lettél?
Itthonról internetezek.Beköttettük kábelen és azóta online elérhetõségünk van,ami szerintem nagyszerû dolog.Ritkán írok más topicokba,inkább csak olvasgatok,éppen aktuális témákban-mármint amik aktuálisan érdekelnek.Ezután majd benézek az általad említett fórumokra is!A "Szép új világ" milyen témát boncolgat?Valóban "Segítség nélkül" vagy?

krisztinke

AdriennBeleolvastam a "Szép új világ"-ba,mostmár tudom mirõl szól.Nagyszerû ötlet ez a topic!Ha lesz egy kis idõm,írok is hozzá.

krisztinke

Kedves Krisztinke!

Képzeld, a négy fal közé zárt napokat már annyira untam, hogy tegnap (csütörtökön) felmentünk a férjemmel Pestre, kitett minket reggel, elmentünk (Ádám és én) rokonlátogatóba, ahol Ádám a vele majdnem egyidõs másodunokatesóval játszott. Nagyon jó nap volt, és Pesten ráadásul nem havasak a járdák, hatalmasat sétáltunk!

A kérdésedre: igen, én is itthon szeretnék maradni, amíg csak lehet, és még mielõtt lejárna a GYES, jöhet az elsõ kistesó. Az õ születése után ismét három év, de aztán egy vagy két évet dolgoznék, és utána maradnék itthon a következõ (két) kistestvérrel. (Összesen négyet szeretnék, de ha csak három lesz, annak is örülni fogok.) Szóval elég sok GYES vár még rám, ha minden jól megy. Én azonban nem bánom, nem vagyok egy ambiciózus fajta, engem mindig is kielégített a családi élet. Szeretek itthon lenni, imádok olvasni a kanapé sarkában, vagy sétálni, barátnõkkel csevegni, és imádok a gyerekkel játszani (fõleg rendrakás UTÁN). Most már nagyon sok jó játéka van, azok is tetszenek, szegény sokszor csak ül és bámulja, ahogy Anya játszik. A legjobb az, mikor Apa és Anya játszanak, Ádám meg nézi, és vigyorog. Most az a kedvenc játékom, hogy a toronyépítõ poharakból tornyot csinálok, aztán becélzom a lendkerekes autóval a legalsó poharat...

A terhességem elõtt a Kadafalvi Általános Iskolában dolgoztam. Sajnos csak szerzõdésem volt, de azért titkon remélem, hogy ha vissza akarok menni dolgozni (hosszú távra, a negyedik gyerekem három éves korában), akkor visszavesznek majd. Nagyon szerettem ott dolgozni. Bicajjal jártam ki, az külön jó volt, fõleg õsszel és tavasszal, mikor egész úton walkmant hallgattam. Nagyon szeretek zenét hallgatni is, bicajozni is, a kettõ együtt meg - ráadásul a mindennapjaim részeként - szuper volt.

Arra a kérdésre, hogy valóban segítség nélkül vagyok-e, nem tudok tömören válaszolni (egyébként se erõs oldalam a tömörség). A "segítség nélkül" topik legelsõ hozzászólásában próbáltam összefoglalni a helyzetet, de még az is hosszabb a kelleténél. Egyszer olvasd majd el, ha ráérsz (de csak ha ráérsz, mert ott aztán "szófostam" rendesen ).

Mi volt a fõiskolán a kedvenc tantárgyad? És mit nem szerettél?
Én a tesi gyakorlati részét eléggé nem szerettem, volt is egy majdnem-bukásom belõle. A magyartanítással meg nagyon elégedetlen voltam, többet vártam volna egy pedagógusképzõ intézménytõl. Viszont a matekot - ami egész addig ellenfél volt - a fõiskolán végig nagyon szerettem, nem is volt ötösnél rosszabb jegyem. És szerettem a politológia órákat is, valamint az éneket - habár utóbbi sokkal rosszabbul ment, mint szerettem volna.
A gyerekeim szeretném, ha majd az ÉZI-be járnának, és ha tanulnának zenét. Nem valami jó, ha az ember érzi, hogy nagyon szereti, de ugyanakkor nem ért hozzá. A zene nagyon sokat tud adni. Már ki is találtam a négy hangszert a négy gyereknek (persze ez nem komoly; õk döntik majd el, hogy mit akarnak). A négy hangszer: fuvola, hegedû, gitár, zongora.

Nos, abbahagyom, mielõtt kisregény lesz. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam...

AdriennPontosan melyik fórumon található a "Segítség nélkül"?Mert eddig nem sikerült rálelnem...
Az itthonlétet én is nagyon élvezem,és tökéletesen kiegyeznék a régi korok családmodelljével,amikor is az asszonykák nem dolgoztak,hanem a családjukkal és az otthonukkal foglalkoztak.Legalábbis egyellõre kielégít ez a felállás,sõt,boldoggá tesz.Persze valószínû,hogy néhány év elteltével már vágyódni fogok egyéb elfoglaltságra is,különösen mikor majd a gyerekeim már valamelyik oktatási intézményben töltik a napjaikat.De sajna eddig még nem találtam meg életem hivatását.Ambíciózus alkat én sem vagyok,de annak nagyon örülnék,ha egyszer rátalálnék egy olyan munkára vagy munkahelyre,ami a családom mellett a másik felemet jelenthetné.Fogalmam sincs azonban,hogy merre induljak el...
A pedagógusi hivatás eddig nem lopta be magát a szívembe,de lehet,hogy ez megváltozna,ha én is kipróbálnék egy olyan "vidéki" kis iskolát,mint a kadafalvi.Mindenk aki ilyen helyen tanított az ismeretségi körömben,az beleszeretett a szakmába.
A fõisin szinte minden tárgyat szerettem,talán csak a készségtárgyakat kevésbé.Pontosan azt szerettem a sulinkban,hogy olyan sokrétû ismeretkört érintett a tananyag.Hozzád hasonlóan beleszerettem a matekba,és mellette imádtam az olyan tárgyakat,mint szociológia,pedagógia,didaktika,pszichológia...no meg néhány tanárt:Sztrinkóné,Brindza,,stb.Ja igen,emlékszem már,a Természetismeret c. tantárgyat kifejezetten nem szerettem,bár a tanáraink jók voltak.
Angolt szerinted hol és hogyan érdemes elkezdeni tanulni?
Lassan olyan témákat taglalunk,ami nem kifejezetten ennek a topicnak a köre,úgyhogy ha gondolod,áttérhetünk az emailezéshez...

krisztinke

Ok, akkor e-mailben válaszolok, ha hazajöttünk a nagyszülõktõl.

Használt etetõszéket keresek, összecsukható, nagytálcás, nem fa, jó állapotú, viszonylag olcsó etetõszéket.
Válaszolni lehet ide vagy az adr@fibernet.hu e-mail címre.
Elõre is köszönöm

AdriennSajna mi még használjuk,de esetleg próbáld meg a Széchényiben,a Babakocsi szervízben,vagy Pesten a Soroksári úti MegaToy's-nál levõ bababizományiban,esetleg a www.iranyar.hu-n a gyermekholmik között.

pussz , krisztinke

Kedves Krisztinke!
Most küldtem Neked egy mailt. Tudnál majd írni, hogy megérkezett-e?
Adrienn

Igen megkaptamMajd válasz megy,ha lesz egy kis idõm...
pussz
krisztinke

Sziasztok kecskemétiek!!!


Krisztinke, Adrienn!

Már jó régen nem írtam ide, utoljára akkor amikor Napsugár öt hónapos volt, most meg már egy éves lesz...
Mi jól megvagyunk, élvezzük a nyarat. Ez ügyben szeretnék tõletek egy kis információt kérni:
Szerintetek érdemes ellátogatni a kecskeméti vadasparkba?
Napsugár nagyon szereti az állatokat, ezért gondoltuk, hogy elvinnénk, ez közelebb van hozzánk mint a bp-i.
És ha leírnátok nagyjából merre felé van.

Elõre is nagyon köszönöm.

Mindenkinek jó nyarat kívánunk!

Ildikó és Napsugár

Szia Ildikó

És üdv' mindenkinek!Hát eléggé kihalt ez a topic,jó,hogy újra jelentkezik valaki,igaz én is csak havonta egyszer ülök le a gép elé,akkor sem jellemzõ,hogy benéznék a fórumokra.Ez egy kivételes,és ritka pillanat...
Valahogy mostanában sem idõm,sem energiám a netre.Hiába,a fiam lassan két éves,már rég nem "baba",és minden idõmet leköti.Nem mint ha bánnám
IldikóHihetetlen,hogy rohan az idõ!Elõre is boldog 1. szülinapot Napsugárnak!
A kecskeméti vadaspark szerintem jó hely,különösen "kezdõ állatkertezõknek".Helyi viszonylatban szépen felújították,szép,erdõs (hûvös!) környezetben van,és nem túl nagy ahhoz,hogy elunják magukat az apróságok mielõtt körbejárná a család.A Mûkertvárosban van,könnyen megközelíthetõ helyen.A 3-as busszal lehet kimenni,autóval pedig...hû, nem is olyan könnyû elmagyarázni,attól függ merrõl mész.Az utcanevekkel pedig hadilábon állok.Régen Kossa István sétány volt a Mûkertvárosba vezetõ út,amit keresztez egy,pontosabban egymás után két vasút.Ezeken áthaladva rögtön következik jobb oldalon a Vadaspark.
Hát nem lennék jó idegenvezetõ...Mindenesetre remélem segítettem kicsit?!
Majd írd meg milyen volt a kirándulás!
Ja,a belépõ 400.-/fõ,de van családi és gyerek kedvezmény is.

Üdv: krisztinke

Szia Krisztinke!!!

Köszi hogy ilyen gyorsan válaszoltál!
Már meg is jártuk a Vadasparkot. Tényleg nagyon jó ilyen kisbabásoknak, mint mi, mert elég gyorsan be lehet járni, és jó hûvõs van. Szóval, nagyon tetszett, köszi az infót!
Napsugár is nagyon élvezte, és köszöni szépen a szülinapi köszöntést!
Már megkapta anyukáméktól az ajándékát: tegnap hoztunk neki a Tescoból egy kis medencét, vagyis inkább vizi játszóteret... Nagyon tetszik neki.

További jó nyarat kívánunk nektek!
Üdv: Ildikó és Napsugár

Kedves Kecskeméti anyukák, lányok!

A segytségeteket szeretném kérni. az orvosom Dr.Nyírádi Tamás akivel én meg vagyok elégedve de szeretném kikérni mások véleményét is.Valaki ha ismeri esetleg szült nála kérem írja meg.
Engem műteni is fog lparoszkópiával.Kicsit félek.Na meg maga a korháztól is.Ha van valamilyen tapasztalatok a korházról is kérem írjátok meg!
Köszönöm előre is !
Lara

Sziasztok!

Ha lenne valakinek felesleges belépője (Kismama előfizetőknek szoktak küldeni) a budapesti októberi bababörzére, írna nekem az : andimama kukac index pont hu címre?
Nagyon megköszönöm.

Andimama

Sziasztok,

egy kicsit hátha feléled ez a topik!:-)))
Van valakinek tapasztalata, véleménye a Széchenyi sétányi és a Lánchíd utcai bölcsiről? Februártól lenne aktuális, de még nem tudtam dönteni!

Előre is köszi:

kobudo

Szia Kobudo!
A Lánchíd utcait nem ajánlom, a barátnőm próbálkozott vele, de nagyon nem tetszett neki, nem foglalkoztak a gyerekekekkel. Aztán kipróbált egy másikat a Széchényivárosban, ahol szintén van játszócsoport, és az meg olyan jónak bizonyult, hogy alig van hely, de végül sikerült, azóta is odajár a kislány játszóba hetente kétszer. Nem tudom, nem ez-e véletlen a Széchenyi sétányi. Ez, ahova járnak: a Lánchíd utcától a négyemeletes panelházak közt az ötösön lévő távolsági busz megálló felé sétálva egy alacsony épület. Nem tudom az utca nevét sajnos.

Szia Adrienn,

köszi a választ. Épp ma de voltunk Apával együtt hármasban megnézni a Lánchíd utcait, és hát nekem sem volt túl jó benyomásom. A gondozónők (tisztelet a kivételnek, biztosan van olyan...) egy kupacban beszélgettek, a vezetőnőt egy hete próbálom elérni, hogy adjon infot, semmi. Azt hiszem, amiról Te írtál, az a Forradalom utcai, ami nem is igazán került szóba, mert messze van. Megnéztük még a Széchenyi sétányit, ez már sokkal szimpibb: bevittek a csoportszobába is, elmondtak sok mindent kérdezés nélkül is, kicsi, de nagyon aranyos, hangulatos bölcsi.
Így azt hiszem, a Te megerősítéseddel együtt maradunk a Széchenyi sétányinál!

Még egyszer köszi a segítséget:
Helga

Igen, igen, az tényleg a Forradalom utcai... Eszerint akkor a Széchenyi sétányi is jó. Megjegyzem, hátha egyszer az én fiam is társaságra kezd vágyni. A Forradalom utcaiban nincs hely, úgyhogy oda hiába is vágynánk.

Szia Adrienn,

hát, beadtam a jelentkezési lapot, még 2 hét, mire az önkormányzat elbírálja. A vezetőnő szerint ez csak formaság, remélem én is. A beszoktatáshoz kell szótárfüzetet vinni... Nem kérdeztem meg, gondolom, majd írják, hogy miket mond, én meg otthon kérdezgetem. Mókás lesz...

Milyen idős a fiad? A Széchényivárosban laktok?

Helga

A fiam másfél éves. A Széchényivárosból két hónappal ezelőtt költöztünk el, most kinn lakunk külterületen. Építkeztünk. Ti merre laktok? Nem leveleztünk egyszer már magánban? Volt egy Helga nevű anyuka, aki Kecskemétre költözésük előtt írt nekem egy levelet egy kb egy évvel ezelőtti itteni felhívásomra (hobby-énekkart akartunk csinálni néhány barátnőmmel). Nem te vagy az véletlen?
A te gyermeked mennyi idős? És fiú vagy lány?

Szia Adrienn,

dehogynem én vagyok az... :-))) Az énekkar még most is érdekel, ha úgy alakul.Mármint a tervetek.
Most volt 16 hónapos a lányom, és Máriavárosban lakunk.
Jó Nektek, hogy építkeztek, bár nem tudom, milyen fokon álltok, és mennyire őszültetek bele :-))) A kamatok növekedésével, erősen gondolkodom, pedig mi is költözni akartunk jövőre. No de ez a jövő kérdése.

Helga

Az énekkar végül érdeklődés hiányában elenyészett, még mielőtt megszületett volna. Rajtad kívül sajnos senkit nem érdekelt, csak minket, akik kitaláltuk.
Az építkezésbe nem őszültünk bele, sőt nagyon sokat javított az életminőségünkön a családi ház. Örülök, hogy időben belefogtunk, és nem vártuk meg a kamatok megnövelését. Mert akkor aztán leshetnénk, hogy mikor lesz újra ilyen lehetőség, esetleg még két vagy három gyerekkel se lenne majd reményünk, hogy elköltözzünk a panelből. Én tudtam előre, hogy a lakáshitellel ez lesz, ezért is hajtottam a férjemet, hogy csináljuk a házat, amíg még érdemes belefogni. Egyébként nekünk az is volt a szerencsénk, hogy a panellakásunkat egy olyan évben vettük, mikor nagyon lent voltak az árak, és olyan évben adtuk el, mikor meg nagyon magas áron lehetett. Több mint háromszorosáért adtuk el! Ez csak szerencse dolga volt, és nagyot lendített rajtunk.