Kedves Krisztinke!
Képzeld, a négy fal közé zárt napokat már annyira untam, hogy tegnap (csütörtökön) felmentünk a férjemmel Pestre, kitett minket reggel, elmentünk (Ádám és én) rokonlátogatóba, ahol Ádám a vele majdnem egyidõs másodunokatesóval játszott. Nagyon jó nap volt, és Pesten ráadásul nem havasak a járdák, hatalmasat sétáltunk!
A kérdésedre: igen, én is itthon szeretnék maradni, amíg csak lehet, és még mielõtt lejárna a GYES, jöhet az elsõ kistesó. Az õ születése után ismét három év, de aztán egy vagy két évet dolgoznék, és utána maradnék itthon a következõ (két) kistestvérrel. (Összesen négyet szeretnék, de ha csak három lesz, annak is örülni fogok.) Szóval elég sok GYES vár még rám, ha minden jól megy. Én azonban nem bánom, nem vagyok egy ambiciózus fajta, engem mindig is kielégített a családi élet. Szeretek itthon lenni, imádok olvasni a kanapé sarkában, vagy sétálni, barátnõkkel csevegni, és imádok a gyerekkel játszani (fõleg rendrakás UTÁN). Most már nagyon sok jó játéka van, azok is tetszenek, szegény sokszor csak ül és bámulja, ahogy Anya játszik.
A legjobb az, mikor Apa és Anya játszanak, Ádám meg nézi, és vigyorog. Most az a kedvenc játékom, hogy a toronyépítõ poharakból tornyot csinálok, aztán becélzom a lendkerekes autóval a legalsó poharat...
A terhességem elõtt a Kadafalvi Általános Iskolában dolgoztam. Sajnos csak szerzõdésem volt, de azért titkon remélem, hogy ha vissza akarok menni dolgozni (hosszú távra, a negyedik gyerekem három éves korában), akkor visszavesznek majd. Nagyon szerettem ott dolgozni. Bicajjal jártam ki, az külön jó volt, fõleg õsszel és tavasszal, mikor egész úton walkmant hallgattam. Nagyon szeretek zenét hallgatni is, bicajozni is, a kettõ együtt meg - ráadásul a mindennapjaim részeként - szuper volt.
Arra a kérdésre, hogy valóban segítség nélkül vagyok-e, nem tudok tömören válaszolni (egyébként se erõs oldalam a tömörség). A "segítség nélkül" topik legelsõ hozzászólásában próbáltam összefoglalni a helyzetet, de még az is hosszabb a kelleténél. Egyszer olvasd majd el, ha ráérsz (de csak ha ráérsz, mert ott aztán "szófostam" rendesen
).
Mi volt a fõiskolán a kedvenc tantárgyad? És mit nem szerettél?
Én a tesi gyakorlati részét eléggé nem szerettem, volt is egy majdnem-bukásom belõle. A magyartanítással meg nagyon elégedetlen voltam, többet vártam volna egy pedagógusképzõ intézménytõl. Viszont a matekot - ami egész addig ellenfél volt - a fõiskolán végig nagyon szerettem, nem is volt ötösnél rosszabb jegyem. És szerettem a politológia órákat is, valamint az éneket - habár utóbbi sokkal rosszabbul ment, mint szerettem volna.
A gyerekeim szeretném, ha majd az ÉZI-be járnának, és ha tanulnának zenét. Nem valami jó, ha az ember érzi, hogy nagyon szereti, de ugyanakkor nem ért hozzá. A zene nagyon sokat tud adni. Már ki is találtam a négy hangszert a négy gyereknek (persze ez nem komoly; õk döntik majd el, hogy mit akarnak). A négy hangszer: fuvola, hegedû, gitár, zongora.
Nos, abbahagyom, mielõtt kisregény lesz. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam...