Sziasztok!
Nem tudom, hogy 2 percem, vagy két órám, így lehet, hogy kicsit össze-vissza leszek. Úgyhogy csak egy gyors beszámoló, azután próbálok visszaolvasni.
Szerdán jöttünk haza, még mindig csúnya bilirubin értékekkel - a sárgaság mértékegysége. Ma volt kontroll, még mindig magas, de biztonságos és csökken.
A szülés utáni harmadik napon csapta ki az érték a határt, azonnal levitték a koraszülött osztályra és infúziót kötöttek rá. Nagyon szörnyen nézett ki a fejéből kilógó kanüllel.
Ami egy kicsit "segített" az az volt, hogy az egész osztályon ő volt a legnagyobb baba, pedig volt még két hónapos is. Végig napozott a kék fényben és kapta az infúziót, de így is csak az 5. napon tudtunk hazajönni. De az ottani gyerekeket elnézve, nagyon szerencsésnek érzem magunkat. Kész tűpárna lett szegényke, ahol van egy kis hely rajta, oda biztos lett egy tű szúrva. Kézfej, könyökhajlat, csomó lyuk a fején, de szerencsére a fennmaradó időben jól érezte magát.
Mielőtt még bárki aggódni kezdene terhesen, nyugodjon meg. Nálunk vércsoport gondok vannak és ő már a második baba, tehát az első biztonságban van.
A szülés is érdekes volt. A Péterfyben akinek nincs orvosa, életveszély. Szerencsére nekem volt, és ott. Akinek nincs, a kutya sem néz rá. Ennek ellenére nagyon jók a tapasztalataim, nagyon barátságos kórház, bababarát. Pár nap után már a takarítókkal is megismerkedtem, nem tudtam végigmenni a folyosón anélkül, hogy valaki meg ne állított volna, hogy kérdezősködjön.
Ami nagyon nem tetszett, az tényleg a kallódó, orvos nélküli szülő nők voltak. Két anyuka is volt, akit napokig hagytak vajúdni, majd megcsászározták őket. Ez sajna nem csak itt jellemző. Ez végképp meggyőzött, hogy a szabad orvosválasztás rossz rendszer. Szívsz, ha nincs pénzed, de úgyan úgy, rossz, ha perkálsz rendesen, de a dokid pont nem ér rá. Nem egyedi eset, más kórházakban is így megy.
A szülés is elég viccesen alakult. Most sem volt tiszta, hogy beindult-e, vagy csak jósló. Ismét az volt a helyzet, hogy régóta voltak jósló fájásaim, ez nem volt új, szüléshez viszont nem voltak elég erősek.
Délután 4 körül jöttem rá, hogy órák óta nem mozog a baba. Pánikolva ébresztgettem, majd még 5 előtt felhívtam a dokit, hogy mit csináljak. Beküldött a kórházba, hogy csináljunk egy NSTt. Várni kellett, hogy Robi hazaérjen, mert pont egyedül voltam itthon Natival. 6 körül felraktak a gépre, uh. Az NST elég rossz görbét adott, még mindig nem mozgott. Voltak apróbb fájásaim, de a gép azt mutatta, hogy nyaralok. 7 előtt felhívtam a dokim, addigra hosszas tanakodás után eldöntötték, hogy maradjak bent, biztos, ami biztos, és majd este 9.30kor még egy NST. Doki is vizsgált, teljesen zárt méhszáj, szépen kiszámolta a régi uh-k alapján, hogy március 15re várható a baba (feb 28án). 9 után egy kicsit rákapcsoltak a fájások, szóltam, hogy mintha görcseim lennének. Kb 5 percesek. Szépen leintettek, hogy menjek vissza a szobámba, úgyis mindjárt lesz NST, az majd kimutatja. Mutatta egy fenét. A fájásérték 30%ról 0-ra zuhant egy-egy fájás alatt. Gondolom, a méh összehúzódott, és kimászott az érzékelő hatásköréből
Nagy nehezen jött az ügyeletes, akkor kicsit rákapcsoltak. 5-6cmre nyitott volt a babakapu. Ennyit az NSTről és arról, hogy meg lehet különböztetni a jósló fájást a szüléstől. Ismét nem ijesztgetni akarok, elsőre nem így megy
Robi már otthon volt, felhívtam, hogy jöjjön, mert szülök. Aznap 3. alkalommal jött be, mert előtte még behozta a kórházi cuccomat is. 9.41kor telefonáltam, pont fürdetett.
Anyós szerencsére ott volt, így gyorsan lerázta a gyereket és rohant be. Szerencse, hogy pár percre van a kórház! Még így is kellett neki negyed óra. A dokival együtt érkezett, még kezében volt a táska, épp vetkőzött. Időközben elindították az infúziót. Kettőnek le kell menni, mielőtt bekötik az EDAt. Az egyik indok, hogy ezt a kórházat választottam az volt, hogy itt kezdték az edát, és reméltem, hogy nem szúrják el, mint a SOTEn.
Doki vizsgált, pikk-pakk a 6 cmből 8 lett
Előtte már elfolyt a magzatvíz, úgyhogy nem kellett azzal szórakozni. Készültünk az edára, nem akarták megvárni, amíg lecsorog az infúzió. Fájás közben a doki próbálta megtalálni, hogy hol is lehet a derekam, szépen lemosták a hátam. Na ennyi volt. A következő pillanatban elég hangosan bejelentettem, hogy jön a baba. Teljes pánik, elépzeltem, ahogy a 8 centin keresztülcsörtet. Kijönni nem akart, doki kicsit próbálkozott, hogy ne legyen gátmetszés, aztán gyorsan feladta. Szólt, hogy akkor nyomjam. Megpróbált rásegíteni, én meg azzal voltam elfoglalva, hogy leszedjem magamról a kezét.
Rájöhetett, úgyhogy így nem megy békénhagyott, így a festegetéstől számítva 4 perc alatt megszületett Szabolcs. Nem volt nagy feje, 32.5, csak az volt a gáz, hogy az édes odadugta a kezecskéjét behajtva a füle mellé, amitől igencsak megnőtt a keresztmetszet.
Ezzel együtt nem én tartom a gyorsasági rekordot. Még a héten szült egy 4. babát egy anyuka. Már nyitott volt, úgyhogy burkot repesztettek a fertőzések elkerülése végett. 45 perc múlva felsírt a baba, ő meg már aznap békésen grasszált a folyosón, mint aki csak egy szemvizsgálatra jött be és véletlenül bent fogták.
Képet majd próbálok mellékelni aprónépről, de még a bénaság akadályoz.
Tej már a második naptól volt rendesen, nagy szerencse volt. A bilirubin csak akkor ürül rendesen, ha van tej. Lehet, hogy különben tápszert kapott volna.
Azért a koraszülött osztályon is voltak problémák, az egyik éjszaka nem engedtek le, le kellett fejni a tejet. Másnap jó nagy hisztériát rendeztem, így lejárhattam hozzá egész nap 3 óránként.