Sziasztok!
Sidney, Dóri, Judit , Szandra, és többieknek is köszönöm a biztatást. Nagyon kivagyok már, és a párom is. Fáradtak vagyunk. Hol a nappal a jobb hogy az éjszaka, változó. Szegény páromat sajnálom, mert ma hajnali egyik ő "őrködött', én elaludtam
pedig neki reggel mennie kell dolgozni. Tényleg nehezen hiszem el, hogy lesz jobb is valamikor
(De mikor?)
Pociló, megint írtam privit, megkaptad? Nem tudom mi van, mert Finikének amit írtam ő megkapta, és ugyanúgy küldöm el mind a kettőt.
Finike, az utolsó privit tegnap kaptam tőled majd válaszolok is rá. Írtál azóta is? Mert a gép jelezte, hogy van új üzenetem, de a priviben nincs....
Most rászánom magam, és gyorsan lekopogom a szüléstörténetet.
Február 18-án vasárnap este 10 órakor kezdődtek 5 perces fájásokkal az események, de annyira csekély fájdalom, hogy nem is gondoltam, hogy ez már az lesz. Nem is hívtam a dokit, - gondoltam - ne zavarjuk meg az álmát. Utána pedig minél később lett hajnali 1, 2, 3 annál kevésbé akartam felhívni, és a fájások is ritkultak reggelre már csak kb. 15 percesekké alakultak. Aztán rászántam magam és felhívtam reggel 7-kor, mivel másnap mennem kellett volna az utolsó CTG-re, hogy most bemenjek-e hétfőn vagy "ráérek" kedden.
(Én kis naiv..) Természetesen berendelt, reggel 8-ra be is érünk a kórházba. Másfél ujnyira nyitva volt a méhszáj. Még nagyon jó kedvem volt, ( a doki is megjegyezte) fájásaim alig...de ő azt mondta, hogy ebéd utánra baba lesz. Annyira üres volt a szülőszoba, hogy választhattam, hová szeretnék kerülni. A szülésznő minden szülőszobát megmutatott, és végül is a lila szoba mellett döntöttem, mert a kádas szülőszoba felújítás miatt nagy volt a forgalom az egész folyóson. Ez pedig - mint tudjátok - ajtóval el van szeparálva. Megkaptam a beöntésemet ami egyáltalán nem volt kellemetlen, de utána sem lettek sűrűbbek a fájások 5 percesnél, ez így ment egész délelőtt. Így délután 1 vagy 2 felé (már nem is emlékszem) kaptam egy kis fájás rásegítést infúzió formájában. Onnantól kezdve nem volt kedvem mosolyogni.... Jöttek a 2 perces fájások, ami eléggé elviselhetetlennek tűnt. Még az események elején a dokival beszéltünk az EDA-ról, de nem maradtunk semmiben, és mikor rákérdezett a 2 perces fájásoknál, hogy esetleg élnék-e vele, nem tiltakoztam.
Jött egy (nagyon ) fiatal doki és bekötötte. Nagyon ügyes és alapos volt, ezt meg kell állapítanom. Utána sokkal jobb lett a közérzetem. A fájásokat nem éreztem, viszont a nyomási ingert igen. A nyomási inger fájdalma megint váratlanul ért mert nagyon fájt, emiatt nem jól vettem a levegőt, így egyszer majdnem elájultam. Már majdnem elsötétedett előttem a világ, de a doki rámszólt, hogy térjek magamhoz mert mi lesz a kisbabával. (Nem ilyen szépen fogalmazott, de meglett az eredménye mert feleszméltem.)
Nem is tudom hány nyomás után (talán 10 vagy több) megszületett a kisfiam.
Egyszer a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, nem sírt fel azonnal, de gyorsan megszabadították tőle, utána pedig ordított is...
A párom végig bent volt, nagy élmény volt neki. Sajnos több helyen repedtem a gátmetszés ellenére, így én is matyóhímzést kértem, ami sajnos legalább fél órán át tartott. A picit a hasamra rakták pár percig, majd elvitték de 15 perc után visszahozták és velünk volt még 2 órán át amíg az "örzőben" voltunk.
Mindent köszönök az orvosomnak dr. Csütörtöki Attilának, akire örülök hogy a barátnőm ajánlása által rátaláltam, és a kedves szülésznőnek Gyurkovics Katikának.
Ennyi volt. Remélem nem hagytam ki semmit.
mazsuzs