Ötágyas szobába kerültem, ezt már nem élveztem annyira mint anno Zsuzsával a háromágyasat. Sokan voltunk, cserélődtek mindennap a kismamák, sokan (minket is beleértve) bénáztak a szopival, és volt akinek egyáltalán nem sikerült mellre tennie, ezért inkább hagyta ordítani a babáját.
Ez annyira szomorú volt, pedig az Istvánban igazán van szaksegítség, jönnek a nővérek és ha kell félórát, órát rászánnak minden alkalommal hogy megmutassák, segítsenek, hogy kell mellretenni a babát. Két olyan anyukát is elengedtek velem együtt, akiknek nem sikerült mellre tenni a babáját többszörös próbálkozás után, de úgy engedték haza őket, hogy megmutatták hogy kell fejni, hol kell pumpát bérelni. Senki nem kapott pótlást, csak lefejt anyatejet.
Szóval már alig vártam hogy hazajöjjünk.
Az első nap sokat aludt Szilvi, de azért pár óránként jelentkezett egy kis szopira... nagyon-nagyon bénáztunk, azt hittem hogy én már haj de rutinos vagyok, de a mellbimbóm ugyanúgy nem akart együttműködni eleinte, és Szilvinek meg kellett tanulnia beszippantani és úgy kihúzni, mert az enyém tök lapos, a mellem viszont hatalmas és széles, tehát nem olyan egyszerű mint akinek szép csúcsos a mellbimbója és a bimbóudvara és szépen csak becsúsztatja a baba szájába. Szóval küzdöttünk, és én is igenis elcsoszogtam újra a nővérekhez, hogy segítsenek már... mert láttam hogy kezd kis hólyagokat szopni bimbóimra, mert nem tudja elég mélyen bekapni, és ha azok felszakadnak, az rohadtul fáj.
Végül második napra belejöttünk, egyre gyakrabban ment a dolog. A második nap EGÉSZ NAP a cicin csüngött. Halál komolyan. Szinte nem is aludt. Hála Zsuzsának, ezt tudtam, hogy ez menetrendszerű, hogy a második nap arról szól hogy a pár csepp kolosztrumot feltornázza valami mennyiségre, ezért szopik ilyen intenzíven. De még így felkészülve is baromi fárasztó volt, mert ugye első nap aluszékony a baba, akkor kéne anyukának is pihennie, de akkor még pörög ezerrel mert dolgoznak a hormonok. Mire kidőlnél, addigra ébred a baba és követeli a cicit egy egész napon át.
Második nap beálltunk a 15 percenkénti szopira. 5 perc cicin, beájulás, 10 perc alvás, kezdjük újra...
Ennek köszönhetően harmadnapra úgy beindult a tejem, hogy csöpögött. Ezt is hatalmas sikerélménynek éltem meg, mert Zsuzsával csak 5-6. napra sikerült ezt elérni, és már otthon voltunk és pánikoltam hogy nem lesz elég tejem. De a maratoni szopik a második és harmadik napon megtették a hatásukat, és a negyedik nap már egyre hosszasabban aludt Szilvi szopik között, mert volt elég tej hogy megtömje a pociját. Ma reggel 4 (!!!!!) órát aludt két szopi között én meg csak lestem... ilyet Zsuzsa többhetesen csinált először.
Annyira de annyira sajnáltam a babákat akiket nem tudtak/akartak mellrerakni... látszott hogy anyukák elkeseredtek a sikertelenségtől, és inkább ringatták, altatták a babákat, akik ennek megfelelően hosszas órákat aludtak, mikor felébredtek, rekedtre sírták magukat. Akiket szoptattak, azok ugyan sokkal de sokkal gyakrabban ébredtek, de max pár percig sírtak, mert be lett tömve a szájuk.
De ami nagyon-nagyon tetszett, hogy a zárójelentésekre mindenkinek ráírták, hogy tessék a babákat igény szerint szoptatni, de minimum 8-szor 24 óra alatt.
Na többek között ezért választottam az Istvánt.
Csak futtában pillantottam rá itt a szopis kérdésekre, nem akarok beletrafálni semmibe. Csak a kétcicis/egycicis kérdést láttam, meg a 20 percet...
Gyakori, hogy ilyen pici babák még akár órákat is eltöltsenek a mellen, szeretnek komfortszopizni is, és ha egyik mellből kifogyott (tehát nem feltétlenül 20 perc után) át lehet rakni a másikra, ha a baba még igényli. Sőt, vissza lehet rakni az elsőre ha még mindig igényli... ha nincs elég tej és szaporítani szeretnétek, ez a legjobb, leggyorsabb módja: jobb-bal-jobb-bal amíg a baba le nem ájul, és ismételni ahogy újra jelentkezik hogy éhes. Ez egy-két nap alatt (de lehet még annyi se kell) olyan jó sok tejet csinál, hogy ihaj...
aztán látom, hogy Neked sincs semmi 
viszont olyan szépen gondoltam mindíg vissza rá. Ahogy Krisztiánt vártam a vége felé rendesen halálfélelmem volt 
, hogy miért azóta sem tudom. Nagyon féltem a szüléstől. Viszont vele amikortól megrepedt a burok (2. indítás közben)onnan már jó volt. Voltak jó erős fájások mert ugye ment az oxitocin, viszont ezek már hasznos fájások voltak, és még több erőt adtak nekem 
Számításaim szerint holnap kéne megérkeznie a kicsinek, háááát majd kiderül 
Remélem minden rendben van velük!
