Sziasztok!
Rita!
Innen is nagyon köszi!
No semmi titokzatosság, csak bajban voltam kutya ügyben és most egyik szemem sír, a másik meg nemhogy nevet, de kacag!!!!
Pancsi sajnos olyan butaságot csinált, amit nem tudtam elfogadni két ilyen kicsi gyerek mellett, így visszavittem a menhelyre. Sejtem mit gondolnak rólam, de nem érdekel, mert sosem bocsátanám meg magamnak, ha a két gyerekem baj érné, de még azt sem, ha félne a kutyától.
Séta közben nekirontott a járókelőknek, akik épp a hévtől igyekeztek haza. Kertesházas övezetben azért ez nem tömeget jelent, hanem tíz méterenként kb 5-6 embert. Pancsit lefogtam, nehogy tényleg lekapja valakinek a nadrágját, de a harmadik alkalomnál már megharapott, ami nem komoly, hiszen kabátban voltam, így igazán nem is éreztem semmit, de elég a tudat, hogyha kiborul, harap. Még akkor is ha fél. Ha a fiaim tíz évesek lennének, és tudnák mi a teendő egy kutyával különböző helyzetekben, maradt volna, de így....nem.
De hogy kutyaharapást szőrivel, elmentem egy helyre, ahol több kölyök közül sikerült kiválasztani Marci alteregóját.
Igen ez az én hülyeségem, de nekem annyira hasonlítanak a vonásaik, hogy nem tudtam nem hazahozni a kis labrador babát. 6 hetes sárga szuka.
És megérte!!!!
Olivért a Nagyi este hozta haza, kereste a meglepetést, ekkor hoztam fel a pincéből a kis ideiglenes vackáról a kutyót, és valami hihetetlen dolgot láttam! Rita! Ez hiányzott nekem Pancsiból! Megszaglászta Olivért, Olivér pedig teljesen spontán akkor cuppanóst nyomott a búbjára, hogy na! Pancsival szemben meglehetősen passzív volt, így eszembe sem jutott, hogy ilyet látok életben, nem csak filmen. Egy pillanat alatt összebarátkoztak. nevet is adott neki, Pamacs. Kergetőztek, Pamacs hívta azon a kis jellegzetes kutyatartásban, ahogy egymást is hívják játszani (leengedig a melső lábaikat a földre a fenekük égnek mered és csapkod a farkuk mint a zászló viharban). Tündériek voltak. Marci is megtapogatta a mancsát, és nagyon tetszett neki, hogy le akarja venni a zokniját.
Szóval valami csoda!!!!
Pupuc cica azért óvatosabb. Hólyagra fújta magát, jól megköpködte az új jövevényt és feltelepedett az ablakpárkányra. Igaz, őt kergette meg alaposan Pancsi, nem minket. Majd kiheveri!
Ovi
nem is tudom, most jut eszembe, összefutottam kollégával a múltok, amikor bennt voltam. Neki mindkét gyereke oda jár. Talán..... de meg kell vallanom, se a hálapénzezés, se a protekciózás nem megy nekem. Valahogy olyan, nem is tudom, több mint kellemetlen érzés. Pedig tudom, a gyerekeimért be fogom nyelni a békát, még ha kicsit meg is akad a torkomon.
Munka
Én már várom, hogy ősszel újra rajzoljak, már ha sikerül visszamosolyogni magam és még munka is lesz!
Én biztosan itthon fogok dolgozni, még akkor is, ha most nem tudom mit, ha nem a rajzot.
Meglehetősen nem vagyok társasági lény, mármint olyan nagy céges szempontból, és nagyon nem szeretek együtt dolgozni emberekkel, mert eddig mindig csak bajom volt. Én dolgoztam, ő meg el****ta. Nagyon ritka kivétel volt, és akkor is fiúk voltak, lányokkal képtelenség együtt dolgozni. Már nekem legalábbis.
Bocsi mindenkitől! De ez van....
Ráadásul én szeretném, ha a kölkeim majd olyan büszkék lennének egyszer rám, mint én Apukámra, aki jelmezeket varrt nekme, zokszó nélkül tablót rajzolt, és még miegymás. A mai napig olyan jó érzés, hogy nekem ilyen ügyes Apukám volt-van!
Hopp!
Mennem kell!
Üdv!
ui. képek vannak, majd igyekszem!