Sziasztok!
Szuper volt a hétvégénk, el kell dicsekednem!
Anyósom és Apósom bevállalták Lacikát, és mi MOZIBAN VOLTUNK!!! Lacival.
Húúú, 1,5 éve fordult ez elõ velünk legutóbb.
Megnéztük a Gyûrûk ura második részét. Igaz, hogy én egyfolytában a telefonomat markolásztam, és a fél szemem mindig a kijelzõn volt, mert megígértettem Anyósommal, hogy felhív, ha valami baj van. Be is állítottam, hogy a telefon néma, kivéve ha az Anyósom mobiljáról érkezika hívás, de olyan hangos volt a film, hogy végig attól majréztam, hogy nem hallom meg, ha csörög a telefonom. Persze tudom én, hogy úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére, de legutóbb, mikor megpróbáltuk egy órácskára Apósommal és a Sógornõmmel hagyni, akkor Lacika addig üvöltött, míg haza nem értünk. Viszont sétálni rendszeresen el szokták vinni a Nagyszülei, ha itt vannak, vagy mi vagyunk náluk, és azt Lacika imádja. Úgyhogy elvitték sétálni, mi meg leléptünk.
Utána, mikor hazaértek, akkor megkapta Csibészke a kedvenc kajáját uzsonnára, így rögtön nem hiányoztam annyira.
Amikor én tövig rágott körmökkel hazaértem, a gyerekem fülig érõ szájjal telefonált a Nagymamájával.
Ja, egy csomó új dolgot produkált a Nagyszülei tiszteletére. Állandóan telefonáltak a játéktelefonon, azóta örökké a telefon kagylójával jön, és addig hisztizik, míg a fülemhez nem teszem. Akkor megnyomja valamelyik gombot a telefonon, (mindegyik gomb más zenét játszik) és gyõztes mosollyal néz, nekem meg a kagylóval a fülemen hallgatnom kell a zenét.
Kimondta az elsõ egyértelmûen jelentéssel bíró szavát is, fogta a kezem, húzott, hogy menjünk sétálni, vezetgessem. Mivel nem mozdultam azonnal, hátranézett a válla felett, és azt mondta, deje!. Mivel mindannyian vadul kacagtunk, és azonnal indultam, nagyon tetszett neki a móka, és azóta rendszeresen mondja, hogy deje, deje, deje, ha sétálgatni akar. Sõt, amikor engem húzott, és a Nagymamája át akarta venni, hogy majd õ sétáltatja, akkor dühösen kirántotta a kezét, és rám nézve közölte, hogy AA DEJE! Szóval lehet, hogy az AA, amit eddig általános alanynak, sõt állítmánynak is hittem ANYA akar lenni.
Ja, és még egy dolgot tanult az én Drága Kisfiam a hétvégén. Az akarást.
Nem mondom, hogy eddig mentes volt tõle, de most nagyon rákapott az ízére. Pl. rámutat a könyvében a kiskakasra, és akkor kukorékolni KELL, különben kitör a hiszti. Vagy jön a játéktelefon kagylójával, nyújtja, és akkor azt nekem a fülenhez KELL tenni, és úgy kell a zenét végighallgatnom, különben vadul hisztizik. Lesz néhány nehéz napom, mire visszaáll a megszokott napirendünk.
Sebaj, de voltunk moziban!
BMárti