Sziasztok!
Danimama! Hát, szoktunk játszani kipakolósat, bepakolósat, hancúrozósat, dögönyözõset és tanítgatósat.
Komolyra fordítva a szót, hát, khmm, úgy igazán játszani, hogy most akkor gyere, üljünk le, és játszunk, nem nagyon szoktunk. Lacika szinte mindig jön velem, akárhol és akármit csinálok a lakásban. Eljátszik a környezet adta lehetõségekkel, amíg én a szekrényébe berakom a nadrágait, addig õ a fiókból kiszedi a zoknikat. Akkor leülök mellé, mondom neki, hogy rakjuk be a zoknikat, és akkor együtt berakjuk. Vagy pl. amíg fõzök, addig kipakol a szabadababának konyhaszekrénybõl, aztán mikor már lépni se tudok a sok mûanyag doboztól, meg más kacattól, akkor lecsüccsenek hozzá, és szépen méret szerint egymásba rakjuk a dobozokat. Nagyon élvezi. Szokott elpakolni saját jószántából is, ilyenkor kerül csipkebugyi a férjem fekete zoknijai közé, meg úszósapka a meleg harisnyákhoz. De kinn nem marad semmi!
Ezen kívül jövet-menet gyakran megdögönyözöm. Azt nagyon szereti. De ezek olyan 3-5 perces bohóckodások. Meg szoktunk olyanokat hancúrozni, hogy beültetem a kisautójába, és éktelen berregéssel és dudálással körbeszáguldozzuk a lakást. De ez se tart tovább 5 percnél egy-egy alkalommal, és hintázni is naponta 20szor 2 percet szokott.
Aztán szoktam 5-10 perces tanítgatásokat tartani, ilyenkor megnézzük a könyvében, hogy melyik a cica, és emlyik a kutya, meg hol az orra, szeme, füle, szája, stb. De ezek is leginkább csak úgy alkalmilag, ha éppen a könyvet nézegeti, akkor melléülök egy kicsit, vagy ha hozza a kutyáját, akkor megnézegetjük, hogy hol a füle, stb. Szóval én leginkább úgy szoktam csinálni, hogy miközben csigalassúsággal haladni próbálok a napi teendõimmel, mindig hagyom magam körül tevékenykedni, persze közben mindig szemmel is tartom, hogy mivel foglalkozik Lacika. Aztán ha éppen van egy kis idõm, vagy olyasmit csinál, amibe jól bele tudok kapcsolódni, akkor foglalkozok vele egy-egy kicsit. Persze kivétel, ha nyûgös, mert akkor aztán dajkálhatom órákig.
Beja! Mi az, hogy "majdnem" tüdõgyulladás?! Ez nekem olyan anyukaijjesztgetõ dumának hangzik. Naná, hogy nem lesz semmi baj, és "Hajrá, Beja néni!".
Andysj! Pontosan így voltunk a kocsiülés témával, ahogy ti. Lacika végigarénézta az utat a menetiránynak háttal fordított hordozóban, a lába már elérte a felnõtt ülés háttámláját, a napfénytetõt is le kellett venni, mert már elérte a buksija, de még nem volt se egy éves, se 9 kiló. Hiába, õ egy hosszú, de vékony alkatú gyerkõc. 10 hónapos korában már Soprontól Bp.-ig üvöltött, akár mit csináltunk vele. Mondanom se kell, az út második felét már én is végigbõgtem. Ha megálltunk, és kiszálltunk, akkor minden oké volt, de amint visszatettük a hordozóba, már örjöngött is. Ja, és habzott a háta az izzadástól. Végsõ kétségbeesésünkben Laci próbaképpen berakta neki a nagyfiú ülést, menetiránynak szemben. Mondjuk nagyon klassz ülés, nászajándékba kaptuk
, magas, állítható szélességû az oldala, és dönthetõ is, szóval igazán tuti. Beletettük a gyerkõcöt, õ meg vigyorogva nézelõdött egész úton, és nem volt egy nyekk se. Szóval szerintem egy dönthetõ, 5 pontos biztonsági övvel felszerelt ülésben, pláne, ha jó magas oldala is van, simán bele lehet tenni a babákat amikor már stabilan meg tudnak ülni.
BMárti