Köszönöm lányok a biztatást,nagyon jól esik.Igazából lenne segítségem, csak idáig a büszkeségem volt nagyobb....Anyósék itt laknak egy pár házzal odébb tőlünk, imádják a kicsiket, bármiben segítenének, csak ciki, hogy pont imádott anyósomat kell megkérnem, kicsit kihasználós szaga van a dolognak....
No meg a másik fele, hogy anyós nem egy egyszerű eset, mert ha kérek szívesen segít, csak aztán meg rámmászik,akar irányítani,vezeti háztartásomat, stb...visszakövetelné a régi szerepét, hogy gondoskodhasson a fiáról, na meg most már az uncsikról is.Szóval őt tudni kell kezelni, én meg elég hirtelen haragú vagyok, így nehéz...
Olyan jó, hogy leírtátok nektek sem ment könnyebben így tudom, hogy nem béna anya vagyok, hanem egyszerűen ennyi tellik.
Meg aztán arra is rájöttem, hogy mindjárt menstruálok és minden hónapban ugyebár és ilyenkor türelmetlenebb vagyok,így biztos ez is rátesz.
Egyébként próbálok nem begyöpösödni, pl.elkezdtem egy esti sulit, meg segítek a férjem vállalkozását elindítani, amiben pl.heti egy napot én fogok dolgozni, addig anyósék lesznek a kicsikkel.Ez is jó.
Meg terveim is vannak a jövőre nézve, hogy mit kezdek ezzel az áldott hat évvel(mostmár csak öt) amíg itthon lehetek.
Szóval nem hagyom el magam, nem süppedek bele a GYES-be, de mégis úgy érzem tök egyedül vagyok.Pl.nincsenek barátaim.Valahogy az évek folyamán kicsúszott mindenki a kezeimből ami nem tűnt fel amíg dolgoztam, mert ott volt a meló a munkatársak, stb.., de most nincsenek ezek a dolgok.
Cat!
Sajnos nem tudunk bébicsőszt fizetni egyenlőre.De ha lenne pénzem biztos felvennék én is egyet.Csak alkalmakra.Például úgy elmennék már egy múzeumba, vagy színházba a párommal csak nagyon nehéz megszervezni, mert anyósomékon kívül mindenki dolgozik és anyósom meg dafke nem azt csinálja amit mondok...Nem ad nekik annyit enni, vagy mást ad, vagy nem altatja el őket, vagy nem rakja tisztába(merthogy nem nedves a pelus....nem érti meg, hogy a mai pelenkák már beszívják...).De ezek még nem is szörnyű dolgok, mert azt mondom, oké semmibajuk nem lesz, ha egy napjuk más, csak azért félek, mertmár kétszer is előfordult(egyszer az egyik, másszor a másik gyerekkel), hogy 40 fokos lázat nem vett észre, nyűglődött a gyerek, meg sírt, de anyósom engem nem hívott, hogy menjek, merthogy megoldja egyedül, biztos, csak fáradt a gyerek.....
Meg töbször volt olyan, hogy mentem értük, sírtak és anyósék azzal fogadtak, hogy fáj a hasuk biztos, mert nagyon morog, erre kiderült, hogy szimplán korgott a gyomruk az éhségtől...
Szóval egy-két órára merem ott hagyni, többre nem.
Nagyon teccik az a mondatod, hogy
qrva nehéz, de túl lehet élni. Bíztat.......
Mi is pusziljuk a pöcsös bandát!
Lányok egyébként nyaralni voltatok már a gyerekekkel?Hol és hogyan?Elszeretnénk menni , de csak egy három-négy napra majd nyáron, de tanácstalan vagyok, hogy belevágjunk-e?
Puszka