Sziasztok!
Látom
Niki megint jó kis témát hoztál fel
Csatlakoznék Zsókához, ui nekem is nagyon negatív tapasztalatom van ezen a téren. Igaz az én esetemben is alig látszott a pocakom, és amikor meg már óriási volt, akkor a téli kabát elrejtette....vagy talán a lelkemnek könnyebb ha ezzel magyarázom
amikor már babakocsival közlekedtünk, lazán végigézték, ahogy a babakocsit ákossal együtt felcipelem a felüljáróban, de a legdurvább az volt, amikor a zebrán ZÖLD LÁMPÁNÁL sétáltunk át és egy NŐ !!!! rámdudált, h siessek már és szinte majdnem elütött bennünket......
Zsófi, te merre laksz?? sztem bp. összes kedves, segítőkész embere abban a zónában található
Mariann és minden pocakos kismama!
mi sajnos voltunk azon a bizonyos SIDS-tanfolyamon. méghozzá jóval ákos születése után, mert 7 hónapos korában egyik hajnal az angel care csipogására ébredtünk. az ágyikója a mi ágyunk mellett volt, igy pillanatok alatt ott teremtem mellette, ő szépen hason csicsikált. ijedségemben ki se kaptam a kiságyából, az volt az első, h megfigyeljem, h szuszog-e. szerencsére minden rendben volt, igy hagytam tovább aludni ugyanabban a pozicióban. egyből felhívtam a gyerekorvsi ügyeletet, ahol azt javasolták, h a biztonság kedvéért vigyük be reggel a heim pálba. ott természetesen bentartottak bennünket 24 h-ra (ez a protokoll), majd egy erre a területre specializálódott doktornénivel konzultálva arra jutottunk, h megcsináltatjuk a SIDS-szűrést. mindez annak ellenére, h ákosnál mindent rendben találtak, semmi rizikófaktorral nem rendelkezett, de mégis ha már bejelzett egyszer a gép.......
pár nap elteltével meg is szólalt a telefon, h mehetünk be, felszabadult egy hely, ui minden nap csak két csecsemőnek van erre a vizsgálatra lehetősége. újabb 24 óra a kórházban, majd egy borzasztó éjszaka: este 8tól hajnali 4ig az orrán és a torkán keresztül levezett szondákkal és a mellkasára csatlakoztatott tappancsokkal figyelték. félórára elvitték tőlünk ákost, h nyugodtan le tudják helyezni neki azokat a kis csöveket......nem engedték, h ott legyek, szörnyű volt, .........aztán olyan édes volt, amikor kihozták, szerencsére egy óra alatt hozzászokott a körülményekhez és könnyedén elaludt, mi ébresztettük 4kor, újra elvitték, de pillanatok alatt kihúzták a csöveket és minden a régi volt
ami borzasztó volt lányok, h azt a bizonyos készüléket a szentlélek tartotta össze, egész éjszaka figyelnem kellett, h minden érzékelő normálisan működik-e, mert különben nem lehetett volna kiértékelni a vizsgálatot.....és egy ilyen készülék kb.egy millió ft-ba kerül,amiből összesen a heim pálban kettő van , és természetesen nem állami pénzből, hanem alapítványiból vásároltak meg! annyira kiakadtam, h itt tartunk, h erre nincs pénze az államnak....
szerencsére a vizsgálat tökéletes eredménnyel zárult, igaz két kis rövid légzéskimaradása volt ákosnak, de ez állítólag még belefér, és mi felnőttek is sokszor "elfelejtünk" levegőt venni, csak ugyebár náluk még kisebb korban fejletlenebb az agy és a tüdő, ezért lehet komolyabb következménye.
amint kijöttünk a kórházból, rá két hétre ellátogattunk egy ilyen tanfolyamra, ami tényleg NAGYON-NAGYON HASZNOS , és én személy szerint kötelezővé tenném minden kismamának, kispapának. az adjunktusnő kiselőadást tart magáról a SIDS-ről, majd egy doktornő, aki a szonda lehelyezést végzi, bemutatja az egész folyamatot egy játékbabán, és végül a lényeg, h ha bekövetkezik a baj, akkor érthetően elmondják,h mi a teendő. ezt is kipróbálhatják a szülők egy mintababán.
én biztosan újra elmegyek, mert évről évre fejlődik az orvostudomány és mindig mondanak vmi újat!!!
Remélem senkit nem ijesztettem meg!!! mi biztosan lelkileg könnyebben átvészeltük volna ezt a pár órát, ha már előtte résztevszünk egy ilyen tanfolyamon és tudatában vagyunk, h milyen is valójában ez a viszgálat, emrt igy tudattalanul túlságosan aggódunk, h vajon mennyire szenved...stb. de igazából ezek olyan vékonyka kis csövek, h fájni biztosan nem fájhat nekik, csak az ijedségtől, az idegen embertől sírnak. én attól is nagyon féletm, h mekkora nyomot hagy majd benne ez az egész történet. képzeljétek el, h a tanfolymara vittük magunkkal ákost is, és ugyebár az a néni is ott volt, aki lehelyezte neki a csöveket. ákos barátságosan, mosolyogva elgügyözészett a karjaiban, sőt el is vitte magával sétálni a folyosóra. ekkor nyugodott meg a szívem, h lelkileg sem viselhette meg
Más téma:
ki vezet/ vezetett pocakosnaplót?! én ákossal imádtam irogatni hónapról hónapra a változásokat, és most is nagyon szeretném, talán még nem vagyok lekésve. az uram ma veszi meg a Terhességem naplóját, ez nagyon praktikus kis könyv, a vizsgálati papírokat is szépen sorjában bele tudod tenni, egyik bnőmnek ilyen van és imádja.
Sok-sok puszi
Niki