Sziasztok!
Most talán van annyi időm, hogy leírjam a szüléstörit.
A szombat estével kezdődött, egész nap nagyon fájt már a derekam, sehogy nem volt jó, így este felhívtam a szülésznő barátnőmet, hogy mi lenne, he kicsit belefeküdnék a kádba, hátha elmúlik, azt mondta egész nyugodtan, mostmár lehet és talán a fájások is beindulnak.
A fürdő addig volt jó míg benne voltam, aztán lefeküdtünk aludni és amikor felébredtem, hogy ki megyek pisilni olyan volt mintha egy fél deci magától távozott volna, gondoltam hátha a magzatvíz, aztán a WC-t „találkoztam” a nyákdugóval, amiről én azt hittem már rég elment. Fél hét körül volt, felhívtam a szülésznőmet, mondtam neki mi a helyzet, megbeszéltük, hogy 1 óra múlva visszahívom és ha szivárog akkor indulunk. Hát szivárgás nem volt , de lettek fájások, olyan 10 percesek. Visszahívtam , mondta, hogy induljunk el szép nyugodtan, van idő. 9 körül értünk be a kórházba felvettek, megvizsgáltak 1 ujjnyi volt a méhszáj.
Délutánig nem ígérkezett semmi, úgyhogy el is küldtem apát ebédelni. 2 körül már jöttek rendesen a fájások közben volt 2 ctg is ami még azt mutatta, hogy nem elég erősek – nekem az volt. A 3 órás vizsgálatnál aztán már jobbak voltak a jelek, szépen tágultam, jól haladtunk. A következő vizsgálatnál már azt mondta a szülésznő. Ha megrepedne a burok hipp-hopp megszülnénk. Én kértem, hogy repesszük meg, mert érzem ,hogy fáradok.
Beleegyezett, kaptam beöntést és bementünk a szülőszobára. Ekkor derült ki, hogy a dokimat nem lehet elérni,
aztán kiderült, hogy épp egy hosszú beszélgetést folytatott valakivel, de végül mégis odaért időben és ő repesztett burkot. Ennél a résznél ugye le kellet volna, hogy csússzon a baba, de nem tette. Nyomtam, semmi. Jobbról a férjem, balról a doki, lábam közt a szüllésznő. Végül a doki segített neki, úgy, hogy az ágyon ülve az alkarjával a hasamra nehezedett és préselte a hasamat.
Aztán elakadtunk, mert a feje nem akart átbújni a méhszájon akár mit csináltunk, aztán a szülésznő mondta, hogy álljak fel és a gravitáció segít, hát éppen hogy sikerült, de segített, kicsit jobban ment a dolog, de nem eléggé. Ez volt az a pillanat, mikor felmerült a császár. Én már annyira készen voltam, hogy azt mondtam nem bánnám.
Apa biztatott, hogy meg tudom csinálni, még próbáljuk meg. Ekkor jött egy fájás , nyomnom kellett és abban a pillanatban hánynom is, inkább nem részletezem mit terítettem be és hogyan.
A doki megnyugtatott, hogy ez természetes reakció, védekezik a szervezetem. Innen felgyorsultak az események, újabb szülésznői javaslatra oldalt fordulva nyomtam és végre átbújt, gyorsan végigcsúszott és már látszott a buksija. Aztán jött a metszés és a következőre kinn volt.
Egyből felsírt. Boldogság következett, a hasamra tették és döbbenten néztem, hogy fért el bennem ekkora gyerek.
Aztán elvitték megmérni mosdatni stb. jött volna a méhlepény megszülése, de hiába vártuk nem történt semmi, nem jött a görcs aminek kísérnie kellene. Újabb hasba könyöklés, de semmi.
A doki mondta, hogy el kell altassanak, hogy kivegyék. Mikor felébredtem elmondta, hogy a lepény tökéletes, de van egy alma nagyságú mióma a méhemben, a miatt nem jött le.
Szerencsére a gyereket nem zavarta a növekedésben és jóindulatú, nem kell semmit csinálni vele, valószínűleg vissza fog fejlődni amint nem szoptatok, addig nem kell vele törődni. Úgyhogy szerencsére végül jól alakultak a dolgok, megúsztam a csaszit is, úgyhogy borzasztóan hálás vagyok a szülésznőnek és a dokinak is, Úgy érzem, hogy mindent maximálisan megtettek értünk.
Mindketten a szülés után is gondomat viselték, a szülésznőm a szabadnapján is amikor dolga volt a kórházban benézett hozzám, a dokim is naponta kétszer, míg a szobatársamhoz a kórházigazgató aki a dokija volt összesen háromszor.
Na mindegy, szóval túl lettünk rajta, nehéz volt, de legalább nem tartott sokáig. 5 órától voltunk a szülőszobán és 19 óra 16 kor megszületett Jázmin. Még nem tudom azt mondani, hogy csodálatos volt, de az biztos, hogy megérte. Nagyon boldogok vagyunk mindketten.
Most ennyi, hát nem sikerült túl rövidre, de remélem nem untattam vele senkit.
Próbálok tenni fel képet is, bár még nem csináltunk túl sokat egyenlőre mi gyönyörködünk benne.