Sziasztok
Bocsi, hogy csak most jelentkezem, de most értem haza. Nagyon fáradt vagyok. Lassan egy hete alig alszom, de ma már felvillant a reménysugár, talán a kórházban tapasztalt látványt is fel tudom dolgozni annyira, hogy ma már lehet tudok aludni. A Drágaságomat megműtötték. Két órát volt a műtőben, amiből az utolsó fél óra az elviselhetetlen volt nekem. Mindkét lábacskája megvan, és nagy a remény a jó hírekre. Csak iszonyúan hiányzik. Borzasztó, hogy nem szuszog mellettem. 15 év alatt soha nem voltunk ennyit távol egymástól. Köszönöm mindenkinek, aki szorított nekünk és elnézést, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de estére mire hazaértem már nem volt erőm ideülni a gép elé. Néhány előadásról ugyan hiányzotam, de azért próbálok bejárni a suliba. Dolgozni viszont a héten még nem voltam.
A rossz hír, hogy lehet a hétvégére nem fogják hazaengedni a férjem, de akkor beköltözök a szobájába, mert azt már nem bírom ki. Menni még nem tud szegény, de már szereztem neki járókeretet és akár tolókocsit is, csak már jöjjön haza.
Mivel ez mégis csak a babanet, azért írok arról is amiről a fórum szól. Továbbra sincs semmi arra utaló jel, hogy a babócáim ragaszkodtak volna hozzám. Sokszor beszélgetek velük, hogy lepjék meg a papát és maradjanak velünk. Minden nap kérdezi, hogy van-e valami jel, de ki kell ábrándítanom. Az idei évben annyi borzalom történt már velünk, hogy az valami elképesztő. Már jó lenne valami kis boldogság, bár az is az lesz, ha hazajön végre a párom, de lehet, hogy telhetetlen vagyok. Annak viszont örülök, hogy itt napról napra jó híreket találhatok.
Vicuska
szuper, teljes szívvel kívánom, hogy kettő babó is ügyesen kapaszkodjon.
Naposoldal
(először én is Napsugarat írtam.) Ez csodálatos lehetett. őszintén szólva irigyellek, gondolom ezzel sokan vagyunk így.
Bibar, Juci
Pihenés, ivás, kúpok és semmi olyan, amit én csináltam az elmúlt egy hétben
Visszaolvasom még egyszer a történéseket, mert sok volt az info. Bár így is regényt írtam Nektek, bocsi